Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-212
212. országos ülés märez'ms 2í-én, szerdán. 1889. 235 a szélső baloldalon: Tehát Bécsből kapjuk a rendeleteket!) Ezen kérdésnek tanulmányozása appart dolog, nem tartozik ide a törvénybe. Ismétlem egyébiránt, hogy én mindenesetre figyelemmel leszek a dologra. Határozott ígéretet ugyan nem tehetek, hanem a mennyiben lehetséges, oda fogok hatni, ha ez a kérdés figyelembe vétessék. Egy körülményre azonban mégis figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogyt. i. én valami nagy igazságot nem találok abban, hogy midőn kivételes körülmények következtében — mert csak erről van szó ezen törvényjavaslatban — a három évig szolgáló legénység a negyedik évre visszatartatik, ugyanakkor annak a fiatal embernek, a ki a szolgálata első évében kötelességét nem teljesítette ugy, mint az a saját érdekében lett volna, a többiekkel szemben aképviselőuráltal ajánlott kedvezmény nyujtassék. (Felkiáltások balfelöl: Hát a ki a tiszti vizsgát leteszi!) A ki a tiszti vizsgát letette és az állományhoz tartozik, csak akkor lesz behiva, hogy ha ily alkalmazásban kinevezett egyénekre szükség lesz. Mert ha valaki a tiszti vizsgát letette, de tiszt nem lehetett mindenféle más ok miatt és tiszthelyettes: csak akkor lesz behiva, mikor szükség lesz reá. Mindezeknél fogva kérem a t. házat, méltóztassék Nagy István képviselő ur indítványát elejteni ; mert mint bátor voltam előadni, annak intézkedései részben nem teljesíthetők, részben amúgy is benne vannak a törvényben, részben pedig fel fognak vétetni az utasításba, végre pedig egy más törvény módosítását involválják, a mi tehát nem ezen törvény keretébe való. (Helyeslés jóbbfélől.) Münnich Aurél előadó: T. ház! A vita berekesztése előtt csak arra kérem a t. házat, hogy méltóztassék a 26. §. 9-ik bekezdésének utolsó sorában előforduló ezen szó helyett: „gépészeti", a „gép-építési" szót tenni. Ha már felszólaltam t. ház, legyen szabad Nagy István t. képviselő ur indítványához azok után, miket az igen t. honvédelmi minister ur már elmondott, a következő megjegyzéseket fűzni. (Halljuk!) En ezen törvényjavaslatot első sorban katonai szempontból bírálom meg és ennek folytán azt hiszem, hogy a 25. §. 15-ik bekezdésében foglalt intézkedés feltétlenül szükséges, mert azt hiszem, hogy annyi jogot és hatalmat legalább is kell \ adni ez illető csapat-parancsnoknak, hogy ő maga ítélje meg, vájjon az illető másodévben szolgáló önkéntes bocsáttassék-e a tiszti tanfolyamba vagy ; sem? Hogyha arra feltétlenül megadjuk a jogot az J illető fiatal embereknek, akkor az, véleményem szerint, nagyon könnyen a subordinatió és disciplina rovására menne. (Helye lés a jolboldalm.) A mi a t. képviselő ur második indítványát illeti, hogy a második évben szolgáló ifjak polgári tanulmányaikat folytathassák, ezt hasonlóképen nem ajánlom elfogadásra, mert ez által nézetem szerint egy privilégium teremtetnék egynek részére, mig a többiek ezt nem élvezhetnék; mert méltóztatnak tudni, hogy a 25. §. 10-ik bekezdése értelmében ezentúl az egyévi önkéntesek nem mint eddig, egyes helyőrségi helyen lesznek összpontosítva, hanem az illető csapattesteknél fognak szolgálni. Előállhat tehát az az eset, hogy a második évben szolgáló fiatal ember olyan helyen szolgál, a hol felsőbb tanintézet nem létezik. Ezeket tehát át kellene helyezni s ekkor megint ott volnánk, a hol ma: összpontosítani kellene az önkénteseket, a mi csak a szolgálat rovására történhetnék, vagy pedig egyes privilégiumot képezne csakis azon ifjakra nézve, kik oly helyeken szolgálnak, a hol felsőbb tanintézet nem létezik. A mi azon indítványt illeti, hogy a második évben szolgáló önkéntesek az úgynevezett kisebb szolgálat alól fel legyenek mentve, ez magától értetik, mert az első év után minden valószínűség a mellett harczol, sőt egészen bizonyosra lehet venni, hogy az illető önkéntesek egy év után tényleg altisztekké lesznek, s mint ilyenek a kisebb szolgálat alól eo ipso fel vannak mentve, igy tehát semmi tekintetben nem lesznek sújtva. Kérem a t. házat, ne méltóztassék az indítványt elfogadni. (Helyeslés jóbbfélől.) Gróf Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem áll szándékomban a t. ház figyelmét a véderőről szóló törvényjavaslat még fenmaradó szakaszainak tárgyalása alkalmával igénybe venni*, ez egyszer azonban kivételt teszek és Nagy István t. barátom indítványának támogatására felszólalok, azon elvi jelentőségnél fogva, melyet annak a tegnapi szavazás után tulajdonítok. (Halljuk! Halljuk!) Igen természetes, hogy a tegnapi szavazásnak, mely egy nagy és szerintem végzetes jellegű politikai eseménynek mondható, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) mondom, igen természetes, hogy e szavazásnak utóhangjai még belevegyülnek az azt követi) első nap vitatkozásai közé. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A maga szempontjából igen természetesnek találom, hogy a t. honvédelmi minister ur, ámbár a mai napon történt nyilatkozatok által, ha jól emlékezem, erre provocálva nem volt, megragadta az alkalmat azon kijelentésre, hogy mindazok a bajok, melyeket a 24. és 23. §-oknak esetleges elfogadása folytán jósoltunk, nem fognak bekövetkezni. Evvel szemben pedig én ismétlem, hogy mindazon aggodalmak, a melyeket mi a 25. §-ra nézve tápláltunk és a melyek bennünket arra indítottak, hogy minden evvel járó inconvenientiáinak daczára és ezeknek teljes tudatában erőnk végső megfeszítésével e szakasz létrejövetele ellen küzdjünk, mindez aggodalmak bennünk ma is teljes mértékben fennállanak (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon) és talán ma felébrednek sokaknak 30*
