Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-203

8 203. országos ülés tnárezins 14-én, csütörtökön. 188ÍI. tásába a másik. Nem csoda, t. ház, ha e szakas^ nem csak az ellenzéket itt a házban, de az ország összes népességét lázba hozta s a kedélyekben valóságos forradalmat idézett elő. A t. többség e lázat, e forradalmat nekünk tulajdonítja s azt mondja, a tüntetéseket nem csak itt a fővárosban, de az országban is mi vittük az utczára. (Halljuk! Halljuk!) Erre csupán két megjegyzésem van: (Halljuk! Halljuk!) az első, ha az egyetemi polgárok tüntettek, azt sem én, sem más valaki nekik zokon nem veheti, mert volt és van rá okuk. (Ugy van! balfelöl.) Hisz ebben a 25. §-ban egyenesen az ő bőrükről van szó. (ügy van! balfelöl.) A másik vonatkozik az országos tiltakozásokra. A mi az országos tiltakozásokat illeti, (Halljuk!) azok, t. ház, oly kerületekből, oly városokból jönnek, a melyek kormánypárti képviselőket választottak. Czéljuk figyelmeztetni, kérni az ő megválasztott képviselőiket, hogy ha a 25. §-t megszavazzák, vége a bizalomnak, vége a barátságnak. (Vgy van! balfelöl.) Mi ellenzéki képviselők nem kaptunk sem fenyegető, sem biztató, sem dorgáló táviratokat, mint önök, (Igás! Ugy van! balfelöl) mert a mi választóink tudják, hogy mi jó úton járunk. (Helyeslés balfelöl.) Hát akkor, t, ház, ki vitte ezt a 25. §-t az utczára ? Én azt hiszem, t. ház, hogy ez a 25. §. maga magát vitte az utczára. De föltéve, noha meg nem engedve, hogy mi az egyetemi ifjúságot lázítottuk, vájjon miben állhatott ez a lázítás? (Halljuk!) Legfölebb abban, t. ház, hogy az ifjúságot figyelmeztettük azon sérelmekre, melyeket a 25. §. magában foglal. De ha már a többség a lázítás vádját mi ránk zúdítja, akkor mi kénytelenek vagyunk ezt a vádat reá vissza zúdítani. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert mi becsületes törekvéseink érdekében még sem tartottuk szükségesnek ilyen nyomorult egykrajczáros pamphletekkel (a szelő felmutatja „A 25.§.

u czimű nyomtatványt) az utczára lépni, önök pedig megtették. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) E kitérés után, t. ház, legyen szabad ismét visszatérnem a 25. §-ra. (Halljuk! bal felöl.) Per tangentem a 14. §. is, de kivált a 25. §. a hadi erőnek, a hadi létszámnak és ezzel egyidejűleg a hadi költségeknek és kiadásoknak fokozását rejti magában. Önként merül itt fel az a kérdés, t. ház, mi teszi szükségessé a hadi erőnek, a hadi létszámnak ilyetén fokozását? (Halljuk!) Nem gondoljuk meg, t. ház, hogy ha a nemzeti oeconomia mezejéről annyi száz és százezer munkáskezet elvonunk, mezőgazdaságunkat, iparunkat, kereskedelmünket károsítjuk, a nemzeti vagyont, a nemzet kincsét fogyasztjuk. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem gondoljuk meg, t. ház, hogy ha ezt igy folytatjuk, akkor be fog következni az az időpont, hogy épen a legnagyobb válságban, midőn a nemzetnek valóban tennie és áldoznia kellene, a legnagyobb tétlenségre leszünk kárhoztatva. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon ) T. ház! Nagy, igen nagy teher nyomja már eddig is a nemzet vállait. (Ugy van! a bal- és szélső balon.) Vigyázzanak a hatalom kezelői, hogy e nemzet az elviselhetetlen terhek alatt össze ne roskadjon. (Tetszés balfelöl.) De ugy látszik, az igen t. ministerelnök ur mindezzel igen keveset törődik. Neki vagy — ki tudná megmondani — melyik külföldi collegájának okvetlen szüksége van a 25. §-ra,tehát törikszakad, azt meg kell szavaztatni. Akkor, t. ház, midőn a 14. §. felett a legnagyobb vita folyt, akkor volt az, hogy a ministerelnök ur ismét előhozakodott az ő ijesztő medvéjével, az oroszszal. Ugyanakkor történt, hogy a „Pester Lloyd" egyik számában, mindjárt annak elején egy Berlinből keltezett levelet hozott, a mely azonban hihetőleg Budapesten volt irva, melyben az oroszokkal, a lázongó Balkán népekkel fenyeget, hogy az ellenzéket megfélemlítvén, a véderő-törvényj avaslatnak annál könnyebb módon való elfogadására kényszerítse. (Halljuk!) Érdekes, t. képviselőház, hogy mit tartottak és mikép ítéltek erről a levélről még a józanabb osztrák lapok is. A többi közt az „ Oesterreickiseher Volksfreund" ez évi 8. száma egy igen érdekes czikket közöl (olvassa) : „Zu den Vorgängen in Budapest. Der officiöse „Pester Lloyd" hat am 16. d. M. wieder einmal etwas höchst Erheitemdes geleistet. Er dachte nämlich mittelst eines an die Spitze des Blattes gestellten, die Welt allarmirenden, angeblichen Berliner Briefes, der offenbar aber in Pest fabricirt wurde, die Opposition zu entwaffnen. In dem famosen Briefe wird „von sehr ernsten Dingen" von „bedenklicher Annäherung zwischen Paris und Petersburg", von „im Stilíen fortgesetzten Rüstungen Russlands", von „einem neuen Anlehen Russlands von vielen hundert Millionen", von ungeheurer Gährung in den Balkanländern u. s. w. gesprochen, ura die Wehrvorlage recht dringlich ersekemen zu lassen. Das Fabrikat war aber so plump, dass es allgemein nur Heiterkeit erregte". Volt idő, t. képviselőház, midőn Tisza Kálmán ministerelnök ur az ő ijesztő medvéjével, ;•> muszkával, csakugyan sikereket aratott, nemcsak az országban, hanem itt a magyar parlamentben is; de most már annyira megszoktuk ezt a Tiszaféle mumust, (Ugy van! balfelöl) hogy egyáltalán nem ijedünk meg tőle. (Helyeslés balfelöl.) Mert, vagy való, t. képviselőház, az olasz-német-osztrákmagyar szövetség, vagy nem. Ha való, nem tételezem fel a minden oroszok czárjáról azt a boTörságot, hogy ily hatalmas szövetségesek ellen meg-