Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-203
14 298 orssägos ülés márczius 14-én, csütörtökön. 1889. culturális fejlődésre bénítólag fog hatni. Hiába védekezik ezen vád ellen a t. közoktatásügyi államtitkár ur; (Igazi Ügy van! a bal- és szélső balon) hiába hivatkozik a közoktatási kormánynak idők folytán felmutatható azon eredményeire, melyeket a magyarosodás terén az országban kivívott. Én mindenekelőtt, t. ház, tagadom, hogy a magyar közoktatásügyi politika Magyarországon tett valamit a magyarosodás érdekében; Magyarországon a magyarosodás első sorban nemakormány politikájának, nem a hivatalos államhatalom érdeme, hanem oly tényezőké, a melyet a hivatalos kormány mindig ignorált. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Bizonyítom ezt azon hivatalos jelentésekkel. melyeket a közoktatásügyi kormány évenkint a képviselőház elé terjeszt és a melyekből kitűnik, hogy az összes népiskolák közül, oly iskolák, melyeket az állam tart fenn, 4%-kal szerepelnek; és az összes magyar tannyelvű népiskolák között oly iskolák, melyeket a közoktatásügyi kormány tart fenn, 87<-kal szerepelnek és azok közreműködése a magyarosodás szolgálatában egyenlő azzal, melyet a zsidóság betölt, mert a magyar nyelvű népiskolák között a zsidó felekezet is 8°/o-kal szerepel. No hát vegye tudomásul az államtitkár ur azt, hogy annyi és annyi népiskola közt a magyar állam ilyen számokkal szerepel, az semmi esetre sem mutatja azt, mint hogy ha a magyar nemzet és magyar állam iránti kötelességet e kormány a közoktatás terén teljesítette volna. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Es hozzá csatolok még egyet, azt tudniillik, hogy emlékezem egy esetre, mikor egy nemzetiségi község folyamodott a közoktatási kormányhoz, hogy magyar népiskolát adjon neki és akkor a közoktatási kormány azt mondta, hogy mert a hadseregnek mindig pénzre volt szükség-e, tehát nem adhat nekik, mert nincs pénz az ő számukra. Hát ilyen körülmények között hivatkozni, mint azon eredményre, a melyet a közoktatási politika a magyarosodás körül kivívott és elért, legalább is nevetséges-!. (Igaz! Ugy van! Tetszés a szélső baloldalon.) Tehát, t. ház, a közoktatási kormánynak eme kísérlete, mint láthatjuk, még nagyobb sérelmet képez a magyar ifjúságra és nemzetre, mint az, melyet enyhítem akar. Nem kevésbé czéltalan és felesleges az a határozati javaslat, melynek benyújtása által a szabadelvűpárt hivatalosan documentálta, hogy e sérelmet ő is fönforogni látja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A honvédelmi minister ur, a ki igen jól ismeri azon instructio értékét, ismeri annak tartalmát, melyet a katonai kiképzés szempontjából a hadügyi kormány ki szokott adni és a melyről gróf Apponyi t. képviselő ur kimutatta, hogy ama határozati javaslat, melyet önök most el akarnak fogadni, azon instrüetióban benfoglaltatik. A t. honvédelmi minister ur tagadta ezt és kimutatni iparkodott a t. ház előtt azt, hogy az eltérés, a mely az instructio és a jelen határozati javaslat közt fenforog, az egy igen lényeges eltérés, mert addig, mig az instructio ide vonatkozó utasítása, tudniillik, hogy a vizsga magyar nyelven letehető legyen, nem teljesíttetett azért, mert a vizsgáló bizottságokban nem akadt oly tag, ki a nyelvet ismerte volna, mig most imperative lévén kimondva a határozati javaslatban, ezen a bajon segítve lesz. Hát, t képviselőház, eltekintve a határozati javaslatok értékétől, a melyek még a honvédelmi minister urat sem kötelezik — annál kevésbbé kötelezi a kadügymiuistert -- és bár a korona beleegyezésével nyújtották be önök a határozati javaslatot, de a nem felelős hadügyministernek önök utasítást nem adhatnak, azt önök nem kötelezhetik semmire és hogyha a t. honvédelmi minister úrtól várják, hogy annak az előtt a nem felelős hadügyminister előtt érvényt szerezzen: bátor vagyok emlékeztetni azon törvényre,amely a „k. und k."-t a hadseregre nézve kötelezővé tette és a hadügyministernél sohasem birta kivívni azt, hogy azt a hadsereg valóban el is fogadja. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Tehát — mondom — eltekintve a határozati javaslat értékétől, tisztán a honvédelmi minister ur által fontosnak jelzett amaz előnyére kívánok súlyt fektetni, tudniillik, hogy ezen határozati javaslat kapcsán majd lesznek oly tisztek a bizottságokban, a kik a magyar nyelvet érteni fogják és igy a tiszti vizsga magyar nyelven csakugyan letehető is lesz. T. képviselőház! (Halljuk!) Tény az, hogy a hadügyi szervezet, de a hadsereg czélja magában véve involválja azt, a mit az eddigi instructiók határozottan ki is jelentettek, hogy az elméleti képzésnek feltétlenül azon a nyelven kell történnie, a melyet az illető jelöltek beszélnek, nemcsak: kötelességévé tette azt a tisztikarnak és vezényletnek, hogy azon nyelvet beszéljék is a tisztek, a mely az illető ezred legénységi nyelvét képezi. Természetes t. képviselőház, mert ezen instructiók értelmében az altiszteket, tekintettel arra, hogy az altiszti kiképeztetésnek egy év alatt teljesen befejezettnek kell lennie, ha ezen egy év alatt a legénységi állományból altisztté nem minősülhet valaki, három év alatt sem lesz altiszt, a ki a hadseregben egy év befejezése után altisztté elő nem léptettetett, a második esztendőben az nem vétetik számba mint altiszt jelölt; tehát ezen instructiókuak értelmében a kiképzésnek egyik legfontosabb közege a kiképezendők nyelvének ismerete. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Már most, t. képviselőház, utalva röviden a
