Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-215
215. országos ülés mrtrezinsSO-An, szombaton, 1889. 325 történik. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mert a mi e szakaszban van, az nem olyan egyszerű dolog. Azért, hogy most olyan csendesen, mondhatni lanyhán megy a vita, ez nem azt jelenti, hogy a kérdés fontossága ne érdemelné meg azt, hogy a legnagyobb érdekeltséggel tárgyaltassék, mert mindezen körülmények szoros Összefüggésben államik egymással. A legelső a. 1 ?, a mi a tárgyalással történik. Ez is szoros összefüggésben áll az eddigi tapasztalatokkal. Hosszú idő óta, a mióta a jelen kormány vezeti az ügyeket, tapasztaljuk a törvényhozási tárgyalásoknál, hogy ha itt benn csendesen megy a tanácskozás és künn semmiféle mozgalom sem fordult elő: bármi javaslattal álltunk is elő, azt félvállról vették és semmi módosítást nem fogadtak el — és ha elfogadtak néha egyet-mást, az olyan ritkaságvolt, hogy valóban csudálkoznunk és gondolkoznunk kellett azon: mi oka lehetett annak, hogy most elfogadták. Most is annak a tüneménynek adott kifej'ezést st honvédelmi minister ur egyik nyilatkozatában. Az ellenzék részéről felszólalás történt azon irányban, hogy jó lesz nem tisztán mindig a katonai tekintetet szem előtt tartani; felszólalás történt most is ugy, mint az általános vitánál, hogy ne cseréljük fel az eszközt a czéllal, hogy a hadsereg szükséges mint eszköz, de ne legyen az az egyedüli czél, mert a történelem tanúsága szerint, államok soha semmivel nem mentek annyira tönkre, mint azzal, ha a hadsereg érdekeit egyedüli czélnak tekintették; méltóztassanak nézni a napóleoni hadjáratokat megelőző időkre. Ha odáig mentek a nemzetek, hogy mindent arra fordítsanak, közerkölcsöt, közművelődést alárendelnek a hadsereg érdekeinek, pénzügyileg és közgazdaságilag az alapot vonják ki magok alól, akkor csupán azért, mert a hadseregnek áldoznak fel mindent és mert molochnak tekintik, soha erőt kifejteni nem fognak; hanem a versengésben, a pénzügyi és más áldozatokban folyton fárasztják magokat, mig aztán egynek, a ki jobban győzte a többinél, áldozatává lesznek. Ezt azért vagyok bátor ezen kérdéssel kapcsolatban felhozni, mert igen helyes itt is a mértéket megtartani. A mérték pedig, meggyőződésem szerint, az, hogy ha a hadsereg erősítése s az erősítésre szolgáló institutiók fejlesztése nem történnek sem a közerkölcsiség, sem a közvagyonosodás, sem a közművelődés, még kevésbé pedig a nemzet méltóságának rovására. (Ügy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Tegnap felhozatott az a kérdés, hogy talán akkor, mikor az általános védkötelezettségre tértünk át a védelem terén, nincs többé azon állapot, hogy csak egy kis része a nemzetnek szolgál abban hivatásszertíleg s akkor a nősülési kérdésben is más álláspontra kell helyezkednünk, mint a mire lehetett azelőtt. Felhoztuk, hogy ha már bizonyos tekintetben szükségessé vált, hogy egy évvel később kezdessék a katonai szolgálat s igy iktattassék a törvénybe: akkor ne kövessünk el itt is újabb erőszakot a közerkölcsiség követelményei ellen, hanem érjük be a mostani, bár nem kedvező, de a javaslathoz képest sokkal kedvezőbb állapottal. Erre a t. honvédelmi minister ur felállott és azt monda nekünk: hát hiszen uraim, a közerkölcsiséget mindig az öregek szokták prédicálni. (Derültség.) Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister: Nem igy mondtam! (Felkiáltások a szélső baloldalon: De igenis igy mondta! Visszaszívja !) Győry Elek: Bocsánatot kérek, én legalább igy jegyeztem meg és a lapokban is igy olvastam. Hiszen én részemről egyáltalában nem veszem rossz néven, ha azt mondják, hogy nem vagyok fiatal ember, hanem igen jellemző ez a nyilatkozat, hogy ha itt az öregek nyilatkoznak, azt egy szellemes nyilatkozattal elütik, mig ha künn az ifjak nyilatkoznak, hogy nem akarnak magukra erőszakoltatni idegen nyelvet és szellemet, akkor azt mondják, az ifjúság tüntet, erőszakoskodik s előáll a belül! y minister, Csáky, a honvédelmi minister s a rector s minden mozgósittatik, hogy az ifjúságot agyonnyomják, hogy ne merjen eszébe jutni az, hogy a kormányférfiak ellen ellenszenvének kifejezést adjon, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) pedig azt még sohasem hallottam, hogy bárkit a miatt, ha eszébe jutott volna nekik éljenezni, megdorgáltak volna. Ezt csak azért hoztam fel, hogy megmutassam, hogy bármily magatartást kövessünk, annak a következménye egyszerűen az, hogy ha minden kérdésnél nem nyilatkozik teljes erejével az ellenzés, a felháborodás, mely a nemzetben lakozik, akkor igen könnyen bánnak el vele, ha pedig nyilatkozik, akkor azt mondják, hogy a parlamentarismust az utczára visszük s hogy izgatjuk az ifjúságot s arra a térre visszük a dolgot, a hol nem lehet nyugodtan tanácskozni. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezeket azért hoztam fel, hogy kimutassam, hogy a mint e tárgyalás kérdései egymással összefüggésben vannak, ép ugy, az én meggyőződésem szerint az e 62. §-ban foglalt dolog s az, a mi a határozati javaslatra nézve felhozatott, az a húsz év és ebből az a küenez év, a mely büntető törvényeink behozatala óta elmúlt, mind azt mutatják, hogy itt ismét egy láuczszemével állunk szemben azon törekvéseknek, a melyek sohasem szünetelnek, a mig a nemzetben önérzet és erő nem lesz, hogy ezeknek határozottan útját állja; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) mert ha oly dolgokkal, a milyenekről itt szó van, ugy bánunk el, mint az igazságügyi bizottság, a mely azt mondja, hogy tűrhetetlen az állapot, jámbor kívánságunk,
