Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-214

214. országos Illés mArczius 29-én, péntekeu.1889. 283 miután a családosok házi tűzhelyükhöz vág) ódnak vissza. Ezt nem tagadhatom, bár e részben hosszabb megfigyelésen alapuló adatok nem állanak rendelkezésemre, de valami lehet a dologban. Mindazonáltal bátor vagyok a t. ház figyelmét arra felhívni, hogy e körülmény azzal az előnynyel, hogy a családos katonák solidabbak és kevésbé kihágók, nem vonható párhuzamba. Egyébiránt itt a tartalékosokra irányzóm a t. ház figyelmét. Hiszen mozgósítás esetében behivatnak a tartalékosok is és a háborúba vonuló hadsereg legalább 2

A részben tartalékosokból áll és igy a tényleg harczoló katonáknak legnagyobb számát családos emberek képezik. Nem vonom kétségbe, hogy ha a háború olyan czélért küzdetik — a mint hogy nem akarok egyebet feltenni — a melyért kell, hogy az egész nemzet megfeszítse erejét és a melyért a nemzeti lelkesedés fogja támogatni a szuronyokat, akkor a családapák aránylag még vitézebbül és elszántabban fognak küzdeni, mint a nőtlenek, mert azok a hazával együtt családi tűzhelyüket is védelmezik. E tekintetek tehát olyanok, a melyek itt pro és contra vitathatók; de azt gondolom, hogy a mérleg mégis arra az oldalra fog lebillenni, a mi tényleg van, hogy a mozgósított hadsereg legénységének többsége, kétharmada családapákból, tehát családosokból, nem pedig nőtlenekből áll: következőleg, hogy ha a besorozottak egy része, kik először soroztainak be tényleges szolgálatra, nagyobb részben nős emberekből áll, nem hiszem, hogy ez kárára válhassék a hadseregnek és e katonák kevésbbé legyenek vitézek és megbízhatók, mint a nagyobb részben nőtlenek. Eddig a dolog ugy volt, hogy ha valaki a nép fiaiból, kis gazdasággal biró gazdák fiai közül folyamodott a honvédelmi ministerhez kivételes nősülési engedélyért, ez bizonyos körülmények közt megadatott neki és befejezett 18. életévével nősülhetett, természetesen katonai kötelezettségének épségben tartása mellett. Ez a kedvezmény, mely a régi védtörvényben is benfoglaltatott és a mostaniban is fentartani contempláltatik, különösen hazánk déli vidékeinek lakossága által vétetett igénybe. Volt alkalmam magamnak is figyelemmel kisérni ez ügyet és mondhatom, hogy legkivált a Szerémség, Baranya, Bács, Torontál, Temes, Krassó, Arad és részben Hunyad megyék azok, melyekből a legtöbb nősülési engedély kéretik : szóval, többnyire az oláh és szerb népfajok közül, melyeknek ifjúsága gyorsabban fejlődik, mint a kárpátvidéki orosz lakosságé vagy egyéb hegyvidékieké. Más vidékeken is fordul elő ily kérvény, de az említett déli megyékből, mondhatom, tömegesen érkeznek be éa intéztetnek el a kérvények a honvédelmi ministeriumnál. Hogy azonban ezekkel mennyi baj van, leszek bátor magam is rövid példával illustrálni és egy a ház asztalán levő kérvényből felolvasandó rövid mutatványok' kai indokolni. Sok költséggel jár a szegény osztályoknak, a mi különösen rájuk terhes, az ily nősülési engedélyért való folyamodás, tömérdek complicált mellékletekkel lévén kénytelenek a kérvényt felszerelni, a mint azt tegnap Roszival István t. képviselő ur említette. Sok szülőt visszatart a folyamodástól az a körülmény, hogy körülbelül — a legkevesebb költséget számítva 15—20 frtba kerül, az utánjárást nem is véve, egy ily kérvény felszerelése és benyújtása. Az engedély mégis sok esetben nem adatik meg és nem is adathatik meg. Nem vádképen mondom én ezt a ministerium ellen, mert az a szabályokhoz tartja magát, melyek e tekintetben fennállnak. Ha tudniillik az illető szüleinek gazdasága nagyobb a meghatározottnál, nem kapja meg a nősülési engedélyt azért, mert módjában áll neki a családjábólhiányzó női munka erőt cseléd fogadásával pótolni, ha pedig kisebb a megszabottnál, nem kapja meg a nősülési engedélyt azért, mert pár hold föld állítólag nem érdemes arra, hogy ily engedély adassék, mert az illető nem képes a családot eltartani. De ezt a szegény ember magától nem tudja; nem ismeri a a cynosurát, a mely nem is mindenütt egyforma; mert túl a Dunán, Sopron vagy Érsekújvár meg Zaránd megye közt nagy a különbség és ott a latifundium pár holdja többet ér, mintafelvidéken 30-40 hold. Szóval a ministeriumnak ezt tekintetbe kell venni. Ezt az intelligens ember megítélheti, de a nép ezt természetesen nem tudhatja. így gyakran megtörténik, hogy bármily lelkiismeretes eljárás mellett a folyamodvány visszautasittatik s e példa elkeserít egy egész községet s azt mondják: „Ne folyamodjék kigyelmed, én is folyamodtam, de hiába, mert visszautasítottak." S ezért azután gyermekeiket vadházasságra adják össze. Van még egy körülmény. Ugyanis azon védkötelesek, a kiknek semmi fekvő vagyonuk nincs, mint például a napszámosoknak és cselédi viszonyban levőknek, egyáltalán nem kaphatnak ilyen engedélyt, ezeknek száma pedig tudvalevőleg sok százezerre megy az országban. Ezek közül soknak olyan foglalkozása van, hogy szüksége van egy asszonyra, hogy rá főzzön vagy neki máskép segítsen, számos esetben tudva van, hogy az ilyenek nem a családi tűzhely megalapítása végett házasodnak meg, hanem, mert foglalkozásuk olyan, hogy női munka-erőre van szükségük. Ezek mind olyan körülmények, a melyek indokolhatják a szülőknek azon elhatározását, hogy gyermekeiket korábban házasítják meg. Arra nem adom én sem a szavazatomat, hogy túlkorán történjék a házasodás. A honvédelmi ministerium több példát mutathat fel, különösen a meddig az izraelita anyakönyvek oly migy rendetlenséggel vezettettek, Máraniarosban és több 86*