Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-212

$42 2Í2. országos Ülés márezins 27-én, szerdáin 1889. is be fogja látni, liogy már maga a collegialitás ily nyilatkozatot nem enged meg. (Helyeslés jőblfélől.) Thaly Kálmán : Én periig azt hittem, hogy Csatár Zsigmond t, képviselőtársam, a kit egy élczlapban hóhérnak pingáltak, szívesen elvállalja az operatio végrehajtását. (Derültség a szélső baloldalon.) Ha ez megtörténnék, t. ház, akkor G-ajári Ödön t. képviselő úron megeshetnék az, hogy mikor majd idővel, sok év- múlva, mint nagyapa, ki unokáját térdein fogja ringatni, unokája azt mondja, a homlokán levő jegyre mutatva: „Grosspapa! Was ist das?" (Derültség a szélső balon.) Azért mondom németül, mert akkor a gyermekek nem fognak már magyarul tudni, kiket az önök javaslata germanisál. (Zajos ellenmondás jobbfelől. Ugy van! Ugy van! a szélső balfelől.) Én ezt hiszem, mert önök a 25-ik szakaszszal és annak következményeivel együtt a gyermekszobába viszik a germanisatiót. (Ugy van! a szélső balfelől.) Azt gondolom azonban, t. ház, hogy Gajári Ödön t. képviselő ur tegnapi vehemens beszéde és ellenünk való támadása nem annyira az ügy iránti lelkesedésből származott, mint inkább a hanyatló napnak sugaraiban óhajtott még egyszer sütkérezni. Hogy ha őt e napsugarak dicsőséggel bearanyozzák s hogy ha Tisza Kálmán ministerelnök ur meg van elégedve az ő tegnapi fölszólalásával, legyen meg neki jutalma. Mi, t. ház — azt hiszem, többen is gondolkozunk igy az ellenzéken — kötelességünkhöz képest hiven fogjuk végig küzdeni a küzdelmet és nemcsak e szakasznál, de más szakaszoknál is felszólalunk, hogy a mennyire lehet, a rosszat kevésbé roszszá tegyük és lehetőleg javítsunk és bár a minister ur merevsége nagyon kevés kilátást nyújt erre, mi mindent meg fogunk tenni, a mi kötelességünkben áll. Nagy István t. képviselőtársam indítványát illetőleg, minthogy az egy kissé complicált, a mennyiben öt pontból áll, Almásy Sándor t. képviselőtársam bizottsághoz utaló halasztási indítványával együtt elfogadom. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Csatár Zsigmond t. képviselő ur kivan személyes megtámadtatás ezímén szólani. Csatár Zsigmond : T. ház ! Nagyon kínosan érintett engem Thaly képviselő urnak abbeli kijelentése, hogy én valamely élczlapban mint hóhér voltam lepingálva. Ezt egy élczlaptól, mint bolond újságtól, nem veszem rossz néven, hanem hogy itt a parlamentben ilynemű komoly váddal illettessem, az, engedelmet kérek, sérti egyéni méltóságomat, de sérti Békés vármegye székvárosa választóközönségének érzületét is, a melynek közönségét én képviselem. Én soha ilyen hóhérszerepre sem a múltban nem vállalkoztam, sem a jelenben, sem a jövőben nem vállalkozom. Én ép ugy tisztelem azon képviselő urakat, a kik tegnap igennel szavaztak, mint tisztelem magamat és tisztelem azokat, a kik nemmel szavaztak. Mert én abban a hitben vagyok, hogy habár utaink külön „válnak, végezélunk mégis az, hogy egyesüljünk a magyar haza állami függetlenségének templomában. Ha mégis méltóztatik valakinek erre a hóhér szerepre vállalkozni, én azt megszavazom Thaly képviselő urnak, mert ő a múltnak történetét jobban is ismeri, mint én. Thaly Kálmán: Minthogy hozzám intéztetett a felszólítás, legyen szabad röviden csak azt válaszolnom, hogy én felteszem Csatár képviselő ur nem közönséges értelmi tehetségétől, hogy át fogja látni azt, hogy az egész kép tréfás színezetben hozatott elő. Hogy pedig a parlamentben ne lehessen néha tréfás színezettel élni, ezt soha sem vonták kétségbe; de sőt néha szükséges is hangulatelőidézés végett. A mi pedig azt illeti, hogy vállalkozzam én arra a szerepre, kijelentem, hogy én igenis elvállalnám azt. (Helyeslések a szélső baloldalon.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, hogy ne méltóztassanak egymást ilyen igazán élezlapba való dolgokkal illetni, mert az csakugyan fájhat az illetőnek, hogy ha egyet választanak ki ilyen szerepre. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister: T. ház! Thaly Kálmán képviselő ur és utánna többen, a kik arról az oldalról (aszélsőbalra mutat) felszólaltak, azt méltóztattak állítani, hogy én mereven visszautasítok mindent. Ezennel kijelentem, hogy én nem utasítok mindent mereven vissza és ezt bebizonyítandó, elfogadom azt az indítványt, hogy a Nagy István képviselő ur által javaslatba hozott betoldás tárgyalás és jelentéstétel végett a véderő-bizottsághoz utasittassék. Ezzel tehát bebizonyítottam, hogy nem utasítok mindent mereven vissza és azt hiszem, hogy ha Bolgár képviselő ur ezt szem előtt tartaná, nem volna olyan nervosus, mint a hogy ezt maga is elismerte. Mindjárt nem volna olyan nervosus, hogy ha hiábavaló munkával nem foglalkoznék, mint a hogy ezt többen is, a kik egyéves önkéntesek voltak, tették, hogy engem akartak tisztán katonai dolgokra tanítani. Ez körülbelül olyan, mint hogy ha a halat úszásra tanítanák. Ez hiábavaló fáradtság, a mi azután eredményezi azt, hogy az ember nervosus lesz. (Derültség és tetszés a jobboldalon.) Szalay Imre: Még nem tudtuk, hogy a honvédelmi minister római pápa! (Derültség a szélső baloldalon.) Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister: A t. képviselő ur csudálkozik azon, hogy én a magam nézetéhez ragaszkodom. Az természetes, hogy mindenki ragaszkodik a maga nézetéhez.