Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-204
•204. országos ülés mArczius lG-áii, szombaton. 1S89. se azért, hogy a véd erő-kérdésben nem akarunk mindjárt válságot felidézni a szolgálati nyelv követelményeinek visszautasítása által, azért vádolnak bennünket germanisatióval." Hát, t. ház, itt van a bibe, önök nem akartak válságot felidézni, azaz magyarul mondva, nem mertek ellentállani az osztrák militarismus követeléseinek. (Igás! JJgy van ! Élénk helyeslés a Imi- és szélső baloldalon.) Ezt teszik önök, mint kormány és mint azt támogató párt; de hát mit tettek önök — és itt már nem a képviselőhöz, hanem az államtitkárhoz intézem szavaimat •— mit tettek önök ott, a hol a magyar culturának, a magyar közoktatásnak érdekeiről kell gondoskodni. Önöknek azt kellett volna mondaniok : minket azért állított ide az ország, hogy a magyar culturának, hogy az ország szellemi érdekeinek, közoktatásunk érdekeinek őrei legyünk; mi tiltakozunk a második szolgálati év ellen, az ellen, hogy a közoktatásügy az ifjúságnak pályájokban, tanulmányaikban való megzavarása által csorbát szenvedjen. (Zajos helyeslés a lal- és szélső baloldalon.) De önök nem ezt tették, hanem mihelyt neszét vették annak, hogy micsoda javaslattal szándékozik az osztrák militarismus előlépni, siettek elébe hozni neki a magok részéről is azt a szolgálatot, hogy kiadták már előre ezen rendeletet, intézkedtek oly dologban, a melybe nem is volt helyes a rendeleti utón való intézkedés, mert ez sokkal fontosabb, hogysem a törvényhozás intézkedése mellőztessék. Evvel a maguk részéről készségesen átadták a molochnak azt, a mivel rendelkeznek, vagyis átadták a nemzetnek legfőbb culturalis érdekeit. A t. képviselő ur dicsekszik a nemzeti szellem megerősödésével, dicsekszik a magyarosodás terjedésével s mindezt, természetesen, ugy adja elő. mint a kormány érdemét s mintha ahhoz a társadalom a maga részéről egyáltalában semmivel nem járult volna. De hát mit következtet ebből a t. képviselő ur? Vájjon azt következteti-e, hogy persistalni kell a megkezdett utón s hogy biztosítani, sőt fokozni kell jövőre ezen örvendetes eredményeket? 0 egyáltalában nem ezt következteti, hanem azt, hogy most már vissza kell csinálni a dolgot, mert a nemzeti szellem erősödése és a magyarosodás már túltengésbe megy. (Berzeviczy Albert tagadólag int.) Egyenesen igy méltóztatott Berzeviczy Albert t. képviselő ur a dolgot előadni; mint nagy szerencsétlenségről beszélt arról, hogy ez országban már mennyire meg van nehezítve a német nyelv megtanulása. Berzeviczy Albert: Egy szóval sem mondtam ! (Helyeslés jobbfelöl.) Mocsáry Lajos: Valósággal túlozva adta elő a t. képviselő ur e tekintetben a körülményeket (Ellenmondás jobb felől) s azt mondta, hogy már hiába küldik a magyar ifjakat a felföldi városokba, mert már ott is magyarul beszélnek. (Zaj balfelöl.) Tudom, t. ház, hogy azon felvidéki városokban is már annyi a mindenféle hivatal s annyi a fiatal ember, a ki ott iskolában jár, hogy széltiben hangzik a magyar szó. Nem mondom, hogy egyáltalában nem halad a magyarosodás is, de hogy már annyira volnánk, hogy Selmeczen, Kézsmárkon csakis magyarul beszélnének, azt mondani nem lehet. Azt mondta a t. képviselő ur, hogy alig lehet már német nyelvtanárt kapni s hogy már stipendiummal kell idestova küldeni fiatal embereket, hogy német nyelvtanárokká qualificáiják magokat. Továbbá azt is mondta, hogy a Theresianumban is tanainak magyarul, a mi közbevetve legyen mondva, a báttaszéki uradalom után nagyon is illendő. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt is mondta a t. képviselő ur, hogy már osztrák előkelő családok sarjai is tanulnak magyarul. Ez, t. ház, már csakugyan túltengés. Utóvégre még fenyegetve fogják magokat érezni a bécsiek, hogy társadalmi utón foglaljuk el Bécset, mint egykor fegyverrel Mátyás idejében. Ha ezek oly nagy bajokat képeznek, mint a minőknek azokat a t. képviselő ur előadta, mint a melyek miatt dörzsféket kell tenni a magyarosodásra, akkor erre csakugyan nem lett volna található jobb eszköz, mint a most czélba vett germanisatio. Ez azután sikeres lehet a magyar szellem és magyar nyelv erősödésének, a melyből a t. képviselő ur dicskoszorut akart onni a kormánynak, megakadályozására. Érdekes, hogy mi mindent akart a t. képviselő ur a kormány érdemeiül felróni, midőn ezeket mondta (olvassa): „Először is megjegyzem, hogy ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása nem annak a jele, hogy a nemzet önérzete ma már annyira meg van törve, hogy a kormány mer ilyen követelésekkel fellépni; hanem ellenkezőleg azok a részint teljesen jogos, de részint túlzó követelések, a melyek nemzeti szempontból, most már részben azok által is formáltatnak, a kik a közös hadsereg intézményét elfogadják és formáltatnak oly kérdésekre nézve, a melyeket a közjogi alap védői eddig érintetlenül Nagytak, mint a hadsereg szolgálati nyelve; e követelések, mondom, határozott tanujelei annak, hogy a magyar nemzet önérzete jelentékenyen fokozódott és erősbödött." Ha ezt a t. képviselő ur elismeri, miért kárhoztatja a nemzeti szellem erősbödésének nyilvánulásait? Miként beszélhet a szenvedélyek dühös tombolásáról. És ha mindez a magyar kormány érdeme, ezeknek nyilt kárhoztatásával a képviselő ur nem tesz egyebet, minthogy maga tépi meg azon cserkoszorú leveleit, melyet maga font a kormány halántékai köré. A képviselő ur logicája szerint a kormány se vessen senkire azon kellemetlenségekért, melyeket neki a nemzeti önérzet nyilvánulása okoz ? Hát minek táplálta annyira a nemzeti szellemet?
