Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-213

213. országos ülés márczius 28-én, csütörtökön. 1889. 261 gen pártolom és nem hiszem, hogy a minister ur valami nagyot vétene az osztrák törvénynyel való egyformaság ellen, hogyha a mi speciális viszo­nyainknak megfelelő szócskát a törvénybeiktatná, mert ekkor jogszerű és nem kegyelmi intézkedés­nek lenne helye. Én tehát humanitárius szempontból ajánlom a módosítást elfogadásra. (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Beőthy Ákos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Minél tovább haladunk a törvényjavaslat tárgya­lásában, annál inkább meggyőződhetünk arról, hogy ez mily végzetes nemcsak a hadseregre, de a társadalomra nézve is. (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) De erről nem akarok szólni, mert egyáltalá­ban nem akarom provocálni azt a hangulatot a túloldalról, mely úgyszólván, minden provocatio nélkül önmagától keletkezik. De meggyőződhe tünk arról is, minél tovább haladunk e törvény­javaslat tárgyalásában, hogy e törvényjavaslat mennyire nincsen előkészítve és mennyire nem felel meg azon követelményeknek, melyeket codi­ficationalis szempontból minden egyes törvény­javaslatra nézve felállítottunk. Hogy mennyire nincsen előkészítve, már tapasztaltuk tegnap is, a mikor nagy István t. barátom statistikai adatairól volt szó, melyeket a t. honvédelmi minister ur nem vont tagadásba, hanem azzal szemben fel­állított egész csomó körülményt, azt, hogy moz­gósítás alkalmával és a népfelkelés számára mennyi tisztre van szükség, a nélkül, hogy idáig meg lett volna szabatosan állapítva, hogy tulaj­donképen mennyi e részben a szükséglet, vagyis hány tisztre van szükség ugy a mozgósítás alkal­mából, mint ha a népfelkelés felhivatik. így vagyunk, t. ház, az utasítással is. Minduntalan történik hivatkozás az utasításra, történt épen most is és ezt az instruetiót nem látjuk, idáig nem lett beterjesztve. Akkor, a mikor a honvédelmi minister nyilatkozatai közt itt s a honvédelmi minister ur nyilatkozatai között Bécsben a leg­flagransabb ellenmondások vannak. Én tehát azt hiszem, hogy minden körülmények között az uta­sítást be kellene terjeszteni. Addig, mig e törvény­javaslat tárgyalásában haladni képtelenek va­gyunk. Bolgár Ferencz: Nem merik ! Báró Fejérváry Géza, honvédelmi mi­nister : Talán Bolgár képviselő úrtól félünk! Bolgár Ferencz: Önnek maga-magától kell leginkább félnie ! (Zaj jobbfelöl.) Ne tessék a minister urnak provocálni. Elnök: Ne méltóztassék a t.képviselő urak­nak sem oly könnyen provocálhatóknak lenni. Beőthy Ákos: De hogy mennyire nincsen előkészítve e javaslat, mutatja épen a 34. §. Ez igen fontos intézkedéseket tartalmaz. A kivételt a szolgálat alól, tíirtalmazza azokat az eseteket, hol a véderő követelményei a nemzetgazdasági és társadalmi követelményekkel éles ellenmondásba jönnek és a hol a törvényhozásnak a képzelhető legnagyobb kímélettel és óvatossággal kell eljárni. Már most e szakasznál a kivételek vannak fel­sorolva. Ezekkel szemben Reviczky t. barátom bizos nyos indítványokat tett, melyek lényeges módosí­tásokat tartalmaznak, ugy érdemleges, mint stylaris tekintetben. Én a legnagyobb figyelemmel kér­tem ugy a t minister ur, mint t. barátom előadá­sát; de nem vagyok képes erre nézve magamnak szabatos véleményt alkotni és azt hiszem, a ház minden tagja igy van vele. Ennélfogva bátor vagyok azt indítványozni, hogy ép ugy, mint a 26. §-nál tettük, ez indítványok adassanak ki a véderő-bizottságnak, hogy ott reconsideráltatván, a mi benne jó van, fogadjuk el, a mi nem jó, ves­sük el. Ezt a szabatos stylisálás szempontjából is kívánom, minthogy a kifejezésekre is nagy súlyt kell fektetni ép e szakasznál, mely a legnagyobb mérvben belevág az életviszonyokba, különösen azokba, melyek a képzelhető legnagyobb kíméle­tet érdemlik tőlünk. Ezért tettem meg indítvá­nyomat. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Münnich Aurél, a véderő bizottság elő­adója: Nagyon sajnálom, hogy Beőthy Ákos kép­viselő úrral nemlehetek egy véleményen. Habár elis­merem, hogy ezen szakasz nagyon fontos intézkedé­seket tartalmaz, de ezek határozottan praecisirozva is vannak. Azt mondani tehát, hogy ezen törvény­javaslat ép a 34. §. incidenséből nem volna kel­lőleg előkészítve s hogy ezt megérteni nem lehet, ez lehet egyéni felfogás, de én ebben nem osztoz­kodom. Az lehetséges, hogy Beőthy Ákos kép­viselő ur nem tudta megérteni azt, hogy miről van szó. Beőthy Ákos: Nem azt mondtam! Münnich Aurél, a véderő bizottság elő adója: Azt méltóztatott mondani, hogy figyelem­mel hallgatta t, képviselő ur a honvédelmi mi­nister urat és Reviczky képviselő urat és még sem tudott magának világos képet alkotni. Con­cedálom, hogy ez lehetséges, de akkor arra kérem, méltóztassék talán a 34. §-t áttanulmányozni s akkor mindenesetre kellő képet fog nyerni. A mi különben a módosítványokat illeti, ezekre bátor vagyok megjegyezni, hogy az első, mely a vökre vonatkozik, nem új kérdést vet föl. Ez a kérdés a házban behatóan tárgyaltatott és akkor abban történt megállapodás, hogy nem lehet határozottan kimondani, hogy a vöknek akkor is legyen mentességhez való joguk, ha azon viszonyok, melyek ezt az igényt megállapítják, a házasság idejében már fenállottak, mert ebből, t. ház, csakugyan nagy visszaélések származhat­nak, a mennyiben sokan csakis azért nősülnének.

Next

/
Thumbnails
Contents