Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-215
324 -1^' orszí »gos ülés márcziis 30-án, szombaton. 1889. Ezenkívül bátor vagyok az általam már jelzett azon módosítványt benyújtani, hogy a 62. §. 4. alineájában ezen szavak : „avagy tiszti — katonai hivatalnoki — minőségben" Nagyassanak ki. Ajánlom módosítványomat elfogadásra. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Madarász József jegyző (olvassa a módosítványt). Matuska Péter! Matuska Péter: T. ház! Mindenekelőtt bátor vagyok Veszter Imre t. barátom most felolvasott módosítványára az igazságügyi bizottság nevében is, de mint saját meggyőződésemet is, azon megjegyzést tenni, hogy ezen bekezdésben nézetem szerint figyelmét azon pár szó kikerülte, mely a második sorban olvasható. A szakasz rendelkezése szerint az illető csak akkor büntetendő a katonai szabályok szerint, ha az ellenőrzési szemle ideje alatt, avagy tiszti minőségben, tiszti egyenruhában követi el a büntetendő cselekményt. Az igazságügyi bizottság igen behatóan tárgyalta ezen kérdést és nem zárkózhatott el azon igazság elől, hogy csakugyan meglazulna a katonai disciplina, ha megengedtetnék, hogy ellenőrzési szemlén levő, vagy tiszti egyenruhában, tiszti minőségben járó egyén ne a katonai hatóság és katonai szabályok alá tartozzék. Ennek egy praecedense már a népfelkelési törvény alkalmával-^ megalkottatott, a mennyiben kimondatott, hogy azon népfelkelő, a, ki katonai szolgálatra van behíva, ezen szolgálatban katonai hatóság alá tartozik. Kérem tehát a t. házat, méltóztassék a szakasz ezen rendelkezését fentartani. A mi Veszter Imre t. képviselőtársam és Zay Adolf t. barátom általános észrevételeit illeti, a melyeket a katonai büntető törvénykönyvre vonatkozólag tett, igaza van abban, hogy az igazságügyi bizottság a jelenleg fennálló katonai szabályokat nem törvénynek, hanem szabályoknak jelezte, mert kétségtelen tény, hogy ezen szabályok nem alkotmányos tárgyalás utján jöttek létre. Másrészt nem zárkózhatunk el mi sem és nem zárkózhattunk el soha az előbbi években sem azon kényszerűség elől, hogy bevalljuk, hogy csakugyan kívánatos volna a katonai büntető törvénykönyvnek mielőbbi megalkotása. De én, t. ház, igen jól emlékszem, hogy a boldogult Pauler rainister egy ízben jelentette a bizottságnak, hogy bizonyos kérdésben az illető tényezők itt Budapesten tanácskoztak. Ezek voltak a közös hadügyminister, az osztrák minister és a magyar minister. Mint méltóztatnak tudni, sem nálunk nincsen még büntető perrendtartás, mert csak most fogunk határozni az iránt, hogy milyen elvekre fektettessék az új büntető törvénykönyv; sem Austriában nincs meg az újabbi büntető törvénykönyv. Ezek szerint a főakadály az volt, hogy a magyar kormány maga is előbb tisztába akart lenni az iránt, hogy a törvényhozás a polgári egyénekre nézve milyen büntető eljárási szabályokat akar életbeléptetni.Ezen különböző tényezőkből álló bizottság az akkori ministernek jelentése szerint, a melyre nézve bizonyosan lesznek acták az igazságügyi ministerium irattárában is, hónapokon át tanácskozott a védelem kérdése felett és nem tudtak tisztába jutni azon elvek iránt, a melyekre a védelem kérdése fektetendő volna. Én tehát azt hiszem, hogy minden esetre bevárandó volna az, hogy a mi büntető perrendtartásunk életbe lépjen. Ha mi az iránt tisztában vagyunk, hogy a büntető eljárás milyen elvekre, milyen rendszerre lesz fektetve : akkor hathatósabban sürgethetjük a kormányt, hogy a katonai büntető eljárásban is igyekezzék érvényesíteni a polgári egyénekre szóló büntető perrendtartásban lefektetett elveket. Én is azt mondom, hogy általánosan ismert kívánság és óhaj az ítj katonai büntető törvénykönyv életbeléptetése; de nézetem szerint lehetetlen határozatképen kimondani azt, hogy bizonyos preclusiv terminus, egy vagy két év alatt alkottassék az meg, mivel még a polgári egyénekre szóló büntető perrendtartás sincsen meg. Én tehát arra kérem a t. indítványozó urat, hogy határozati javaslatát módosítsa oly értelemben, hogy a kormány mielőbb terjeszsze be javaslatát a katonai büntető eljárásról. Ehhez, én azt hiszem, az igazságügyi bizottság tagjai is hozzá járulhatnak ; de ahhoz, hogy egy határozott terminus köttessék ki ezen katonai büntető perrendtartás benyújtására, szemben azon nehézségekkel, amelyekről el kell ismernünk, hogy nem állott a kormánynak hatalmában azokat legyőzni, nem járulhatok. (Helyeslés jobbfélől.) Győry Elek: T.ház! Igaza van az előttem szólt, t. képviselőtársamnak, hogy az igazságügyi bizottságban előfordult ez a kérdés mind a két irányban. Előfordult tudniillik olyképen, hogy 20 év múlva már talán itt az ideje, hogy vége legyen az örökös jámbor óhajtásnak és hogy férfiasan, komolyan szóljunk ezekhez a dolgokhoz és ne Nagyjuk mindig magunkat apró pénzzel kifizettetni. Az igazságügyi bizottságban előfordult az a módosítás is, a melyet most Veszter Imre t. képviselőtársam tett, de a mint ott megelégedtek a kívánsággal, ugy ezt a módosítást leszavazták. Mindkettőnek érdemére nézve lesz még alkalmam, beszédem folyamán, szólni, de malmost kijelentem, hogy az igazságügyi bizottság ezen nyilatkozatában épen ugy, mint t. képviselőtársam mostani felszólalásában csakis azon szomorú jelenségek egyikét látom, melyeknél fogva az, a mit a magyar nemzet -ssaját méltóságánál, saját tekintélyénél fogva méltán megkövetelhet, örökösen elodáztatik és kijátszatik, még pedig néha félvállról tett nyilatkozatokkal s néha hetyke ígéretekkel, olyanformán, a mint ez jelenleg is
