Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-216

216 országos ölés április 1-én, hétfőn. 1889. 349 vagy nem? (Nem!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy nem tartja fenn és igy Kállay képviselő ur módosítványa el van fogadva. Következik a 73. §. Szathmáry György jegyző (olvassa a 73. és 74. §-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak; olvassa a 75. §-t). Madarász József jegyző: Meszlényi Lajos! Meszlényi Lajos: T. képviselőház! (Halljuk!) A t. kormány 109 többsége locuta és causa most már finita; ez a 109 többség válallkozott a 25. §-nál arra, hogy elvégezze azt a profos szerepet, a melyet ezen törvény fog azokra az önkéntesekre szabni, a kik tiszti vizsgájukat nem tevén le, megbuknak és a második esztendőt szolgálni fogják. T. ház! Midőn ez a 109 többség a két generális commandójára megszavazta a 25. §-t, csak pártérdeket szolgált. Engedjék meg, hogy én a jelen szakasznál szivükhöz forduljak (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nincs!) és azt mondjam önöknek, hogy ha már büntetnek és büntetni akarnak, legyenek legalább igazságosak e büntetéssel. Már pedig nem lehetnek igazságosak, ha ezt a törvényt azonnal kiterjesztik mindazon önkéntesekre is, a • kik a jövő évben fognak szolgálni, a kiknek a törvény életbeléptetéséről esztendőkkel ezelőtt még fogalmuk sem volt, a kik, azt gondolván, hogy ha megbuknak, azért csak egy évig fognak szolgálni, j nem készültekel a német nyelvre kellőleg. Ellenben azok, a kik csak 3 — 4 év múlva fognak szolgálni, mivel már ma tudják, hogy ez a törvény teljesen érvényben van és hogy a tiszti vizsgát csak ugy tehetik le, ha a német nyelvben kellő jártassággal birnak, iparkodni fognak, hogy mostantól fogva, mikor V. osztálybeli tanulók, három év alatt a német nyelvet annyira elsajátítsák, hogy az önkéntesi vizsgán megállhassanak. A mondottaknál fogva én a 75. §. harmadik bekezdése után a következő új bekezdést indítványozom (olvassa): „A 75. §-hoz a harmadik bekezdés után új bekezdésül tétessék : Jelen törvény 25. §-ának azon intézkedése, hogy a tartalékos tiszti vizsgának meg nem felelő önkéntesek még egy évet kötelesek utánszolgálni, csak az Í893. év október elsején lép életbe." (Élénk helyeslés a bal- és szélső' baloldalon.) Kérem módosítványom elfogadását. Madarász József jegyző: Lázár Árpád! Lázár Árpád: T. képviselőház! (Halljuk I) Az esetben, ha igen tisztelt barátom, Meszlényi Lajos módosítványát nem méltóztatnék elfogadni, bátorkodom e^j módosítványnyal lépni a t. ház elé és kérni a t. házat, hogy azt elfogadni méltóztassék. (Halljuk! Halljuk !) Ugyanis, miután már a jelen véderőjavaslat 25. §-a, mely ugy a magán-, mint az állami és társadalmi életbe is vakmerően belenyaló intézkedéseket tartalmaz, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) el van fogadva, nekünk, a kik e szakasz életbeléptetése ellen küzdöttünk, most már kötelességszerű hivatásunk nem lehet egyéb, mint az, hogy minden oly intézkedést, mely e sérelmes szakaszra vonatkozik, vagy ezzel összeköttetésben áll, lehetőleg enyhítsünk. (Helyeslés és tetszés a balés szélső baloldalon.) Ebből kifolyólag vagyok bátor a t. ház figyelmét igen-igen rövid időre kikérni. (Halljuk!) Általánosan ismert tény az, hogy a 25. §. kotül felmerült heves harcznak egyik fő indító oka a két évi, büntetésszerű szolgálat behozatala volt (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) s azon módozat, melytől ennek elkerülhetése függővé van téve. (Ugy van! balfelöl.) Teljes meggyőződésem az, hogy ha ezen két évi szolgálat be nem hozatott volna, maga a nyelvkérdés is, ha nem is tökéletesen, de némileg bár, mellőzve lett volna és igy az egész vita nem öltött volna oly mérveket, a minőket öltött. (Helyeslés balfélöl.) Lesújtó és megszégyenítő a második évi szolgálat, de még lesújtóbbak és úgyszólván megsemmisítőbbek azon feltételek, melyeknek egyik legfőbbike a német nyelv tudásának követelése a magyar államban egy magyar ifjútól. Visszatekintve az 1868-ik évre, a midőn ily természetű törvénynyel legelőször találkoztunk, a melyet hazánk legjelesebbjei alkottak, általánosan ismert tény, hogy az akkori törvényhozók meg voltak győződve a felől, hogy ezen törvény nem képezi a nemzet minden aspiratiójának non plus ultráját, hanem az adott viszonyok és körülmények közt egy oly kiindulási pontot, egy oly alapot, a melyen, ha a nemzet építeni akar, nemzeti irányban tovább építhessen s igy véderőnket időnkint nemzeti irányban fejleszthesse. Ezt hirdette hazánk nagy fia, Deák Ferencz is. (Ugy van! balfélöl.) 20 éve mu]t annak, t. ház. Remélhette-e az akkori politikusok legpessimistábbja is, hogy húsz év múlva ily silányul lesz kihasználva; (Ugy van! Ugy van! balfelöl) remélhette-e, hogy 20 év múlva a magyar képviselőház nem a felett fog vitatkozni, hogy mikép lehessen az akkor megszerzett alapot tovább fejleszteni, hanem mikép lehessen azt az aláaknázás és ezt szükségszerűen követő végmegsemmisüléstől megmentmi? (Helyeslés balfelől)Most pedig, t. ház, midőn sikerült a kormánynak a 25. §. alakjában egy veszedelmes petárdát ezen alap alá tenni, küzdelmünk, fájdalom, most már azért folyik, hogy mikép lehessen ezen veszedelmes szétrobbantó erőt, pillanatnyira bár, ellensúlyozni. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Ez bizonyára sajnálatos kiábrándulás lehet egy akkor még szebb jövőt reménylő politikusra nézve, mindenesetre azonban kétségbeejtő sivár eredménye húszéves politikai