Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-216

340 2le- országos ülés április 1-én, hétfőn. 18SÍ). egyik tagja, ki egyszersmind tartalékos tiszt, kéi kötelességének teljesítése közben összeütközésbe jutott. A védero-bizottsáíf elismervén a kérdés fontosságát, tárgyalta azt s e tárgyalásnak eredménye a határozati javaslat, a mely most incidentalitera63.§.tárgyalásánál előkerült.Én ugy fogom fel a kérdést, hogy akkor a minister ur is hozzájárult e határozati javaslatban kifejtett intentíóhoz; s mostani nyilatkozata is ugyanezt bizonyítja. Részemről ugyan nagyobb megnyugvást találnék abban, ha ez a kérdés, raint azt Irányi Dániel t. képviselőtársunk javasolja, e törvényben oldatnék meg-, mert hiába, a törvény törvény; ha azonban Irányi módosítványa a törvénybe föl nem vétetnék: akkor annak a ház tagjaival szemben egyébképen leendő gyakorlati alkalmazásáról kellene mégis intézkedni. Történjék a dolog bármiként, fogadtassék el akár Irányi Dániel t. képviselőtársam indítványa, a mely ugyanazt czélozza, a mit a határozati javaslat; akár fjedig utasíttassák a határozati javaslat értelmében a kormány, hogy e részben a háznak előterjesztést tegyen: én mindkét esetben bátorkodom a t. kormány figyelmét az ez idő szerint legelső katonai államnak: a német birodalomnak e tekintetben fennálló eljárására felhívni. Ha ugyanis példányképül vesszük a német hadsereget és a német birodalmi képviselőknek a hadsereghez való viszonyát: azt gondolom, koyy azt a liberális megoldást, melyet a Németbirodalombau a képviselői immuuitásranézve tapasztalunk,a t.kormány is mintaképül vehetné. Kezemben van a porosz hadügyministerium 1888-iki „Organisation des Reichsheeres" czímü kiadványa, melyben a Reichsmilitärgesetz 47. §-ához egy, a kérdésre nézve igen fontos passus van csatolva. Abból kitűnik, hogy a német kormány hasztalan próbálta meg a katona képviselőt háború esetén a háztól el és a hadsereghez vonni: mert hisz a porosz-franczia háborúban az is megtörtént, hogy porosz képviselőknek Paris ostromától kellett Berlinbe visszatérniök szavazni. A jelzett passus igy szól: „Das passive Wahlrecht der Militärpersonen istgesetzlichen Beschränkungennieht unterworven. Der in der Regierungsvorlage enthaltene Satz: „In Kriegszeiten habén Angeliörige des aktivén Heeres kehien Anspruch auf BeurlaubungzurTheilnahmeander Sitzungen des Reichstages oder einer Landesvertretung* fand nicht die Zustimmung des Reichstages". Szóval a porosz kormány ebbeli javaslata megbukott és elfogadtatott az, hogy a képviselő annyira immúnis, hogy még mozgósítás esetére sem vonható el a ház üléseitől. így intézkedett az első katonai állam. Méltó, hogy példáját kormányunk kövesse! (Helyeslés a szélső balon.) Beőthy Ákos: T. képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy igen röviden én is hozzászóljak a dologhoz. Előre is kijelentem, hogy én Irányi Dániel t. képviselőtársam módosítványát elfogadom. A t. honvédelmi minister ur azt mondta, hogy ő a kérdést igen komolynak tartja és szükségesnek látja azt tanulmányozni. No hát, t. ház, az eddigi gyakorlatból tudjuk, hogy mit jelent az, ha a kormány valamely kérdést komolynak tart és azt tanulmányozza. (Ugy van! balfelöl.) Ez azt jelenti, hogy e kérdés ad graecas calehdas el van halasztva. (Ugy van! balfelol) Épen előbb volt szó a katonai büntető törvénykönyvről. Ott is 20 év óta halljuk, hogy e kérdést tanulmányozzák. Én ez előtt 4 évvel magam voltam, a ki a delegatióban

f a hadügyrninisterhez kérdést intéztem ez iránt. O világosan azt mondta, hogy a dolog készen van és hogy legközelebb már aziránt előterjesztést fog tenni és ma is ott vagyunk, ahol akkor voltunk. Én tehát az ilyen nyilatkozatokba egyáltalában nemnyugodhatom meg és meg vagyok győződve, hogy ha belenyugszunk, ennek az lesz az eredménye, hogy az egész fontos kérdés a büntető törvénykönyv sorsára jut. (Ugy van! bal felöl.) Különben is azt tartom, hogy ez oly kérdés, melyről azonnal határozhatunk. (Ugy van! balfelöl.) A kérdés az, a mit collisio officiorum-nak szoktak mondani. A képviselői kötelesség összeütközik a katonaival, a törvényhozói hatáskör a hadseregével. Ily esetekben a magasabb minőség és hatáskör bir fölénynyel. A képviselő felette áll a katonatisztnek, a, törvényhozás a hadseregnek. Mikor tehát itt összeütközés jön létre, a képviselői hatáskörnek, a törvényhozás hatáskörének suprematiáját kell érvényesíteni. Ez a törvényhozás souverainitásának kérdése, mely egyáltalában kérdésbe sem jöhet. De hiszen a dolog természetéből is folyik az egész. Most általános védkötelezettség van s igy nagyon könnyen megtörténhetik, hogy a képviselőháznak nagy többsége a hadseregnek is tagja. Hogyan leszünk mi akkor képesek üléseket tartani, ha azokat mind behívják, berukkol tatják. Báró Kaas Ivor: Ha nem lesz itt Gujári! (Egy hang szélső halfelöl: Sok a Herbert!) Beőthy Ákos: Én, t. ház, azt hiszem, hogy mind opportunitási szempontból, mind pedig a törvényhozás souverainitásának szempontjából ezen kérdés — ha itten egyáltalában felvettetett, még discussio tárgyát sem képezheti; (Helyeslés bal- és szélső baloldalon) mert, ha mi ebben most nem határozunk; hogy ha mi ezt a bizottsághoz utasítjuk ; hogy ha beleegyezünk, hogy a kormány későbbi időkben tegyen erről előterjesztést: ez azt teszi, hogy a törvényhozás souverainitása a hadseregnek alárendeltetik, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalm) ezt pedig a magyar országgyűlés ki nem mondhatja. Ennek következtében