Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-216

336 21*. országos ülés április 1-én, hétfőn. 1889. igazságügyi ministeréhez; de azért mégis ki kell jelentenem, ha ő ez iránti kötelességét komolyan veszi, ha ismert erélyével és lángeszével hozzáfog e reform megoldásához, (Közbeszólások: Ki az? Fabiny?) ez lesz számára az első gradus acl parnassum; ezzel igazolhatja a cabinetbe lépésének erkölcsi raisonját. De ha ezt nem oldja meg: ezen erkölcsi raisont már a küszöbön meg fogja tagadni. (Helyeslés. Közbeszólások: Ki az?) T, ház! Én ezek után csak arra kivánok hivatkozni, hogy az osztrák parlamentnek e tekintetben sokkal erélyesebb, sokkal bátrabb a jogérzete, hogy az osztrák parlamentben nem a kisebbség, hanem a többség tartotta feladatának e reformot sürgetni, hogy ott a katonai büntető törvénykönyv megalkotásával megbizott jogügyi bizottság ajánlotta a háznak azon határozati javaslatot, mely lényegileg összhangzik a mienkkel, hogy tudniillik utasittatik a kormány azon törvények mielőbbi megalkotására. (Helyesléseit.) Tudjuk, t. ház, hogy azon bizottságnak elnöke Lienbacher ur, tudjuk, hogy Lienbacher ur nem épen az äntransigens liberalismus zászlóvivője, tudjuk azt i« — nem akarok vele szemlén illetlenséget elkövetni — hogy ezen urat eddig reactionarius embernek tartották, mig a mi tisztelt szabadelvű jogászainknak azon bizottságban, melyben ezen ügy tárgyalás alá került, csak jámbor óhajtásaik voltak, de nem volt, elég őszinteségük és báTörságuk utasítani a kormányt feladatának teljesítésére. (Helyeslés balfelöl) És még e házban is bog}

7 vagyunk a t. urakkal szemben ? Hiszen a bizottság hivatott közege, Matuska képviselő ur feláll és azt mondja: az ügyre nézve egyet értünk a képviselő urakkal, de az eljárási módra nézve nem tartjuk opportunusnak jelenleg sürgetni az ügyet, tegyünk a határozati javaslatba olyat, hogy valaminek látszassák, de különben ne legyen semmi veszély benne. Azt kívánja, hogy tegyük ebbe a határozati javaslatba ismét azt, a mi e tárgyra nézve at. háznak számos határozatában benne volt, tudniillik, hogy „mielőbb csináljanak valamit". Az én határozati javaslatom épen ebben a pontban lényegesen különbözik az eddigi javaslatoktól, (ügy van! ügy van! a bal és szélső baloldalon.) Az eddigi javaslatok, a melyek 1881. óta csaknem minden évben be lettek terjesztve, mind jámbor óhajtások voltak. Mi eddig vártunk s talán némileg bíztunk egy kicsit igazságügyi kormányunk kötelességérzetében; de most már túl vagyunk ezen. (ügy van! ügy van!) Most már határozottan és bátran követelnünk kell és követelésünk teljesítésére fix terminust kell szabnunk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Én elismerem, hogy esetleg akkorák lehetnének a kérdés elé gördülendő nehézségek, hogy a kormány a legkomolyabb, a legbecsületesebb akarat, mellett három, illetőleg két év alatt nem győzhetné azokat le; de arra az esetre, ha a parlament meggyőződnék arról, hogy a mi kormányunk kötelességét férfiasan, erélyesen és komolyan megtette és ha aztán a ház elé lép és jelentésében indokolja, hogy eddig miért nem sikerült a ház ezen rendelkezésének eleget tenni, lesz ennek a parlamentnek eléíí méltányossága, hogy ezt a határidőt meghosszabbítsa (ügy van! ügy van! a bál- és szélső baloldalon) És ez nem szokatlan eljárás, t. ház és különösen önök, t. jogász uraim, hasonlóképen jártak el az első folyamodása bíróságok szervezésére nézve. Erre nézve magában a törvényben — és nem határozatban — fix terminust tűztünk ki és kétszer volt már az igazságügyminister kénytelen a ház elé lépni és azt mondani, hogy ezekből és ezekből az indokokból — saját hibámon kivül — nem volt lehetséges a törvény ezen rendelkezésének megfelelnie és a képviselőház mindig volt annyi méltányossággal, hogy megfontolva az indokokat, újabb határidőt tűzött ki s igy fogna eljárni mindenesetre a jelen kérdésben is. Csak legyen báTörságunk fix terminust kitűzni, ha aztán a legkomolyabb törekvés mellett sem sikerül a ministernek ezt a terminust megtartania, a ház majd meghosszabbítja a terminust, (ügy van! balfelöl) Ezt a t. jogász urak lelki megnyugtatására. Egyébiránt magának a kormánynak érdeke az, hogy itt fix terminus legyen. Hisz a kormány maga bevallotta, hogy az ő meggyőződése szerint is szükséges a reform, hirdeti is, hogy foglalkozik vele, de azt mondja, hogy a nehézségek kivül állanak ő rajta. De, t. ház, épen ezen nehézségek szempontjából is szükségesnek tartom, hogy ilyen fix-terminussal támogassuk a kormányt, (Helyeslés balfélöl) hogy igy a mi saját kormányunk azon más tényezőkkel szemben hivatkozhassak arra, hogy hiszen az én parlamentem ezt határozottan követeli, (Igaz! ügy van! balfelöl) határidőt tűzött ki és nem lehet már most ez ügyet ad Graecas Kalendas tovább halasztani. (Helyeslés balfelöl.) Tehát épen azt vártam és kívántam volna, hogy a t. kormány saját érdekében határozati javaslatomnak legalább ezt a pontját helyesli és magáévá teszi, ha ugyan komolyan veszi feladatát. (Helyeslés.) Én nem tudom, elfogadja-e a t. többség ha tározati javaslatomat, vagy nem. De azt állíthatom, hogy azon t. jogász urak, a kik a ház másik oldalán íoglalnak helyet, ha elvetik határozati javaslatomat, nem fogják nyugodt lélekkel tenni és jogi érzéküknek nem valami fényes bizonyítékát fogják ezzel kiállítani, (ügy van! balfelöl.) Mert, t. ház, nem szabad és nem lehet azt tennünk, hogy a véderőhöz tartozó fiainktól és testvéreinktől az élet legbecsesebb javainak, a szabadság és becsületnek kellő oltalmát megvonjuk (Igaz! ügy