Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-212

á!12. országos nlés márczíns 27-éiij szérián 1S89. ^47 tapasztalatból, hogy mit jelent ez a szó : rekruta? Tudni fogja nevezetesen, hogy a rekruta, katonai felfogás szerint nem egyél), mint az emberi ostobaságnak mintaképe s minden haszontalanságnak összefoglalása, a fölöttes tisztikar jó és rossz élezeinek igen alkalmas, mert nagyon türelmes czéltáblája. (ügy van! halfélöl.) A rekruta az őt oktató felsőbbség szemében valóságos menageriát képvisel, a rekruta hol majom, hol barom, hol egyéb, jobbára emlős, de mindig kártékony állat, melyre tisztességes ruhát adni valóságos merénylet volna cs. kir. katonai kincstár érdekei ellen (ügy van! a baloldalon.) S ezért a rekrutákat, mielőtt katonai neveltetésük normális iskoláján át nem hatoltak, csak olyan, az administrativ fogalmak szerint máinem is létező, régen fogyatékba helyezett monturdarabokkal ékesítik fel, a melyeken nincs mit rontani, mert azokat a kívülről beható zsírréteg s a belülről kiható emberi izzadmányok minden további káros befolyások ellen már eléggé megedzettek, (ügy van! bal felöl.) Hogy ilyen és hasonló ruhák kieszközlésével ifjainknak nagy örömet nem szereztek, azt talán be fogják látni s csak arra kérem önöket, hogy ne méltóztassanak ezt megint az egyenlőségi elv és a democratia elleni támadásnak minősítem, hogy ha ilyen az állati és növényi szennyesség egész halmazával saturált ímházati czikkek kegyes engedélyezését vívmány gyanánt nem üdvözöljük, mert ha igaz is az, hogy „naturalia non sünt tarpia", de azt a legutolsó orvosnövendék is igen alaposan megmagyarázhatja a t. minister urnak, hogy ez a legbiztosabb mód a betegségek propagálására s ha már a rendhez szokott embernek tisztaságérzéke nem is fordulna el undorral a kincstári jótétemény ezen áldásaitól, az orvostan művelőjének józan esze mindenesetre azon lesz, hogy az ily kedvezmények igénybevételétől tartózkodjék, (ügy van! balfelöl.) S minthogy a hadsereg alosztályainál az általam ismertetett eljárás, köztudomás szerint, bevett szokásnak mondható, ennélfogva, ha a bizottsági jelentésben foglalt eme kedvezménynek komoly jelentőséget akarnak tulajdonítani; czélszerű volna annyit mégis hozzá tenni, hogy ezek a szegényebb sorsú orvosnövendékrekruták legalább is olyan elbánásban fognak majd részesülni, mint a raktárban székelő molycsaládok, tudniillik hogy ők is új ruházati tárgyakkal fognak elláttatni, (Helyeslés balfelöl.) Áttérve most a szakaszban foglalt újítások részletezésére, mindjárt az első bekezdésnél egy kérdés merül fel. (Halljuk! Halljuk!)Sez az, hogy mi történik olyanokkal, kik már kezdetben kijelentik, hogy idővel tartalékos orvosokká kineveztetni nem kivannak. Kell ezekről is szólnunk, mert a javaslat szövege feltételezni engedi, hogy ilyenek is lehetnek. (Halljuk! Halljuk!) Vájjon ezek az egy év leszolgálása után a hadi állomány tartalékába fognak-e áthelyeztetni s ha igen, milyen minőségben? Vagy ezek sem fogják elkerülni a 2-ifc esztendőt ? Nem irigyleném ugyan tőlük ezt a keveset, ha így állna is a dolog, csak azt jegyzem meg, hogy talán még sem felelne meg az egyenlőség annyira hangsúlyozott követelésének, a többi facultások hallgatóitól megkövetelni, hogy szakmájukhoz semmikép sem tartozó stúdiumokból, fárasztó tanulmányok után vizsgát tegyenek, ellenkezőleg még egy esztendeig kellvén huzniok az édes igát; az orvostól viszont, a ki a hadseregben is csak szakmája kereteiben teljesíti szolgálatát, melyeknek hasznát, praxisa gyarapodásában, még polgári existentiájában is élvezi, csak annyit kívánni, bogy a szolgálati évet sikeresen fejj ezzé be, a mely után a tartalékba helyeztetnék által; a nélkül, hogy itt a szövegben közelebbről megmondatnék, hogy ez alatt mit kell, mit szabad értenünk? A 35, §-nál egész világosan kimondatott, hogy a ki tiszti vizsgát nem tesz, két évet szolgál, itt meg csak „sikeres elvégzésről" beszélnek, meg sem említvén, kell-e nekik s minő vizsgát letenniök ? Vájjon miért nem engedik meg például a jogásznak is, hogy tetszés szerinti számban mehessen a hadbírói kar tartalékos állományába, vagy miért nem korlátozzák a tartalékos orvosok számát a felesleget a conbattans elemek szaporítására felhasználván? Mind olyan kérdés, melyre a jogegyenlőség érdekében, a komoly, a megnyugtató válasz nagyon kívánatos volna, (ügy van! balfelöl.) Én, a ki az orvos-önkéntesek sorsának javítására nézve akarok beszédem végén indítványt tenni, csak az igazság elvének hódolok — s nem hinném, hogy ezért vád érhetne — ha másfelől constatálom, hogy ők, például ajogászokénál sokkal előnyösebb helyzetnek örvendenek. Mert az orvosnál a tiszti minősítés megszerzésének aequivalensét az orvosi diploma megszerzésének kellene képeznie. Ha tehát ennek megszerzése a 2-ik évi szolgálat elkerülésére meg nem kívántatik, amott pedig egy, az ifjúnak tanulmányai rendes körétől merőben elütő, polgári életére nézve feltétlenül haszontalan tantárgyakból álló tiszti képesítés megszerzése kívántatik, akkor, t. ház, megint egy oly esettel állunk szemben, a hol a katonai kormány nem mér egyenlő mértékkel, (Ügy van! halfélöl) ő tudja miért, ha ugyan tudja, miért? Az első bekezdésben továbbá az is mondatik, hogy a tényleges szolgálat 2 ik felét az orvosönkéntesek a diploma megszerzése után a katonai egészségügyi intézetekben fogják teljesíteni. Alább meg ugy rendelkezik, hogy az, aki 28 éves koráig az orvosi diplomát meg szerezte, az a 2-ik szolgálati év alól felmentetik. Itt az a kérdés tolakodik előtérbe, hogy hát ki a diplomát meg nem szerzi, szolgálati idejének második felét, hol, mikor és mily minőségben fogja kitölteni, a hadi