Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-212

212. országos Ülés márczins 27-én, szerdán. 1*89. 243 A t. képviselő ur is ragaszkodik a magáéhoz, én is ragaszkodom a magaméhoz. (Derültség jóbbfélóí. Mozgás a szélső baloldalon és felkiáltások: Tehát mégis elfogadta az indítványt!) Az indítványt nem fogadtam el, hanem elfogadtam azt, hogy az a véderő-bizottsághoz ufcasittassék. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Tessék megczáfolni! Ne szívja vissza!) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy kétféle honvédelmi minister van itten, az egyik ezt, a másik meg azt mondja. Ez olyan, mint a „Janus" képe. Azt hiszem, hogy ez nem reánk illik, bár látom, hogy van itt is ilyen „Janus

ö-kép, mely egyszer ide, másszor oda néz. (Élénk helyeslés és derülts g a jobboldalon.) Gróf Andrássy Manó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azt gondolom, hogy azon engedékenységnél fogva, melyet az imént a t, honvédelmi minister ur tanúsított, ezen ügy abba a stádiumba jutott, hogy talán nem szükséges észrevételeket tennem, csak Thaly képviselő ur szavára, ki azt mondta, hogy tudnak beszélni még sokáig, fognak is beszélni, akartam azt válaszolni, hogy ebből bizony az országnak kevés haszna lenne, (ügy van! a jobboldalon.) De midőn látszik, hogy a minister ur enged, azt hiszem, sokkal helyesebb, ha a discussiót nyugodtan folytatjuk, hogy ezen törvényjavaslatot, mely az országra nézve annyira szükséges, mentől előbb keresztülvigyük. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennélfogva tehát én sem kívánok szólani, mert azt hiszem, abban a meggyőződésben vagyunk mindnyájan, hogy e javaslat keresztülvitelét mielőbb eszközölnünk kell. (Élénk helyeslés a jdbbo

1 dalon.) Petrich Ferencz: T. ház! Az elmondottak után én sem találom fölöslegesnek a beadott mó dosítvány szükségességét bizonyítani épen az által, a mi az általam beadott módosítványban benfoglaltatik, ugyan a most felhozott aggodalom adott nekem alapot akkor, midőn a beterjesztett módosítványnak szükségét láttam. Mit akartam én, t. ház? Hiszen azon 18—19 éves fiatal ember, ki mint egyéves önkéntes arra kényszeríttetik, hogy a tiszti vizsgát letegye, mindazon hibák nélkül, melyeket a t. minister ur emlegetett, lehetetlen, hogy még a legjobb fiú, a legjobb tanuló is képes és érdemessé tehesse magát egy év alatt a tiszti bojt elnyerésére. Ha én volnék ott tiszt abban a bizottságban, én is, mint tiszt, a legnagyobb aggodalommal szavaznám meg a tiszti bojtot ily fiatal embernek, ki még kifejlődve nincs. Ez eezmét csak azért hozom fel, mert módosítványom a tegnapi szavazás alkalmával nem lett egészen felfogva s azért hozom fel most, hogy midőn e szakasz újra a bizottsághoz kerül, esz méiin érvényesülhessenek, tudniillik, hogy a fiatal ember 24 éves koráig akkor teheti a tiszti vizsgát, mikor neki tetszik, mikor arra magát képesnek, kifejlettnek érzi, mikor a német nyelvet elsajátította, a nélkül, hogy ez kötelezőleg az önkéntes gyakorlati évhez volna kötve. Mi hasznunk van abból, ha a 18 éves fiatal embert rákényszerítjük a tiszti vizsga letételére, hiszen ha a fiatal ember 18—19 éves korában kényszerittetik arra, hogy a tiszti vizsgát letegye, az természetellenes s a természetes fejlődés rendszere ellen van s miután a legjobb akarattal sem teheti le a tiszti vizsgát az első év végén, a midőn a német nyelvvel is meg kell küzdenie s igy erőszakosan markolunk bele életrendszerébe. Ezt én, mint apa mondom gyakorlati tapasztalásból. Ezt akartam a t. ház figyelmébe ajánlani s most miután az indítvány a bizottsághoz utasíttatott, arra kérem a t. házat, hogy tekintetbe véve, miszerint a fiatal véderő-kötelezett a póttartalékhoz általtéve, ez által csak nyer s igy jobban kifejlődött szolgálatképes tisztet nyerünk; hogy avval foglalkozni s azt tekintetbe venni méltóztassék. Ennélfogva pártolom Nagy István képviselő ur indítványát. /'Helyeslés a bal- és szélső balon.) Madarász József jegyző: Gulner Gyula! Gulner Gyula: (Halljuk! Halljuk!) T. ház ! A Nagy István képviselő ur által beadott indítványhoz érdemileg nem kívánok szólani s nem is szólaltam volna fel az után, a mit a t. minister ur mondott, hogy hozzájárul itfihoz, hogy az indítvány a véderő-bizottsághoz utasittassék, ha a t. bonvédelmi minister ur e felszólalásában mellékesen nem tett volna egy kijelentést, a mely bennem aggodalmat szül, mert a minister ur ugyan e felszólalásában azt is kijelentette, hogy azon indítványt nem fogadja el. Egy indítványnak vagy módosítványnak a bizottsághoz való visszautasítása szerintem — se részben bátor vagyok a t. ház gyakorlatára hivatkozni — nem jelenti sem azt, hogy az elfogadtatik, sem azt, hogy az el nem fogadtatik; de egyet jelent, s e részben bátor vagyok a gyakorlatra és magának a bizottsághoz való visszautasításnak természetére hivatkozni, jelenti azt, hogy a ház az indítványban foglaltakat érdemeseknek találja arra, hogy azok consideratio alá vétessenek s hogy azokat legalább elvben, ha nem is minden részében, nem ellenzi. Már most bocsánatot kérek, a bizottsághoz való visszautasítás szerintem ennél sem többet, sem kevesebbet nem jelenthet. Marha a t. minister ur ma is azon felfogásban van, hogy indítványt nemcsak ugy, a mint van, hanem annak egy részét sem fogadja el: akkor azt gondolom, hogy a ház ma is abban a helyzetben van, hogy azon indítvány felett dönthessen. Szeretem azt hinni, hogy a minister ur talán nem igy értette kijelentését, midőn az indítványra vonatkozólag azt monda, hogy azt nem fogadja el, hanem talán 31«