Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-212
246 212- országos ülés márczius 27-én, szerdán. 1889. kísérelték annak bizonyítását, hogy a javaslatban tervezett tetemes változtatások az intézmény körül 20 év óta gyűjtött tapasztalatokban gyökereznének s ha kérdezzük, vájjon mi lehet annak oka, hogy az erre vonatkozó tapasztalati érveket ed digelé velünk még meg nem ismertették; ennek, t. ház, kettős oka lehet. Vagy az lehet az oka, hogy olyan tapasztalatok, a melyekkel nagyobb mérvű újítások szükségességét támogatni lehetne, nem léteznek (TJgy van! a szelő balon) s ez esetben a teherfokozások egyszerűen fölöslegesek. Vagy talán az az oka az érvek elhallgatásának, hogy az illetékes körökben azt hitték, hogy a tervezett rendszabályok okait velünk közölni szükségtelen, minekutánna azok úgyis ismeretesek. Hát erre válaszunk az, hogy ezen okok mi előttünk, kik a hivatalos adatoktól távol állunk, bizony nem ismeretesek. (Ügy van! a szélső baloldalon.) S mert igy áll a dolog s mert teljes előzékenységem daczára sem vagyok azon helyzetben, hogy a közügyekben egyszerű állításra valamit bebizonyított tényül aeceptáljak s mert előttünk meggyőző okadatolás nem fekszik, csak kötelességet teljesítünk akkor, ha a kérdés mélyébe hatolva, kutatjuk a változtatások indító okait, elfogadván azt, mi kellő alappal bir, de ellenezve azt, minek elfogadását sem a szükség, sem a czélszerűség tekintetei nem javasolják. (Helyeslés a baloldalon.) Vizsgálni fogjuk hát, minő czélt akar a kormány ez újabb intézkedésekkel elérni, van-e rájuk szükség az intézmény érdekében, ha igen, alkalmasak-e a javasolt eszközök a ezél elérésére s megfelelnek-e a valódi szükség mértékének ? (Halljuk! Halljuk!) Az a czél, mely a 25. §. intézkedései megállapításánál a kormány érvei közt elhatározó sze repet játszott, t. i. a tartalékos tiszti létszám felemelése, eiaiél a szakasznál — a hivatási kör igényelte változtatással — ugy látszik, nem lebegett a hadügyi kormány szemei előtt, egyébként bizonyára nem késett volna, a tartalékos orvosi szükséglet felemlítésével, ha ilyen léteznék, az intézmény megváltoztatása érdekében hallatott okait egy gyei megszaporítani. (Ugy van! balfelől.) Röviden szólva, tartalékos orvosokban, ugy látszik, nincs hiány, az újítások czélja tehát más lehet, ha jól sejtem, nem egyéb, mint a katonai tartalékos orvosi kar belső értékének fejlesztése, annak magasabb színvonalra állítása. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondám, hogy sejtem, miként ez lehet a javasolt újítások czélja, mert a rendelkezésemre álló okforrások ez irányban biztos támpontokat nem nyújtanak. (Ugy van! a baloldalon.) Ezen okforrások ugyanis a következők: először a törvényjavaslatnak indokolása, másodszor a t. honvédelmi minister urnak ugy a véderő-bizottgágban, mint itt a házban adott felvilágosításai s végül harmadszor a t. előadó ur ajánló beszédei, kapcsolatban a véderő-bizottságnak általa támogatott jelentésével. A mi már most első sorban a javaslatnak ministeri indokolását illeti, ebben e tárgyra vonatkozólag egyetlen magyarázó érvet találtam, ez is kizárólag a szolgálati évnek két részre osztása érdekében szól s azért vele majd később foglalkozom. A másik indokforráshoz, a t. minister ur szóbeli kijelentéseihez közeledve, constatálom, hogy bizony ebből is csak csepegett az argumentum; mégis tőle annyit megtudtunk, miért van szükség arra, hogy az orvos önkéntes ezentúl egy félévet a hadi állományban szolgáljon ; hát egyszerűen azért, mert ezt ők maguk az orvosi kar intézői kívánatosnak mondották. Én megengedem, hogy a katonai egészségügy vezetői szerint ilyen íVjításra szükség van s hogy ily értelmű javaslat tétetett részükről; azt is elhiszem, de hogy ez már egymagában meggyőző argumentum volna, azt talán a t. minister ur sem hiszi el. (Ugy van! balfelől) Mert ha ezt az érvet — általában — irányadónak elfogadnók, ez annyit jelentene, mint a katonai köröknek jogot engedni arra, hogy intelligens ifjainkat, a kik nem is a legrosszabb s mindenesetre a legolcsóbb katonák — a hadsereg érdekének egész önkényesen megállapított indokából — kelleténél is tovább fegyver alatt tarthassák, (Ugy van! a baloldalon) ismeretes lévén, hogy minden lépés, mely minket a régi hivatásos seregek felé vinni alkalmas, a katonai körökre nézve nagyon kedves és kívánatos dolognak látszik. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Volna még egy másik indok, a melyet a t. minister ur a bizottsági tárgyalás során érvényesített s ez az, mely a csapatok beléletének, a legénység szokásainak megismerésében állna, de ezen érvvel is majd a szolgálati idő kettéválasztásának kérdésénél akarok foglalkozni. Hátra volna még, hogy gyötrő szomjuságunktől űzetve az okforrások harmadikában, a bizottságijelentés aszályos medrében is körültekintsünk. Itt, t. ház, az orvosönkéntesek ügyéről a semminél nem sokkal több mondatik, mert az talán csak nem vehető az érdemleges okadatolások számába, hogy — szerinte — a t, minister ur oda fog hatni, hogy azon önkénteseknek, kik a féléves hadi állománybeli szolgálat ellátására szükséges ruházatot megszerezni nem tudják vagy nem akarják: azoknak úgynevezett kincstári ruházat fog kiszolgáltattatni, nehogy az illetők egy esztendőben két különféle uniformist legyenek kénytelenek vásárolni. No, t. előadó ur, hogy ezen megnyugtató kijelentésével mily pazar örömet okozott azoknak, a kik a szappant és a tiszta ruhát nem szokták luxusczikknek tekinteni, azzal, úgy hiszem, hamar tisztában leszünk, ha megengedi, hogy ezen újabb kedvezménynek furcsaságaira röviden rámutassak. (Halljuk! Halljuk!) A tisztelt előadó ur tudni fogja,
