Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-215

215 országos ülés niárczius 30-án, szombaton. 1889, 317 eleket egy későbbi, illetőleg külön törvény fogja szabályozni. Tehát a hadseregre vonatkozólag a kivételeket külön törvény fogja szabályozni. Méltóztassék ezt a szöveget újonnan meg­tekinteni. Nem azt jelenti ez, hogy e törvény alól és a territorialitás elvei alól az összes hadsereg minden tekintetben ki van véve. Nem; csak azt mondja, hogy a territorialitás elve alól a had­seregre nézve lesznek bizonyos egyes kivételek. (Ugyvan! balfelöl.) Mert ha azt akarná mondani, hogy e törvény hatálya alól az egész hadsereg telje­sen ki van véve, akkor ezt expressis verbis kellene kifejeznie. (Igaz! ügy van! túlfelől.) Ha tehát ebben az áll, hogy a kivételeket külön törvény szabályozza, ez csak annyit jelenthet, hogy a ter­ritorialitás elve alól lesznek a hadseregre nézve bizonyos conerét kivételek és ezekről fog külön törvény rendelkezni. (Helyeslés balfelöl) És a törvény genesisére nézve, minthogy az igen t. honvédelmi minister ur akkor még nem volt e háznak tagja és az ő jogi fejtegetéseiben ott még akkor nem gyönyörködhettünk, (Derült­ség balfelöl) csak azt hozom fel, hogy a büntető codex javaslatnak akkori előadója és később ezen ország igazságügyministere, a boldog .emlékű Pauler Tivadar velem szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezen thesis, melyet imént kiemeltem, semmi egyebet nem tesz, mint a német birodalmi büntető törvénykönyvnek azon szakasza, melyet én vele szemben idéztem volt, tudniillik 10. §-a, mely azt mondja „Dieses Gesetz gilt auch für die Mitglieder des streitbarem Standes, insofern ein besonderes Gesetz hievon keine Aus­nahme macht" s akkor állította a törvényjavaslat­nak hivatalos előadója, a későbbi igazságügy­minister, hogy az, a mit az 5. §-nak idézett kikez­dése mond, azonos a német birodalmi törvény­könyv 10. §-ában foglalt intézkedéssel, hogy tudniillik a véderőhöz tartozó egyénekre vonat­kozólag általában a polgári büntető codex érvé­nyes és csak az egyes kivételeket későbbi, illetőleg külön törvény fogja szabályozni. Már most, hogy értette ezt a német büntető codex és a német törvényhozás ? A német büntető codex tisztán kimondta, hogy azon bűncselek­vényekre nézve, melyek az általános büntető­törvénykönyvben vannak szabályozva, a katonai személyek is annak az általános büntető codexnek vannak alávetve és a különös katonai bűntényekre későbbi törvény fog rendelkezni, a mint tényleg mégis történt. 1872-ben hozott a német birodalmi •országgyűlés külön katonai büntető törvényköny­vet, mely a polgári büntető codexen alapszik és csakis a különös katonai bűntényekre nézve tar­talmaz szabályokat. Ha hinni lehet annak, a mit a mi büntető törvénykönyvünknek hivatalos előadója itt a ház­ban elmondott, valószínűleg nálunk is hasonló­képen szándékoztak eljárni, tudniillik a katonai személyekre nézve is általános basisul, elfogadja az általános büntető törvénykönyvet és az alól csak egyes kivételeket statuál külön törvényben. (Helyeslés.) Nézzük már most, t. ház, hogy állunk ezen külön törvénynyel ? Létezik egyáltalán alkotmá­nyos törvény, mely a ténylegesen fennálló katonai büntető szabályoknak további alkalmazását meg­engedi? Átnéztem a magyar törvénytárt, de nem találtam egyetlen egy idevágó törvényt sem. Mindenesetre már abban a törvényben, mely a büntető codexet életbe léptette, említést kellett volna tenni a katonai büntető szabályokról, mivel e törvény szerint minden büntetőjogi szabályt, mely a büntető törvénykönyv életbeléptetése előtt fennállott, érvénytelennek nyilvánított, a mennyiben azt részletes intézkedések által külö­nösen fenn nem tartotta. Ha azt akartuk volna, hogy a katonaságra nézve ma tényleg fennálló büntetőjogi szabályok az általános büntető tör­vénykönyv életbeléptetése után is fennálljanak, erről az életbeléptetési törvényben kellett volna rendelkezni. Az életbeléptetési törvény világosan továbbra is fentart egynémely, keletkezésekor fenállott büntetőjogi szabályt és ezek közt — igen érdekes dolog — azt is, a mely a véderő-törvény _ ben fordul elő; ezzel tehát expressis verbis fentart egy részletes katonai büntető jogszabályt. Az álta­lános katonai büntető szabályról szót sem mond az életbeléptetési törvény. Ne kutassunk régebbi törvényeket. Talán létezik egy régebbi törvény, mely érvényében fentartja ezeket az alkotmány előtti időből eredő katonai szabályokat. Az 1868 : XL. törv.-czikknek, tehát azelső véderő-törvénynek 54. §-ban találunk egynehány idevágó rendelkezést, de ezek is nagyon problematicus jellegűek és szilárd alapot valójában nem nyújtanak a katonai szabályoknak. Ez a szakasz második bekezdésében azt mondja, „A tényleges katonai szolgálatban levő személyek a katonai „fegyelmi" törvények alatt állanak." Tehát az 1868-ki véderő törvény csak katonai fegyelmi törvényekről szól és katonai büntető törvényeket nem ismer. De később mégis némileg emlegeti, legalább látszik emlegetni, amennyiben azt mondja: „Addig is, mig a jelenlegi katonai törvények az általános védkötelezettségnek meg­felelőleg átdolgoztatnáuak, törüitetik a testi fenyí­ték és a rabláncz." Tehát itt sem' ismeri el a tényleg alkalmazásban levő katonai büntető szabályokat, hanem azokból csak két fontos bün­tetésnemet törül, a melyek az általános védkötele­zettséggel és általában a modern világ felfogásá­val összhangzásba nem hozhatók. E szerint határozottan állítom, t. ház, hogy a jelenleg alkalmazásban levő alaki és anyagi ka­tonai büntető szabályok minden törvényes alapot

Next

/
Thumbnails
Contents