Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-213

213- országos ülés márezius 28-än, csütörtökön. 1889. gi71 nak, melyek először az alkotmányos életet, mint a 14. §., másodszor a nemzeti érzelmeket, mint a 25. §-t sértik; de azt hiszem, egy alkotmányos államnak egyik főkelléke az, hogy semmit, a mi a polgárok személyes és vagyoni biztosságát illeti, a bíróság kezéből kivenni és közigazgatási útra terelni ne engedjen. (Ugyvan! Ugy van! a balés szélső baloldalon.) Ez nekem teljes meggyőződésem. Mi állam polgárokká születtünk, nem katonákká, (ügy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Mint polgároknak is kötelességünk elsajátítani a haza védelmére szükséges képességet és megvédeni a hazát; de a mai korszak, higyj'ék el önök, a katonai visszaesés korszaka. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ettől óvni kívánom hazámat. És mert e szakaszban is ennek a visszaesésnek kísérletét látóm, ha ugyan nem csiráját — mert már messze ment e tekintetben a t. képviselő ur — ezt a. kísérletet elutasítom, és mert óhajtom, hogy térjünk azon alkotmányellenes kísérletek útjáról, mely a katonai reactiót mindinkább a polgári hatóságok fölé akarja emelni, azért én e szakasznak ellene szavazok és pártolom Győry Elek és Kun Miklós t, képviselőtársaim javaslatát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) Kőrösi Sándor: T. ház! Félremagyarázott szavaim helyreigazítása czímén kérek a t. háztól egy pár észrevétel megtételére engedélyt. Nevezetesen előttem szólott Madarász József igen t. képviselőtársam ugy értette — valóban tévesen — a dolgot, mintha én katonai bíróságok elé akartam volna az ilyen ügyeket utasítani. Ezt én nem akartam, mert nem is tartozhatik katonai bíróságok elé oly egyén, a ki. még zászló alá fel nem esküdött, minthogy akkor még nem állt katonai törvény alatt, sőt ez alatt csak akkor áll, midőn a zászló alatt szolgál. (Helyeslés jobbfelöl.) Erre nézve kívántam én észrevételemet megtenni ; a többire nézve pedig, nevezetesen arra nézve, hogy közigazgatási hatóságok elé ne utasittassék az az ügy, majd elmondom észrevételeimet a 68. §. tüzetes megvitatásánál, noha annyi igaz, hogy a vadászati törvénytől elkezdve, számos törvényünk nemcsak a pénzbüntetés, de a fogházbüntetés kiszabásának jogát is a közigazgatási hatóságoknak megadta. (Helyeslés jobbfelől.) Győry Elek: T. ház! Szavaim félremagyarázása miatt kérek szót. Nem terjeszkedem ki többre. Nem is követem t. Kőrösi képviselőtársam példáját abban, hogy juristának nevezzem magamat. Kőrösi Sándor: Én sem neveztem magamat annak, csak mint az igazságügyi bizottság tagja szólaltam fel. Győry Elek: T. képviselő ur azt mondta, azért szólalt fel, mert a túloldalon ülő jogászok lettek felszólítva nyilatkozatra. Kőrösi Sándor: Igen, Szederkényi Nándor által. Győry Elek: Hát akkor csak nem veheti rossz néven a t. képviselő ur, ha juristának tartottam, vagy ha rossz néven veszi, bocsánatot kérek tőle. (Derültség balfelöl.) A t. képviselő ur ugy akarta odaállítani az én indítványom indokolását, hogy ez az a) pont elNagyása azért szükséges, mert erről intézkedik a büntető törvénykönyv. Én nem igy mondottam. En egyszerűen azt mondtam, hogy először van ennek oly része, a mely teljesen felesleges és érthetetlen, másodszor van oly része, a mely telje, en azonos természetű azzal, a f mi felett a büntető törvénykönyv rendelkezik. Es ebből az következik, hogy ez nem közigazgatási, hanem ugy mint a büntető törvénykönyv intézkedése, bírói útra tartozik. Ezt annál inkább mondhattam, mert ha a t. képviselő ur elolvasta volna , a megelőző szakaszokat, vagy ugyanannak a 46-ik §-nak m utol ó bekezdését, ott láthatta volna, hogy a 44. és 45. §§-ban már ezen törvényjavaslatban gondoskodva van arról a dologról, a büntető törvénykönyv 452. §a pedig a behívás ellen elkövetett ilyen dolgokról intézkedik, a javaslat 51. §-a végre a katonai egyének megszökésérol szól. Ezt hoztam én fel röviden indokolásul és ezt voltam bátor helyreigazításul ismét előadni. (Helyeslés balfelöl.) Varasdy Károly: T. képviselőház! Szederkényi t. képviselőtársam azt a kérdést intézte hozzánk, lehetséges-e a büntetőtörvénykönyv rendelkezése ellenére itt speciális törvénybe foglalni dispositiókat í A büntető törvénykönyv az ilynemű szökési vétségekről nem intézkedik. Erre nézve hivatkozom az 1880: XXXVII. törvényczikknek, az életbeléptetési törvénynek 40. §-ára, mely világosan megmondja, hogy az 1868: XL. törvényezikkben erre vonatkozólag megállapított vétségek felett a kir. járásbíróságok határoznak; ily irányú cselekmények tehát a büntetőtörvénykönyvben nincseuek szabályozva, hanem vannak igenis a korábbi védtörvényben. A másik kérdés az, helyes-e, ezé!szerű-e a közigazgatási hatóságok hatásköréhez utalni ily kihágásokat? Erre nézve bátor vagyok a t. ellenzék figyelmét felhívni arra, hogy hiszen az 1879 : XL. törvényczikkben megjelölt számtalan kihágás épen az életbeléptetési törvény 41. §-a által a közigazgatási hatóságokhoz utaltatott, a hol azokra két hóig terjedhető elzárás és 300 forintig terjedhető pénzbüntetés szabható ki. Továbbá ott van az állategészségügyi, a vízjogi ,és az erdőtörvények, melyek szerint a kihágások felett szintén a közigazgatási hatóságok bíráskodnak. Itt egy szerű szökésről, kisebb fajú bűncselekményről van szó, a hol a büntetésnek nem kizárólag az a czélja, hogy a sértett jogrend helyreállittassék, hanem