Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-215
215 országos ülés niárczius 30-án, szombaton. 1889, 317 eleket egy későbbi, illetőleg külön törvény fogja szabályozni. Tehát a hadseregre vonatkozólag a kivételeket külön törvény fogja szabályozni. Méltóztassék ezt a szöveget újonnan megtekinteni. Nem azt jelenti ez, hogy e törvény alól és a territorialitás elvei alól az összes hadsereg minden tekintetben ki van véve. Nem; csak azt mondja, hogy a territorialitás elve alól a hadseregre nézve lesznek bizonyos egyes kivételek. (Ugyvan! balfelöl.) Mert ha azt akarná mondani, hogy e törvény hatálya alól az egész hadsereg teljesen ki van véve, akkor ezt expressis verbis kellene kifejeznie. (Igaz! ügy van! túlfelől.) Ha tehát ebben az áll, hogy a kivételeket külön törvény szabályozza, ez csak annyit jelenthet, hogy a territorialitás elve alól lesznek a hadseregre nézve bizonyos conerét kivételek és ezekről fog külön törvény rendelkezni. (Helyeslés balfelöl) És a törvény genesisére nézve, minthogy az igen t. honvédelmi minister ur akkor még nem volt e háznak tagja és az ő jogi fejtegetéseiben ott még akkor nem gyönyörködhettünk, (Derültség balfelöl) csak azt hozom fel, hogy a büntető codex javaslatnak akkori előadója és később ezen ország igazságügyministere, a boldog .emlékű Pauler Tivadar velem szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezen thesis, melyet imént kiemeltem, semmi egyebet nem tesz, mint a német birodalmi büntető törvénykönyvnek azon szakasza, melyet én vele szemben idéztem volt, tudniillik 10. §-a, mely azt mondja „Dieses Gesetz gilt auch für die Mitglieder des streitbarem Standes, insofern ein besonderes Gesetz hievon keine Ausnahme macht" s akkor állította a törvényjavaslatnak hivatalos előadója, a későbbi igazságügyminister, hogy az, a mit az 5. §-nak idézett kikezdése mond, azonos a német birodalmi törvénykönyv 10. §-ában foglalt intézkedéssel, hogy tudniillik a véderőhöz tartozó egyénekre vonatkozólag általában a polgári büntető codex érvényes és csak az egyes kivételeket későbbi, illetőleg külön törvény fogja szabályozni. Már most, hogy értette ezt a német büntető codex és a német törvényhozás ? A német büntető codex tisztán kimondta, hogy azon bűncselekvényekre nézve, melyek az általános büntetőtörvénykönyvben vannak szabályozva, a katonai személyek is annak az általános büntető codexnek vannak alávetve és a különös katonai bűntényekre későbbi törvény fog rendelkezni, a mint tényleg mégis történt. 1872-ben hozott a német birodalmi •országgyűlés külön katonai büntető törvénykönyvet, mely a polgári büntető codexen alapszik és csakis a különös katonai bűntényekre nézve tartalmaz szabályokat. Ha hinni lehet annak, a mit a mi büntető törvénykönyvünknek hivatalos előadója itt a házban elmondott, valószínűleg nálunk is hasonlóképen szándékoztak eljárni, tudniillik a katonai személyekre nézve is általános basisul, elfogadja az általános büntető törvénykönyvet és az alól csak egyes kivételeket statuál külön törvényben. (Helyeslés.) Nézzük már most, t. ház, hogy állunk ezen külön törvénynyel ? Létezik egyáltalán alkotmányos törvény, mely a ténylegesen fennálló katonai büntető szabályoknak további alkalmazását megengedi? Átnéztem a magyar törvénytárt, de nem találtam egyetlen egy idevágó törvényt sem. Mindenesetre már abban a törvényben, mely a büntető codexet életbe léptette, említést kellett volna tenni a katonai büntető szabályokról, mivel e törvény szerint minden büntetőjogi szabályt, mely a büntető törvénykönyv életbeléptetése előtt fennállott, érvénytelennek nyilvánított, a mennyiben azt részletes intézkedések által különösen fenn nem tartotta. Ha azt akartuk volna, hogy a katonaságra nézve ma tényleg fennálló büntetőjogi szabályok az általános büntető törvénykönyv életbeléptetése után is fennálljanak, erről az életbeléptetési törvényben kellett volna rendelkezni. Az életbeléptetési törvény világosan továbbra is fentart egynémely, keletkezésekor fenállott büntetőjogi szabályt és ezek közt — igen érdekes dolog — azt is, a mely a véderő-törvény _ ben fordul elő; ezzel tehát expressis verbis fentart egy részletes katonai büntető jogszabályt. Az általános katonai büntető szabályról szót sem mond az életbeléptetési törvény. Ne kutassunk régebbi törvényeket. Talán létezik egy régebbi törvény, mely érvényében fentartja ezeket az alkotmány előtti időből eredő katonai szabályokat. Az 1868 : XL. törv.-czikknek, tehát azelső véderő-törvénynek 54. §-ban találunk egynehány idevágó rendelkezést, de ezek is nagyon problematicus jellegűek és szilárd alapot valójában nem nyújtanak a katonai szabályoknak. Ez a szakasz második bekezdésében azt mondja, „A tényleges katonai szolgálatban levő személyek a katonai „fegyelmi" törvények alatt állanak." Tehát az 1868-ki véderő törvény csak katonai fegyelmi törvényekről szól és katonai büntető törvényeket nem ismer. De később mégis némileg emlegeti, legalább látszik emlegetni, amennyiben azt mondja: „Addig is, mig a jelenlegi katonai törvények az általános védkötelezettségnek megfelelőleg átdolgoztatnáuak, törüitetik a testi fenyíték és a rabláncz." Tehát itt sem' ismeri el a tényleg alkalmazásban levő katonai büntető szabályokat, hanem azokból csak két fontos büntetésnemet törül, a melyek az általános védkötelezettséggel és általában a modern világ felfogásával összhangzásba nem hozhatók. E szerint határozottan állítom, t. ház, hogy a jelenleg alkalmazásban levő alaki és anyagi katonai büntető szabályok minden törvényes alapot