Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-215

215. országos ülés márezins 30-áu, szombaton. l&Si) 329 mondották: most nekem szolgálsz, most én fizetlek, máskor mást szolgálsz, akkor az fizet. Ma a katona sokkal magasabban áll; áll ez a legteljesebben katonáinkról; bárhol nevelték, bárminő legyen nyelve, nemes öntudattal őrzi, még az alsóbb rangú is, féltékenyen becsületét. De ez a becsület nem kizárólagos becsület, hanem olyan, a mire igényt tarthat minden ember, a ki állja, a mire megesküdött, a mire kötelezte magár, a mire szavát felemelte s azt mindenkor szentül megtartja. Annak külön megemlítése, construálása igen veszedelmes következményekre vezet, mert akárliáuyszor hallottuk azt a nyilatkozatot, hogy ezt nem tűrtem volna el, ha katonai kaput lett volna rajtam. Ez egy végzetes és helytelen dolog és azt hiszem, a honvédelmi minister ur is abban a véleményben van, hogy nem attól függ, hogy nem csak akkor kell féltékenynek lenni a becsületre, mikor uniformisban van valaki, hanem mindig. (Heh/eslés a szélső baloldalon) Épen azért az ilyen dolgokat külön hangoztatni annyit tesz, mint a katonai állásnak egy megkülönböztetett jelleget adni, mely csak oda vezet, hogy igen sokszor halljuk, hogy az csak egy komisz civil, a többiek magasabb lények és még a kitérés kötelezettsége is az utczáu mindig a civilt illeti. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Hát hiszem, hogy ezek csak kivételek s én csak azokról szólok, a kik ugy gondolkodnak, hogy a polgár ember egy civil-bagázs, vagy Civilhorde, mint akárhányszor lehet hallani az olyan jellemzést, hogy derék, munkás, jellemes ember, aber er ist eine Civilhorde. Tehát ha óhajtjuk azt. hogy a. hadsereg közelebb hozassék a nemzethez, akkor mindent el l<ell távolítani, a mi a két elem közt idegenkedést szülhet, akkor nem szabad azon álláspontra helyezkedni, hogy nem a szolgálat adja meg a katonai jelleget, hanem az, hogy felhúzza-e valaki a kabátot vagy nem. De vau a dolognak egy másik oldala is. Kern kellene törvényt alkotni, ha mindenki angyal volna. De az emberek nem azok. Igen sokan lehet nek, a kik a katona-ruhát felhúzzák és olyasmit tesznek, a mit mint civilek nem tennének, mert egyről biztosak: arról, hogy a katonai büntető törvénykönyv a civilen elkövetett méltatlanságot nem bünteti meg. Szól a katonai büntető törvény, hogy mi történik ha egyik katona a másik ellen tesz, itt is mindenütt hangsúlyozva van, hogy első kötelessége a katonának semmit el nem tűrni, a mi őt, mint katonát bántja, Már most, a ki a jót, a rendet, az összhangot akarja, az nem fog ezen dolgokra alkalmat adni. Másik oldala a dolognak, hogy meg van ugyan szüntetve a „Pressgesetz" és „Pressordnung", a mi ezen katonai törvénykönyvben van és némely apró részei szintén hatályon kivül vannak téve, de ennek daczára akárhányszor tapasztaljuk, persze a kik oly magas KÉPVR. NAPLÓ. 1887 — 92. X. KÖTET. állásban vannak, nem igen tapasztalják, hiába a szegény ember sorsát a szegény ember érti —mondom, akárhányszor tapaszt ilhatjuk, hogy valahányszor a tartalékos tiszt valami olyant tesz, a mi a katonai hatóságnak nem tetszik, lehet az különben jó, például az uiságba irt olyasmit, a mi ott történt és nincs rendén, ha nem tetszik &z a katonai hatóságnak és van annak a katonaságnak igen jó k. k. esze — először is előáll azzal, hogy

r tessék uniformisban megjelenni és akkor megjelenik az illető uniformisban s akkor le lehet szidni. De hát ezt a katonai ruhát eszközül ne méltóztassanak odatenni. Igen helyes az, hogy ha az ellenőrzési szemlén jelenik meg, akkor katonai működésben lévén, katonai eljárás alá tartozik ; de helytelen mindezen dolgokat feleleveníteni és kitenni a katonai ruhát annak, hogy lassanként gyűlöltté legyen, holott annak tiszteltnek, beesültuek kell lennie. Épen azért méltóztassanak elfogadni a Veszter Imre képviselőtársam határozati javaslatai annyival inkább, mert ami e szakaszban foglaltatik, az mind olyan dolog, a mit 1868-ban még csak nem is mertek megpróbálni, akkor tudták, hogy a többségben van alkotmányos érzék; akkor még Ivánka képviselőtársam is igen szép könyvet irt erről, ugy, hogy az ilyen dolgokkal nem mertek előjönni. Persze 1869-ben Austriábau a „Gompetenz-Gesetz" behozatott, ebben szépen benne van az, hogy ha valaki katonai ruhába öltözködik, az a katonai hatóság elé tartozik. Most itt van egész katonai nyelven szólva, meg van ez is ; kirukkol azzal is, hogy most már hozzuk be azt is, a. mit akkor nem akartunk. (Egy hang a szélső baloldalon: Van többség mindenre!) No hát t ház, elég szomorú dolog az, ha igaz, hogy van többség mindenre ; de ha arra. is lesz többség, hogy ezt a határozati javaslatot és a módosítványt is leszavazzák, nem fogadják el : akkor kénytelen leszek én is azokhoz csatlakozni, a kik azt mondják, hogy van többség mindenre. Pártolom a módosítványt és a határozati javaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök: A idő előre haladván -és két interpellatio is lévén bejelentve, azthiszem. a tárgyalás folytatását a hétfőn délelőtt 10 órakor tartandó ülésre halasztja a t. ház. (Helyeslés.) Most következnek az interpellatiók és pedig Szendrey Grerzson képviselő uré. Szendrey Gerzson: T. ház! Tudjuk, hogy az 1888: XXXVI. törvényczikket az igazságügyininister ur által a belügyministerrel és a pénzügyministerrel egyetértoleg kiadott és folyó évi február 18-án kelt végrehajtási rendelet kívánta életbe léptetni. Ezen végrehajtási rendeletben különös hangsúly fektettetik a bizonyítási eljárásra, a gyakorlatban azonban kitűnt, hogy oly bizonyítás követeltetik a regale-tulajdono42