Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-214

282 -!*• országos ülés márcrins 29-én, pénteken. 1889* mazottja még nincs jelen s én részemről lehetetlennek tartom beszélni akkor, midőn felszólalásomnak fő intentiója épen az, hogy a t. minteter ur figyelmét felhívjam és válaszát kérjem. Hogy is lehessen itt elfogadni vagy elvetni az én módosítványomat, ha a t. ház az illetékes minister ur nézetét nem ismeri? Nekem már volt szerencsém a következő, igen fontos szakaszról a minister úrral beszélgetni s tudom, hogy azok az indokok, a melyeket felhozni leszek bátor, oly megfontolásra méltók, hogy ezúttal a minister ur jelenlétét okvetlen szükségesnek tartanám. (Báró Fejérváry Géza honvédelmi minister a (erembe lép. Derültség, Felkiáltások: Itt van már!) Annál jobb. Áttérek tehát az 50. §-ra vonatkozólag már jelzett felszólalásomra, hogy pártolókig és egy kissé bővebben is kifejtve adjam elő azon indokokat, melyeket már tegnap itt egy, hivatásánál fogva a nép körében élő túloldali képviselő: Roszival képviselő ur felemlített. Volt már szerencsém a t. minister ur figyelmét magánúton is, sőt a véderő bizottságban is felhívni erre az 50. § ra és mivel a bizottságban a t. minister ur erre nézve már nyilatkozott, talán épen nem követek el indiscretiót, midőn megmondom, hogy ő maga is figyelembe veendőknek és megfontolásra méltóknak találja az e szakasz körül felmerülő indokokat. Nagy könnyelműséget követne el tehát a törvény hozás, ha csak ugy könnyedén siklanék át e szakaszon, az ügynek bővebb meghányása s vetése nélkül. T. ház! A nép, kivált a pásztorkodással, a mezei munkával és a földmiveléssel foglalkozó egyszerű nép, a melynek cathegoriájába országunk lakosságának legnagyobb része tartozik, olyan, mint a gyermek, a ki a maga szokásainak és erkölcseinek fejlesztését, irányítását és pallérozását saját elöljáróitól, lelkészeitől, vezetőitől, a felsőbb hatóságoktól várja és pedig joggal. És ha szétnézünk, t. ház, a vidéken, különösen a lelkészi kart fogjuk olyannak találni, mely végtelenül sokat tehet ebben az irányban, ha buzgón működik: áldásosán, ha pedig elhanyagolja ebbeli kötelességét, bizony igen sok erkölcstelenség burjánzik fel. Egy-egy községben, a hol pl. egy ilyen lelkész hosszabb időn keresztül atyáskodólag működött és figyelmét nemcsak az isteni tiszteletre, a cathedrai oktatásra, terjeszti ki, hanem mint a nép valódi atyja, a fölött minden tekintetben őrködött, egy emberöltő, egy pár évtized, 20—30 év múlva nagyon meglátszik az ily áldásos működésnek hatása, mert a mig annak lakossága az előtt korhely és munkátlan életet folytatott, az újabb nemzedék jól neveltetve, munkásságban, mértékletességben és erkölcsösségben tűnik ki. Megfordítva áll az eset, ha a nép nem talál elég buzgó és elég avatott vezetőre. Ilyen intentióból folytak azon nézetek is, melyeket Roszival t. képviselő ur, mint lelkész, saját tapasztalata alapján fejtett ki. Az lijabb időben — fájdalom — nagyon elharapództak hazánk számos vidékén az ugyneveI zett vadházasságok. A törvénytelen szülöttek száma j az anyakönyvi kivonatok, statisticai adatok szerint aránytalanul növekedett. Szóval a nép erkölcsi állapotai, egyes örvendetes kivételektől eltekintve, általában hanyatlóknak mondhatók. Ezen körülmény már eddig is magára vonta a gondolkodó nernzetgazdászok figyelmét, mert társadalmi és nenuetgazdászati szempontból is igen nagy ennek jelentősége. Ha azonban a jelenleg tárgyalás alatt álló törvényjavaslat életbelép, tartanunk kell attól, hogy ezek a viszonyok még rosszabbra változnak, nevezetesen az által, hogy a katonai állítási korosztály egy évvel hátrább, tudniillik a 21-ik évre tolatik. A katonaállítás idejének egy évvel hátrább tétele ellen nekem sem volt kifogásom, midőn e kérdés itt a házban fölmerült, mert az ország némely vidékein 19—20 éves korukban csakugyan fejletlenek az ifjak és mert újabb időben abeoktatás sokkal nagyobb testi megerőltetést kivan, mint ezelőtt. De már akkor is kifejeztem abbeli meggyőződésemet, hogy e kérdést combinálni kell a nősülési engedély megadásának kérdésével, a miről a most tárgyalás alatt levő 50. §, intézkedik. Ámbár tagadhatat

1 an, hogy a korai nősülés a különböző nemzetek statisticai adatai szerint a nemzedékek fejlődésére nézve átlag nem mutatkozik előnyösnek: mindazonáltal a régebbi időkben és specialiter hazánkban az uri osztály tagjai, de különösen a nép fiai sokkal korábban nősültek, mint a mai időben. Már pedig azt, hogy a régi magyarság, mely a katonai erényekben kitűnt, satnyább nemzedékekből állt volna, mint a mostani, alig fogja valaki állítani. Tehát a kérdés igy is, amúgy is tárgyalható, mindegyik részen vannak bizonyítékok. A nép életénél azonban még különös viszonyok is veendők tekintetbe, a melyeket a honvédelmi minister ur igen jól ismerhet, miután a nősülési engedély osztogatása az ő ressortjába tartozik. Az a kérdés is felmerült, hogy a nőtelen vagy a családos katona jobb-e. Azt hiszem, igazat fog nekem adni a t. honvédelmi minister ur abban, hogy mind a kettőből válhatik jó is, rossz is. A családos katonáról azt lehet mondani, hogy az solidabb életmódhoz van szokva, inkább megmarad a laktanyában, nem kóborol, fogékonyabb elöljáróinak gyengédjóakaró figyelmeztetései és intései iránt; mig a nőtelen a semmihez le nem kötött fiatal ember hetykébb magaviseletű, inkább exeedál r és egyáltalában rokonczátlankodóbbtermészetű.Általában azt tanulják a katonaságnál, hogy több szökevény kerül ki családos katonák közül, mint a nőtlenek közül,