Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-215
216 orszígos ülés mllrczius 30 án, saombaton. 18SÍ). 305 Következik a napirend: a véd erő-tor vényjavaslat részletes tárgyalásának és pedig az 54. §. tárgyalásának folytatása. Ki következik? Madarász József jegyző: Eötvös Károly! Eötvös Károly : T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Óhajtottam volna, hogy a t. minister ur, vagy szakemberei, kikhez itt a házban szerencsénk van, azon aggályokra nézve, melyek tegnap ezen szakasznál nyilváníttattak, indokolt véleményüket megnyugtatásunk czéljából előtérj esz szék. Ez azonban, fájdalom, nem történt, valamint egyéb megnyugtató azon oldalról szintén nem történt, mint gróf Pongrácz Károly t. képviselőtársamnak a felszólalása. Hogy pedig ez menynyire volt megnyugtató, azaz helyesebben mondva, mennyire nem volt megnyugtató, erre nézve lesz szerencsém beszédemben lehető röviden kiterjeszkedni. Hamar felszólalok, t. képviselőház, mindenekelőtt egy személyes természetű megjegyzést kell tennem. Mind Pongrácz Károly t. képviselőtársam, mind Gajári Ödön t. képviselőtársam határozottan és nyíltan felemlítették ismételten a házban, hogy az én beszédemben, melyet valamikor, nem tudom mikor, a hónap folyamán tartottam, a katonaságot a múltban mintegy a gyávaságra buzdítottam volna. Fel kell tennem, hogy a t. képviselő urak az én beszédemet nem olvasták, csak a szenvedély hevében hallották és a, mit hallottak, ahhoz kötöttek bizonyos képzeleti dolgot s azzal vádolnak engem. Én szórói-szóra ezt mondtam — megjegyzem, a ministerelnök ur szavaira emlékezve, hogy a gyorsírói jegyzetben foglalt beszédemet soha, semmiféle lényeges pontjában kiigazítani nem szoktam — én ezt mondtam: „ 1866-ban a szülők azzal küldték gyermekeiket, a kik behíva lettek, a katonasághoz: „ha németté akarnak tenni téged és szolgává hazádat, a mint az ellenséget látod, dobd el fegyveredet!" (ügy van! a szélső baloldalon.) Pongrácz Károly gróf t. képviselőtársam hivatkozott a gitschini és königgrätzi harczokra és tanúságot tett, mint a ki résztvett azon harczokban, hogy ott a magyar legénység becsülettel, katonai hősiességgel megtette kötelességét. Nem vonom kétségbe, én nem tudom, ott nem voltam, a csaták végeredménye a mi hadseregünkre nézve gyászos volt. Én azonban elhiszem az ő tanúságtételét, de viszont megkövetelem tőle, hogy ő meg higyje el az én tanuságtételemet. 0 ott volt Königgrätznél és Gitschinnél, én meg itthon voltam és tudom, hogy minő volt itt a hangulat, a mely hangulat közepette katonáink abba a. csatába mentek. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) És én tudom azt, hogy ennek az országnak legelső államférfiai, oly férfiú is, mint Deák Ferencz, azt mondták: „Sem tudjuk, örüljünk-e, vagy búsuljunk KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. X. KÖTET. annak, ha hadseregünket megverik; nem tudjuk, melyik lesz az országra nézve üdvösebb"; mert egy győzelmes hadsereg sohasem engedte volna meg, hogy az ország jogai csak ily mérvben is visszaállíttassanak, mint a hogy ez a megvert hadsereg mellett történt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Beőthy Ákos: Ugy van ; egészen máskép beszéltek KonL-grätz előtt, mint Königgrätz után. (Ugy van! bal felől.) Eötvös Károly: Ismétlem és elhiszem hogy katonáink Königgrätznél, Gitschinnél és általában a hadjáratban, de Custozzánál is valósággal megtették kötelességüket, sőt többet tettek, mint kötelességüket, mert hősiességet fejtettek ki. Ez folyik a magyar ember természetéből: akár tetszik neki a verekedés, akár nem tetszik, de ha. verekedik, szívesebben üt ő a másikra, mintsem tűri a másiknak az ütését. De ez az önök politikai működését nem védelmezi; s ha önök ily politikát űznek Magyarországgal és a magyar nemzettel, a következő dolgokért is önöket illeti a felelősség. Gróf Pongrácz Károly t. képviselőtársam érdekes statistikai adatok egész tömegével állt elő, a melyekkel azt akarta ig-azolni, noha egészei! világosan nem is mondta ki — mert felszólalása rögtönzött volt és nem formulázta eléggé eszméit — de mondom, statistikai adatok egész halmazával azt akarta igazolni, hogy igaz, hogy nagy áldozatokat hozunk a véderő fejlesztése tekintetében. de Orosz-, Német és Francziaország még nagyobb áldozatokat hoz, mint mi, tehát — és ez akart lenni következtetése — miért panaszkodunk a reánk mért áldozatok nagysága miatt. T. ház! A statistika, mint tudomány, új keletű. A statistikai adatok igen becses dolgok, hanem gyalázatosabb tudományt nem ismerek, mint a statistikát, ha az a politikának szolgálatába szegődik. A statistikai adatok mindig és minden irányban nagyon nyújthatók és nyulékonyak, teljesek és hézagosak a szerint,;; mint a politikai érdekek kívánják és nincs oly elv, sőt nincs oly elvtelenség a politikában, a mely mellett a földkerekség valamennyi államának statistikai adatait alapul véve, kötetekre menő 1 statistikai adatokat irányzatosan összehalmozni ne lehetne. Gróf Pongrácz t. képviselőtársamnak azt mondom, hogy a statistikai adatok szerint pl. az ország fővárosában van 5,000 íiakker-ló. Ez egy az igazságot meglehetősen megközelítő adat. Az ország fővárosa fizet évenkint körülbelül 10 millió forint direct adót, ennélfogva egy fiakker ló fizet I 2000 forint direct adót. (Élénk derültség) Ez egy j mathematicailag tökéletesen biztos adat, de vall| jonegy egészséges adórendszer támogatására felj hozható-e ezen statistikai adat? Az önök adórendI szerének támogatására talán igen, (Derültség bal39 !\
