Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-203

203. országos ülés márczins 14-én, csütörtökön. 1889. |5 t. honvédelmi minister urnak ama nyilatkozatára, hogy két év szükséges egy jó altiszt kiképzésére, megczáfolja ezt maga a hadsereg intézménye, a mely egy év alatt akar feltétlenül altiszteket képezni. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Ezen altiszti iskolákra, sőt a legénységi iskolákra nézve is a szabályzat határozottan kimondotta, hogy oly tisztek vezénylendők ki emez iskolák parancsnokai s tanáraiul, kik a legénység nyelvét feltétlenül értik. Hát kérem, t. honvédelmi minister ur, mit tapasztalunk mégis? Azt, hogy daczára az instructio ezen határozott parancsának, mely a tisztekre szól, az önkéntesi iskolákba — legalább tudtommal — soha nem vezényeltek ki olyan tisztet, a ki ezen egyéves önkéntesek anyanyelvét beszélte volna. Most azt kérdezem én, t. honvédelmi minister ur, ugyan hogy fog a bajon segíteni, kezében ezzel a határozati javaslattal? Többet mondok, t. ház. (Halljuk!) Maga a hadsereg intézménye soha nem tartotta meg ezen instructiókat, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon) mert a hadsereg, mint intézmény, saját czéljait, saját független, önálló érdekeit tartván szem előtt, soha sem engedte a hadseregbe teljesen beférkőzni azt, hogy ott más nyelv egyáltalában meghonosuljon, mint az, mely a hadsereg nyelvét képezi. (Igaz! a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, még röviden csak egyetlenegy megjegyzést a katonai kiképzésre nézve. (Halljuk!) Azt mondja a t. honvédelmi minister ur, hogy szükségünk van erősebb rendszabályokra, hogy a tiszti minősítés mértékét emelhessük, mert a tapasztalat szerint a tartalékos tisztek eddig kiképzés tekintetében nem feleltek meg. T. ház ! Sajátságosnak tartom ezt a kijelentést akkor, midőn egész Európában s nevezetesen Európa élén a német állammal, mely első katonai állama földrészünknek, mindenütt arra törekszenek, hogy a theoreticus kiképzés körét a minimumra szállítsák alá s a legénység és katonaság kiképzésének mértékét a legszűkebb körre szorítsák. És sajátságosnak tartom épen a honvédelmi minister úrtól, hogy ezt nálunk jelenti ki, a midőn 1878 ban és 1882-ben azon tartalékos tisztek, kiknek qualificatióját most a t. minister ur oly csekélynek állítja, épen ezen hadügyi kormányzat részéről a legmagasabb elismerésben részesültek. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És én tapasztalatból mondhatom a t. minister urnak, hogy ezen elismerés nem volt méltatlan. És vájjon, t. minister ur, azóta újabb fejlődés

s újabb irány merült fel a hadsereg és a hadászat terén, a mely szükségessé tenné, hogy ez a qualificatio mértéke magasabbra emeltessék. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Nem, t. minister ur. Az előbbiekben jeleztem és említettem azt, hogy eme qualificatio mértéke ellenkezőleg leszállittatik. (Ugy van! a bal- és szélső balon.) És mégis ilyen imiokokkal mernek önök élénkbe állani, hogy eme két évi szolgálatnak és ebben a hadsereg nyelveként a német nyelvnek törvénybe iktatását tőlünk kierőszakolják. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez ellen küzdünk mi, t. minister ur, küzdünk pedig azért, mert, a mint bátor voltam említeni, a hadsereg nyelvének, a tiszti vizsga kötelező nyelvéül a német nyelvnek törvénybe iktatása a magyar intelligentiára s ez által a magyar nemzeti ! létérdekre nézve olyan súlyos sérelem lenne, a melyet magyar hazafi el nem tűrhet. (Élénkhelyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem is adtuk fel, t. képviselőház, a jogot arra nézve, hogy mi saját nemzeti létérdekeink feletti gondoskodásunkban emez érdekek akadályait elháríthassuk és oly jogokról mondottunk volna le, a melyeket szembeállítva ami követelésünkkel, elüssenek a követeléstől. És ez az úgynevezett felségjog, a melynek nevében önök e nemzettől azt kívánják, hogy saját létérdekét, saját alkotmányos jogát adja fel és hozzájáruljon egy oly törvényszakasz megszavazásához, a melyet soha többé törvénykönyvéből kiirtani nem volna képes. (Ugy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Azt már nagy jogászok, a parlament kiváló büszkeségei bizonyították be a Corpus Juris-ból, hogy a magyar nemzet soha a felségjogot a koronára oly

r értelemben át nem ruházta, hogy az a hadsereg nyelvét önkényesen megszabhassa. Ezzel szemben a honvédelmi minister ur kijelentette, hogy hiába volt a törvényben akkor; akkor azok a törvények nem hajtattak végre, mert nem volt felelős kormány. No, t. képviselőház, ma meg a honvédelmi minister ur és a t. kormány nem akar a Corpus Juris-unkba ily törvényeket bevenni azért, mert nem akarja azokat végrehajtani. (Ugy van! a szélső balon.) Bebizonyította a t. honvédelmi minister ur, hogy^ nem is képes végrehajtani. (Ugy van! a szélső' baloldalon.) És, t. ház, 350 éves alkotmányos küzdelmünk után a mai napon e hadsereg intézményével szemben hogy állunk? Ugy, hogy az eddigi kormányok felelősség nélkül tagadták meg a nemzet jogainak érvényesítését, a mai kormányok pedig felelősségük tudatában nem is akarják megkísérlem azok érvényesítését. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Én a felségjogok bővebb elemzésébe bocsátkozni nem akarok. Igénytelen nézetem szerint különben is az összes alkotmányjogi kérdések két axiómára vezethetők vissza; ez a két axióma pedig a nemzetnek azon öntudata, hogy mi vagyunk és azon öntudata és képessége, I hogy mi akarunk. Szerintem ez képezvén minden