Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-213

278 213. országos filét Hiártszios 28-án, csütörtökön. 1889. kább támaszthat kétséget azokban,^ a kik e törvényt t

és szabályokat most látják először. Én tehát rövid időre kérem a t. ház figyelmét, hogy indokolhassam, hol és mely pontoknál vannak kételyeim. Észrevételeket és kételyeket csak egyes pontokra nézve adhatok elő, mintNagy egyes ember ezen utasításokat áttanulmányozni, azoknak minden részére tisztába jönni, talán alig képes. A törvény harmadik szakaszának harmadik bekezdésében ezek vannak: „Ha pedig az adó nem magának az ital mérésnek haszna után van előírva, hanem annak összegében az italmérés hasznosítására szolgáló ingatlanok, esetleg a* malom- vagy vásárjog, hid-, út- vagy révvám stb. haszna, illetőleg az értök járó bérösszeg utáni adó is benfoglaltatik, akkor mindenekelőtt az állapítandó meg, hogy az adótól, illetőleg annak alapjául szolgáló jövedelemből mennyi esik magára az italmérési jogra". Ellenben a negyedik bekezdésben ezekét mondja: „hogy ha az elkülönítés azért nem állapítható meg, mert az ingatlanoknak az adó alapjául szolgáló hasznát meghatározni nem lehet, akkor a kártalanításnak az ezen szakasz első bekezdése szerint kiszámítandó teljes összegéből először levonandó a jog hasznosítására szolgált ingatlanoknak az 1887 : XLV. törv.-czikk 4. §-a szerint megállapítandó törvényszerű legkisebb értéke és az ezen levonás után fenmaradó összeg képezi a kártalanítás teljes összegét." Es mit mond most erre az utasítás ? Az utasítás II. részének 2. §-ában, a második pont alatt ez áll: „Ha az italmérési jog egyedül bármely ingatlan stb. nélkül egymagában hasznosittatott" stb.; mig ennek harmadik pontja alatt ez áll: „Ha az italmérési jog ingatlanokkal: épülettel vagy beltelekkel vagy épen földdel volt ugyan hasznosítva stb". Itt van nekem egy igen nagy aggodalmam, * t. ház, a mennyiben az utasítás azt mondja, hogy „bármely ingatlan", tehát nemcsak ház, földbirtok, vagy beltelek, hanem bármely olyan ingatlan, a mely az italmérés hasznosítására szolgál, beleesik a törvény 3. §-ának utolsó bekezdésébe, a mely szerint ezen ingatlanok értékét azon módon meghatározni semmi esetre nem lehet, mint a háznál, mely házosztályadót s a földnél, mely földadót fizet, mert itt a becslésnek okvetlenül be kell következnie. Hogy azon eszmémet tisztán a ház elé állíthassam, engedje meg a t. ház, hogy egy példát hozzak fel, a mely — megengedem — talán némileg túlzott is lehet, de nagy vonásokkal kell rajzolnom akkor, ha azon képet tisztán akarom előállítani, melyet én magamnak ezen ügyről alkottam. Azon ingatlanokhoz tudniillik, a melyeknek értékét az adó-alap útján nem lehet megállapítani, tartozik például egy kút. Az italmérési jog értékesítésénél egy kút igen fontos dolog, (Derültség) igen lényeges hasznosítási eszköz, mert tartalmazza azt a vizet, a mely nélkül italmérés legalább nálunk nem is létezik. Vannak esetek, midőn ez a kút igen sokba kerül; mert vannak vidékek, melyeken egy kútnak ásása, a mely pl. 10—12 ölnyi mélységre köves talajon megy keresztül, sok időbe és munkába kerül. Tegyük e kútnak értékét 1200 frtra. Vannak más ily ingatlanok is, melyek az italmérés kihasznosítására szolgálnak vagy azt elősegítik, ilyen például a korcsmaépület előtt az állás, fészer, tudniillik az a fedett hely, épület, mely alá a kocsik éjjelre beállnak s ott éjszakáznak, a mely fészer rossz időben a fuvarosoknak menhelyül szolgál. Ha veszünk egy ily állást, mely 40 méter hosszú, és 4—5 méter magas kőfallal és zsindelytetővel van ellátva, ennek értékét, ha csak egy kissé jó karban van is, alig fogja valaki 1500 írtnál alacsonyabbra tehetni. Ott van azután a pincze, mely szinte oly ingatlan, a mely az italmérésre szükséges. Egy ily pincze, igaz, nem kerül mostani tulajdonosának semmibe, de ezelőtt 50—100 esztendővel, midőn a mostani tulajdonos valamelyik őse azt készittette, munkába került s azt, hogy már most azt, a mit ez jobbágyaival ingyen csináltatott, az államnak tartozzék megfizetni, azt hiszem, igazságosan kívánni nem lehet. Ez is tehát kiveendő azon ingatlanokból, a melyek értéke a kártérítési öszegből levonandó. Vannak azután istállók, melyeket a bérlő saját marhája elhelyezésére használ. Ezt is körülbelől 800 frtra lehet tenni. Mindezek oly ingatlanok, melyek sem ház, sem földadó alá nem esnek, de mégis a „bármely" ingatlanok közt helyet foglalhat és oly összegekre mennek, hogy ha hozzáadjuk a házosztályadó útján meghatározandó értékét a háznak és a kibérelt földeknek, körülbelül 6000 frtra lehet becsülni mindazon ingatlanokat, melyeket a korcsmáros használ. Vegyük, hogy a kocsmáros fizet 200 forint évi bért; levonva ebből 107°-ot, marad 180 frt, ez tőkésítve 3600 frt. Ebből le kellene vonni 6000 frtot s ebből az jönne ki, hogy 2500 forintot kellene ráfizetnie az operatióra annak, kinek regáléját megváltják. (Derültség.) Ez aggodalmamat csak úgy lehetne megszüntetni, ha kimondanák, hogy ingatlan alatt a törvény nem ért mást, mint azt, melyben az italmérés gyakoroltatik s azt a földet, melyet a korcsmáros bérel. De igy sem szűnnek meg aggodalmaim. Mi történik azon legegyszerűbb esetben, ha az italmérési jog ugy van bérbe adva, hogy a korcsmáros a jogon kivül bérli azt a házat, melyben azt gyakorolja és bérel mellette még gazdasági földet is? A törvény szerint azon ingatlanok