Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-212

244 212. országos ülés niárczias 27-én, szerdán. 1889. azt értette, hogy ő azon indítványnak, ha nem fogadja is el annak egészét, némely részeit nem ellenzi s nem ellenzi azt, hogy az indítvány consideratio tárgyává tétessék, illetőleg a szerkezetbe ott, a hol a bizottság jónak látja, beillesztessék, a mely esetben van értelme az indítványnak a bizottsághoz való visszautasításának. He ha a t. minister ur ugy érti kijelentését s ugy akarja azt fentart mi, hogy az indítványt azután sem fogja elfogadni: akkor a bizottság, nem mondom, hogy a minister ellen is nem határozhat, hanem parlamenti gyakorlatunk szerint arra még nagyon kevés példa volt, hogy a minister határozott ellenzése daczára s főleg e javaslatnál lehessen ezt remélni s igy a bizottság fölösleges munkát végezne. Kérem a t minister urat, méltóztassék bennünket egy ujabbi nyilatkozattal megnyugtatni. (Helyeslés balfelöl.) Dárdai Sándor jegyző: Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister! Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister: T. ház! (Halljuk!) Azt hiszem, hogy azon kijelentésem után, hogy beleegyezem abba, hogy a tett indítvány a bizottsághoz utasittassék tárgyalás végett, e felett minden további vita tulajdonképen meddő. Mindjárt akkor, midőn az indítvány megtétetett, kijelentettem, hogy nézetem az, hogy az indítvány fölösleges és el nem fogadható. Miután azonban a háznak épen ezen oldaláról (szélső balra mutat) merült fel aggály, mely többször hangsúlyoztatott, Ízt hiszem többet nem tehettem, hogy készségemet bebizonyítsam, mint hogy beleegyeztem abba, hogy tárgyalásba bocsátkozzunk s megnézzük a bizottságban, hogy mi van az indítványban. Ha van benne valami, a mi elfogadható, akkor elfogadjuk s ha nincs, akkor nem fogadjuk el. Többet nem Ígérhetek. (Helyeslés a jobboldalon.) Gajári Ödön: Félremagyarázott szavaim értelmének helyreigazítására kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) Az elébb nem voltam a házban, midőn Thaly t. képviselő ur azt állította, mintha én tegnapi beszédemben az ellenzéket, mint olyant megtámadtam volna azért, hogy a vitát az utczára viszi ki. Én, t. ház, hivatkoztam egyes felszólalásokra, melyek azt a felfogást fejezték ki itt e házban, hogy bizonyos eredményeket nem a parlament, hanem az utcza és a nemzeti .felháborodás ért volna el. E felszólalások csakugyan megtörténtek; e felfogást egyes,'az ellenzékhez tartozó képviselő urak csakugyan nyilvánították. Az én állásfoglalásom e"

! felfogás ellen irányult és igy semmikép sem irányulhat az egész t. ellenzék ellen, melyről felteszem, hogy e felfogással magát nem azonosítja. Ezt kívántam helyreigazításkép felhozni. (Helyeslés a jobboldalon.) Nagy István T. ház! Csak félremagyarázott szavaim helyreigazítása végett óhajtok igen röviden szólani. A t. honvédelmi minister ur azt méltóztatott mondani: csodálja, hogy nem tudom, hogy ha valamely a közös hadseregre vonatkozó utasítás adatik ki, annak Lajtáninnen és a Lajtántúli részre bizonyos tekintetben, conformisnak kell lenni. Én azt mondtam, hogy először az osztrák honvédelmi minister e rendeletét olvastam. Tudom, hogy ezeknek eonformisoknak kell lenni; kerestem a ház könyvtárában, a rendeletek tárában, de ott nem találtam. Azt pedig méltóztatik belátni, hogy minden rendeletet egyes embernek ugyan nehéz megszerezni. Egyébiránt köszönöm a minister ur azon kijelentését, hogy heleegyezik indítványomnak a bizottsághoz való utasítába, a miben én is megnyugszom. (Helyeslés a baloldalon ) Fenyvessy Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Bevártam a vita végét, minthogy e kérdéshez nem óhajtok hozzászólni, nemcsak azért, mert kimerítve látom e kérdést a ház plenumában, de azért is, mert azután, a mit a t. minister ur mondott, hogy t. i. e kérdés tárgyalás végett a szakbizottsághoz utasittatik, az ügy itt a házban most tárgytalanná vált. Én ezek után egy új szakaszt vagyok bátor indítványozni, melyre nézve felhívom a t. minister ur és a t. ház szíves figyelmét. Hogy a t. minister ur meg ne ijedjen . . . (Derültség balfelől.) Báró Fejérváry Géza honvédelmi minister : Nem szokásom. Fenyvessy Ferencz: Ha meg nem ijed, annál jobb, mert akkor bizonyos vagyok benne, hogy elfogadja indítványomat. Előre megjegyzem, hogy egy cseppet sem rebellis természetű; azzal szemben nem kell a cabinet-kérdést felvetni, annak magyarázatához nem kell semmiféle ünnepélyes jegyzőkönyvi Ígéret; (Derültség balfelöl) az oly szelid és igénytelen, hogy nincs ok az el nem fogadásra. A dolog a következő: Jelenleg ugy állunk, hogy a minister ur a bizottságban kijelentette, hogy különös méltánylást érdemlő esetekben, pl. müvésznövendékekre vonatkozólag ugy, mint eddig is történt, ezentúl is meg lesz engedhető, hogy oly katonakötelesek, a kik különben az egyéves önkéntességre való jogosultságukat igazolták, szolgálati idejük megkezdését életük 24-ik évéig az esetre is elhalaszthatják, ha a tanulmányaikat nem folytatják. Ezzel szemben NémeTörszágban benne van a törvényben, hogy azon katonaköteleseknek, kik a tudomány, vagy művészet valamely ágában kitüntették magukat, az illető minister egyszerűen megadhatja az egyéves önkéntesi kedvezményt, tekintet nélkül arra, hogy ők minő előtanulmányokat végeztek. Ha ez, t. ház, a nagy német birodalomban szükségesnek mutatkozott, azt hiszem, nálunk is nagyon kívánatos volna, mert ha ezt a törvénybe