Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-212

Ö>48 ^1-- országos ülés múrezius 27-ón

} szerdán 1889, állományban-e, 28 éves kora után-e, vagy mikor lesz, vagy lehet-e belőle altiszt, tiszt vagy mi egyéb? E kérdésekre is óhajtandó volna a válasz, mert hiszen a javaslat két említett rendelkezése egymással ellentmondásban látszik lenni. (Ugy van! balfélöl.) S most reátérek e szakasz legjelentékenyebb intézkedésére, mely abban áll, hogy az orvostanhallgató ezentúl tényleges szolgálatát két részletben fogja teljesíteni, első felét a hadi állományban, a másodikat, mint orvos, az egészségügyi intézeteknél. Itt közbevetőleg legyen szabad megemlítenem, hogy nem értem mi az oka annak, hogy a hadi álloinánybeli szolgálat csak a gyalogés vadászcsapatoknál engedtetik meg s ez az érzékeny korlátozás a csapatok választásában mivel indokoltatik? És ugy tudom, hogy tartalékos orvosokra a lovasság és tüzérségnél csak ugy szükség lehet mint a gyalogságnál s azért talán nem ártana, ha az ifjak egy részének módot nyújtanánk arra, hogy a lovaglás elemeivel is megismerkedjék. Erre annyival inkább volna szükség, mert a kiket érdekel, tudni fogják, hogy egy hadi lábon álló zászlóalj orvosának, a hosszabb menetek, a detachirozások s általán hadjáratok idején nagyon fárasztó szolgálata van s közel járok a valóhoz, ha azt állítom, hogy annyira, mint a zászlóalj egynegyedrészét vezénylő századparancsnoknak, annyira legalább is szüksége van a zászlóalj orvosának is, hogy háborúban szolgálatát lovon teljesíthesse. (Helyeslés balfelöl.) Visszatérve a szakasz említett intézkedéséhez, ugy veszem észre, hogy az ott constatált tetemes változtatások valódi czélja tekintetében még mindig sötétben tapogatóztunk. (Ugy van! balfelöl.) Itt lesz helyén, hogy a javaslat fentebb említett egyetlen érvével, meg a t. miníster urnak ide utalt egyik nyilatkozatával behatóbban foglalkozzam. Az indokolás szerint a javasolt újítás oka következő: „ Az egyévi önkéntes orvosok tényleges szolgálatának két félévre való felosztását, olyképen, a mint az a német hadseregnél már életbe van léptetve, az eddigi tapasztalatok sürg'ősen követelik. Az egyévi önkéntes orvosnövendékek intézménye nem vezetett a várt eredményre és a szolgálat ezen nemének alapos átalakítása okvetetlenül szükségesnek mutatkozik. A katonai egészségügynek helyes kezelése és minden hátrányok elkerülése szempontjából elodázhatlan követelmény az, hogy ezen szolgálat csak az orvosi tanulmányok befejezése és az orvosi minősítvéuy megszerzése után legyen teljesíthető. A polgári életben szintén csak orvostudor láthatja el az egészségügyi szolgálatot." Tehát megint a külföld példájára, erre a megszokott argumentumra hivatkozással állunk szemben. NémeTörszág, ugy értesülünk, az orvosönkéntesek szolgálatát kétfelé osztotta s igy mi sem természetesebb, mint hogy nekünk is igy kell tennünk, mert hiszen a mi NémeTörszágban jó, az nálunk eo ipso kitűnő, lévén a viszonyok itt és ott azonosok. Ezen érv előtt, katonai szempontból magam is megtudnék hajolni, de csak ugy, ha előbb igazoltatnék, hogy ez a NémeTörszágtól recipiált újítás a nálunk érzett szükségnek is megfelel, egyébként annyira rajongó bámulója az ő nagyságának lenni nem tudnék, hogy pusztán az ő utánzása gyönyörűségének kedvéért a magunk lábára szánt czipőt az ő kaptafájára készítessem, még akkor is, ha ez a procedúra a magunk lábának kínzó fájdalmat vagy legalább is kellemetlenséget okozna. (Helyeslés a baloldalon.) Egyébiránt az indokolás imént felolvasott részében, önmagát czáfolja meg, inert egyfelől kimondja a német viszonyok követésének czélszerüségét s vele a szolgálati év kettéosztását, de nyomban ugy folytatja, hogy az egészségügyi szolgálat érdekei azt követelik, hogy az a hadseregnél is diplomás orvosok által teljesíttessék. No ha igy áll a dolog, akkor a helyes megoldás nem azt kívánja, hogy a szolgálati év német chablonra kétfelé választassák, annak első felében az orvos az orvosi ténykedésből egészen kirekesztessék, hanem e helyett a gyakorlótér rejtelmeibe legyen beavatandó, szóval, hogy egy félévre rendeltésétől elszakittassék s olyan dolgokban nyerjen oktatást, amikre sem neki, sem tőle a hadseregnek semmi szüksége nincsen, hanem az lett volna a leghelyesebb megoldás, hogy az orvos lehetőleg egész szolgálati évét, mint diplomás egyén hasznosíthassa a katonai egészségügy érdekében. (Ugy van! a baloldalon.) De nézzük, talán a t. minister ur szóbeli kijelentései jobban tájékoztatnak minket annak szükségessége iránt, hogy miért kell nekik a hadi állományban félévet leszolgálniuk ? (Halljuk! Halljuk!) Említé a t. minister ur a bizottságban, hogy a szolgálatnak, de magának az orvosi karnak is érdekében áll, hogy külső értékében is, jelesül tekintélyében a csapatok előtt gyarapodjék, azt pedig el nem érheti, ha tagjainak fellépéséből, külső megjelenéséből ama bizonyos katonai máz, a biztosság, a határozottság hiányzik. Kívánatos az is, hogy az orvos a legénység beléletével, szokásaival és észjárásával is megismerkedjék, csak igy lévén képes hivatását jól betölteni. A mi az elsőt illeti, t. ház, készséggel elismerem, hogy arra szükség van, miszerint az orvosönkéntesek a katonai külsőségek kellő elsajátítása végett^ melyeket ha embereiknek imponálni akarnak, nem nélkülözhetnek, mert a félszeg modor csak nevetség tárgyává tenné őket, mondom e végett szükség van arra, hogy ők némi katonai dressurában részesüljenek s azért szívesen hozzájárulok az olyan rendszabályokhoz, a melyek az orvosönkénteseket az úgynevezett katonai elemi kiképzésnek akarják alávetni, de nézetem