Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-214
284 21 *- országos ülés márczins 29-én, pénteken, 1889. megyékben, midőn gyakran nőnevet irtak a fiá helyett be, például Salamont Szálinak is lehetett olvasni, ugy hogy nem lehetett tudni, fiú-e vagy leány az illető. így több vándorló rabbit kellett megbüntetni, a kik Ghúiezíából idejőve, 16 éves ifjakat is összeeskettek. Ilyen visszaélés azonban, ámbár nem olyan sűrűn, más felekezetnél is előfordult, mint például a görög-keleti vallásúaknál és a volt határőrvidéken, a hol patriarchaliter vezették az anyakönyveket, a hol a házközösség fennállott, úgynevezett Sipschaftok, nemzetségekvoltak, a melyekben számos egyforma nevű ember volt és a pap az esketésnél a név egyformaságánál fogva tényleg fiatalabb fiút esketett meg, mint azt a törvény megengedte. Én is szükségesnek tartom, hogy a 18 éven aluli nősülés ne engedtessék meg ezután sem, mert csakugyan a nép erőteljessége szempontjából szükséges az, hogy bizonyos érettebb korban történjék a házasodás és azért én is a mellett vagyok, hogy nem engedhető meg a korai nősülés. Azonban az új katonai törvényjavaslat szerint most már a 21 éves életkor vétetvén fel a sorozás alapjául, igen meggondolásra méltó a dolog, mert a nép fiai közül igen számosan vannak, a kik 19 — 20 éves korukban a viszonyok folytán kényszerítve vannak a házasodásra ; már most, ha ugyanazon engedélykérési és megadási procedúrának lesznek ezentúl is alávetve a nép fiai, félő, hogy népünk erkölcstelenedése még inkább terjed, a vadházasságok s ezekkel együtt a törvénytelen szülöttek számai szaporodni fognak és ezzel együtt szaporodni fog a gyermekek halálozása, a mely statisticusainkat már komolyan aggodalomba ejtette. A kérvények 16. sorjegyzékében előfordul egy kérvény, a melyben a nógrádmegyei ágostai evangelicus esperesség kéri a háztól, hogy e javaslat 50. §-át megváltoztassák. Én ezt a körül ményt figyelemmel kisérve, átolvastam a kérvényt és meggyőződtem arról, hogy igen illetékes emberek, a községi papok, a kik a nép közt élvén, legjobban ismerik az ottani viszonyokat, ezen ügyekkel hivatalosan foglalkoznak, oly megfontolandó indokokat hoznak fel a kérvényben, hogy lehetetlen, hogy kellő méltatás alá ne vétessenek. Jogomban áll s minden képviselőnek jogában áll az illető kérvény tárgyalásánál annak felolvasását kérni, az azonban igen terjedelmes. Átmentem rajta s kiírtam belőle a fontosabb pontokat, leszek bátor a t. ház engedelmével amaz esperességi kérvény pontjait kivonatosan felolvasni, nem akarván hosszúra terjedni. (Halljuk!) A nógrádi ágostai hitvallású esperesség — még azt is jelzem, hogy nógrádmegyei, tehát az országnak inkább felső részén is előfordulnak ezen bajok, de annál inkább a délvidéken — tehát ezen esperesség 1889. január 18-án kelt közgyűléséből a képviselőházhoz intézett az iránti kérvényéből, hogy a földmíves nép fiai — a régi törvény szerint — betöltött 18 éves koruktól kezdve, hadkötelezettségük épségben tartása mellett, engedély nélkül nősülhessenek: j,Meglehet, hogy az antropológia és orvosi tudomány számtani pontossággal bizonyíthatja, hogy a korai házasodások elsatnyítják a jövő nemzedéket s rövidítik az emberi életkort. Mi nem akarunk velők vitázni. Ha azonban századokra visszavezető anyakönyveinknek rovataiban búvárkodunk, csaknem minden lapjukon meglepő népmozgalmi adatokra találunk, mert azok az antropológia ellenére azt beszélik nekünk, hogy még csak félszázad előtt is a gyermekkorból alig kilépett ifjak keltek házasságra s mégis ugyancsak magas kort értek el, hanem oly családokat is Nagytak maguk után, melyeknek ma élő dédunokái el nem csenevészett ősökre vallanak. Azok beszélik nekünk azt is, hogy a vadházasságok, törvénytelen szülöttelv s ezeknek folyománya: az ő nagy halandóságuk — akkoriban — nem verték fel— mint most — dudvaként a földmívelő nép egyszerű erkölcsös társadalmi életét. Ha pedig ezekkel szemben az előttünk hullámzó társadalmi életet veszszük szemügyre: fölötte elszomorító körülményekről kell tanúskodnunk és be kell vallanunk, hogy a korai házasságok évszázadok alatt nem sülyesztették annyira fajunk testi fejlettségét, mint a mennyire a nép késő házasodhatása évtizedek alatt az ő erkölcsi hanyatlását okozta." A vadházasságok s törvénytelen szülöttek száma és ez utóbbiak halandósága évről évre megdöbbentőn növekszik s ugy a nép között azelőtt ismeretlen kártékony és a népszaporulatot gátló kórok ijesztő mérvben terjednek az erkölcstelenség minden korcskinövéseivel, stb. S még rosszabbul lenne ez ezután, ha a hadkötelezettség ideje az áj törvény által egy évvel még hátravettetnék. A tisztes házasélet, kivált a nép egyszerű fiainak erkölcseire nemesítőleg, komolyítólag hat; elvonja őket a dobzódó zajos mulatságoktól, kihágásoktól, pazarlástól; s nem azt jelenti ez, hogy a házas katonák hazasóvárgók és igy roszszabbak a nőtelen és független ifjaknál; hanem jelenti igenis azt, hogy kevésbé mulatni vágyók vagy épen kicsapongok; jelenti azt, hogy érzékenyebbek a büntetések, fogékonyabbakelőijáróik dicsérete iránt s ennélfogva rendesen pontosabb és jobb katonák is. A kivételes nősülési engedélyekhez a nép fiai csak nagy nehézséggel juthatnak; a szomszéd községbeli körjegyzőhöz kell menni a személyleirásért a kérvényező anyának, azután a megyei székvárosba a tiszti főorvoshoz, a munkaképtelenségi bizonyítványért; ki kell venni a telekkönyvből birtokívét; továbbá az egyházi hivataltól családi értesítőjét és a községi bizonyítványát és mindezekkel fölszerelve megíratni kérvényét a
