Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-215

306 215. országos ülés márczins 30-in, szombatos, 1888. felöl) de egy egészséges és komoly, figyelemre méltó adórendszer támogatására nem. Továbbá itt látom Láng Lajo« igen tisztelt barátomat és megyei politicus-társamat. Szemközt vagyunk ott is, mikor vagyunk, de denique me­gyénk egyik kitűnősége. 0 egy időben — régen volt, az évre nem emlékszem — egy statistikai munkát készített, mint egyetemi tanár — nem mint politicus, mert mint politicus, ezután fog ké­szíteni — (Derültség halfelöl) melyben kimutatta, hogy a vasutak mennyire emelik az azon vidé­ken levő földbirtok értékét, a melyen keresztül mennek. Thaly Kálmán: Kóti vasút. (Derültség.) Eötvös Károly: Kiszámította, hogy a vasút ennyi és ennyi kilométerig ennyi és ennyi százalékkal emeli a földbirtok értékét, azontúl pe­dig ennyi százalékkal és végül kihozta tökéletes mathematicai pontossággal, hogy miután Magyar­országon ezer és ennyi kilométer vasút van, ennél­fogva 80 millió eatasteri holdnak értéke emelke­kedett ennyivel és ennyivel. Pedig egész Magyar­országon nincs 50 millió catastrális holdnál több. (Derültség.) Tehát Láng Lajos t. barátom statis­tikai adatai szerint a bennünket környező államok tartoznak még nekünk a földbirtok értékének emelkedésével, mert innen nem telik. (Derültség.) Gróf Pongrácz t. képviselőtársam adatai sem­mivel sem különbözők ezen statistikai adatoktól. Felhozza Oroszország haderejét és kihoz, nem tudom hány, de sok millióra menő katonai anya­got. Csak kozákot említ fel első és másodosztályút összesen valami 120.000-et. Lehet hogy van, lehet hogy nincs. Én csak annyit mondok, hogy szemünk előtt folyt le 1877-ben és 1878-ban a keleti há­ború Törökországgal. Oroszország akkor is akkora volt mint most, hadereje astatistika szerint akkor is 3 millióra rúgott. Ezt a góthni almanachból ki tudom mutatni, a mi legalább i§ olyan hiteles, mint a t. honvédelmi minister urnak mostani statisti­kai adatai. (Derültség a baloldalon) Beőthy Ákos : És fejbólintása! (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Eötvös Károly: Törökország pedig a t. minister ur politikai kőiéiben már ugy volt isme­retes, mint beteg ember, a kinek nincs lovassága, nincs tüzérsége, nincs tisztikara, nincs kiképzett legénysége, nincs semmije a világon, csak a múlt­nak emlékezete, pénze pedig absolute nincs. És az a két-három millió statistikai hadsereggel biró Oroszország mégis szükségesnek tartotta, hogy Oláhország menjen segítségére, hogy Törökorszá­got leverje; szükségesnek tartotta Bulgária fel­lázítá át, Szerbia csatába vitelét, Bosznia-Her­ezegovina fellazítását, Montenegrónak csatába vitelét; és szükségesnek tartotta Austria-Magyar­ország kormányával titkos szerződésre lépni, hogy ez jóakaratú semlegességet tanúsítson irántuk és rosszakaratú semlegességet Törökország irányá­ban. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mikor mindez megtörtént, még akkor a véletlennek sze­rencsés közbejárása mellett is, annyi segítséggel csak nagy nehezen tudta Törökországnak, a beteg embernek seregét legyőzni, ugy hogy minden komoly államférfiunak, a ki ez országot és Aus­triát vezeti, csakugyan mély és szomorú gondol­kodóba kellett esnie az iránt, hogy vájjon, ha ily körülmények közt minden belső tartomány fellazí­tása és több nagyhatalom rosszakaratú segítsége mellett egy elsőrangú katonai nagyhatalom Aus­tria-Magyarországot megtámadta volna, képes lett volna-e Austria-Magyarország oly hősiesen és becsülettel megállani a csatatért, mint az a beteg ember. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) A statistika tehát előttem nem nyom sokat. Hanem van ennek a statistikáuak olyan része, a mely gróf Pongrácz Károly t. képviselő ur statistikájá­ban nincsen benne és a mely a t. honvédelmi minister urnak is összes statistikajából és összes érveléséből, sőt a háta megett álló bécsi katonai köröknek összes felfogásából is teljesen hiányzik és ez a következő. Ez az ország a török foglalás alul, hajói emlékszem, 1717-ben szabadult fel és ennek az országnak és a magyarnemzetnek 1717­től kezdve máig — az 1740-iki Örökösödési hábo­rút kivéve — saját nemzeti háborúja nem volt. (Igaz! í•,'/// van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha Oroszország, Francziaország, NémeTörszág, vagy Olaszország erkölcsi, szellemi és anyagi erejének végső megfeszítéséig tesz meg mindent a haderő­nek megerősítésére, tudja, hogy miért teszi;tudja, hogy az a hadsereg, melyet kiállít, más czélokra, mint nemzeti czélok eHrésére nem szolgál. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) A magyar pedig 1717. óta mély fájdalommal szemléli több mint másfél századon át, hogy azóta magyar nem­zeti czélokért vér nem folyt soha. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És ha önök azt mondják, hogy miért, nem áldozunk mi is annyit, mint a muszka, franczia, vagy a német, mi azt feleljük reá, tessék ezt a hadsereget, a mi nemzeti érdekeink, méltó­ságunk és boldogulásunk czéljaira felhasználni és akkor tessék pénzünkkel, életünkkel és vérünkkel az utolsó adagig rendelkezni. Minő háborúk foly­tak 1717 óta? Németalföldön a német császári koronáért, Német- és Olaszországban a befolyásért Schleswig-Holsteinért, a Napóleon által elkerge­tett nem tudni hány fejedelem koronájának meg­tartásáért, Svájczban a Sonderbundért, Lengyel­ország felosztásáért, az orosz szövetségért, Török­ország lerombolásáért — hol volt ezekben a magyar nemzeti érdek ? (ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ezekben nem volt meg és a magyar hősiességet és áldozatkészséget ne ezek utáu méltóztassék megitélni, pedig a magyar katonaságot a csatatéren a hősiesség, a katonai

Next

/
Thumbnails
Contents