Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-216

216. országos ülés április 1-én,hétfőn. 1889. 335 teljesen felvilágosította: én elég eollegialis érzékkel viseltettem volna t. képviselőtársam iránt, hogy felszólalását egyszerűen mellőzzem, de igy, miután az már hivatalos felfogássá vált, mikor reá támaszkodik maga a t, minister ur is, mégis criticailag foglalkoznom kell avval, amit hallgatással inkább mellőztem volna. (Halljuk! Bálijuk!) Mit mondott Matuska t. képviselő ur nemcsak a saját nevében, de mint a ház igazságügyi bizottságának előadója? 0 két dolgot mondott. Az egyik nem felelt meg a valóságos helyzetnek, a másik ferde érv volt. Azt állította ugyanis t. képviselőtársain, hogy mikép lehetne jelenleg katonai bűnvádi eljárást tereinteni, midőn sem az osztrákoknak, sem a magyaroknak nincsen polgári bűnvádi eljárásuk. (Matuska Péter tagadólag int.) Ne méltóztassék ezt tagadni. A t. képviselő ur azt állította, hosjy Austriának sincs polgári bűnvádi eljárása. En nagyon sajnálom, hogy ő nem tudja, hogy Austria 1873-ban teremtett magának egy igen dicső polgári bűnvádi eljárást. (Igás! Ugy van! balfélől) Beöthy Ákos; Esküdtszéke is van! Zay Adolf: A másik érvelése az, hogy Magyarországnak sincs polgári bűnvádi eljárása, tehát nem tudjuk, nem ismerjük azon elveket, a melyeken ez alapulni fog. Ezt is egész alaptalanul állította a t. képviselő ur. Mert kérdenem kell a t. képviselő urat, mint az igazságügyi bizottság előadóját, hogy a mi leendő bűnvádi eljárásunk irányadó főelvei nem ismeretesek-e már? Kételkedik-e ő azon, hogy az a vádrendszeren, a nyilvánosság és közvetlenség elvein fog alapulni? Kételkedik-e ő abban, hogy lesz ott közvádló, lesz teljes védelem, a bizonyítékok szabad mérlegelése s lesz egy teljesen kifejtett jogorvoslati rendszer? Remélem, hogy ő, a ki bizik a t. kormányban és kötelességszerűen bizni fog a leendő igazságügyministerben is, nem akarja feltenni a többségről és kormányról, hogy nekünk lehessen oly polgári bűnvádi eljárásunk, a mely a modern jogéletet arczul csapná! (Élénk helyeslés balfélől.) Ne keressünk tehát menedéket ott, a hol azt meg nem találhatjuk. Tisztában vagyunk és tisztában kell lennünk mindnyájunknak az iránt, hogy leendő polgári bűnvádi eljárásunk fő- és irányadó elvei milyenek lesznek. Egy mozzanat lehet csak, a melyre nézve eltérés és vita lehet, hogy mikép fog szerveztetni az ítélő birói közeg, hogy az csak szakképzett birákból álljon-e, vagy esküdtekből, vagy Schöffen-ékből. De ez, t. képviselőtársam, a katonai bűnvádi eljárással szemben differentia tárgyát nem fogja képezni, mert arról ő is, de mindnyájan meg vagyunk győződve, hogy épen az itélő birák szervezete eltérni fog a katonai bűnvádi eljárásban a polgári büntető eljárástól. Természetes dolog, hogy nem szabad mellőznünk azon történelmi fej lődést,rnelynéi fogva az egész katonai biróiszervezet aindicium parium, a bajtársi intézményen alapszik. Hát csakis erre nézve lesz és lehet a leendő katonai és a polgári bűnvádi eljárás között eltérés. De különben ott van jelenleg az osztrák büntető perrendtartás; lesz, remélem, nem sokára, a már ismeretes és fix elvek alapján, magyar polgári bűnvádi eljárásunk. Tehát le vannak már rakva azon alapelvek is, melyeken alapulni kell a katonai bűnvádi eljárásnak is. És azért egész határozottsággal állítom, hogy nincs értelme annak, ha itt azt akarják fejtegetni, hogy az elvi előzmények iránt még nem vagyunk tisztában, hogy nem opportunus dolog most már a katonai bűnvádi eljárás megalkotásáról gondoskodni, mert nincsen polgári büntető eljárás. Az egyik már törvény, a másik pedig az elvekre nézve már mindenesetre meg van állapítva. (Helyeslés.) T. képviselőház ! E szakasz körüli vitából egyet elégtétellel lehet kiemelnem, azt tudniillik, hogy nem volt e házban és különösen a kormány körében senki, a ki a reform szükséges és sürgős voltát vitatta volna és különösen nem volt senki, a ki a jelenleg fennálló törvénytelen katonai büntető szabályok mellett lándzsát törni mert volna, vagy a ki tagadta volna, hogy a reformot törvényhozás útján kell kieszközölni. (FAénk helyeslés.) Ez az eredménye és vívmánya a jelenlegi vitának. És ismételten lehet mondanom s eonstatálnom, hogy az anyagi katonai büntető szabály összeférhetlen a modern jogtudattal és hogy különösen a jelenlegi katonai bűnvádi eljárás valóságos monstrum horrendum informe, ingens, cui lumen ademptum est. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) T. ház! Miért vonakodnak tehát még mindig attól, hogy komolyan és teljes erélylyel ezen képtelenség és botrányos állapotok megszüntetése iránt a lépéseket megtegyék ?(Helyeslés a baloldalon.) Én ugy értesültem, hogy a volt igazságügyi minister erre nézve kötelességének teljes érzetében az utolsó időben lépéseket tett, alkudozásokba bocsátkozott az illetékes katonai tényezőkkel, de hogy ezen alkalommal nem tudta legyőzni azon katonai körök ama kívánságát, miszerint a „Kriegsherr" intézmény az eddigi körében tartassék fenn. Hát ugy látszik, hogy a katonai körök nem kivannak pactálni a modern jogérzet követelményeivel; hanem fenn akarják tartani a középkori intézményt a maga teljes képtelenségében. (Felkiáltások a szélső balon: Természetes!) S e szerint ezen katonai fel fogással szemben kettős kötelessége lesz a leendő magyar igazságügyi ministernek, az illetőket arra oktatni, hogy mit parancsol a modern jogtudomány, mit parancsol az alkotmányos felfogás és mit parancsol a jogérzék? (Helyeslés.) Nincs szerencsénk jelenleg Magyarország