Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-203

203. országos üiés márezinslé-én, csütöitökön 18S0. 9 gondolatlanul cselekedjék; ha pedig nem való, akkor miért ámítanak vele? De, tegyük fel, t. ház, hogy nem való ez a szövetség, még akkor sincsen a mi hadi létszámunknak ilyetén nagymérvű fokozására szükség. Mert ha Oroszország mindjárt rendelkezik is a papíron 4 millió katonával, az is bizonyos és azt is tudjuk, hogy ötszázezer fegyveresnél többet soha sem vethetett határainkra; s ezekkel szemben Austria-Magyarország mindig állíthat egy millió disciplinált katonát. Csak arról kell azután a honvédelmi minister urnak gondoskodni, hogy legyen ember, legyen fej, a ki ezt a katonaságot győzelemre is vezesse. (Helyeslés balfelöl.) Mert a hadsereg jó, de mit használ a legjobb hadsereg, ha kabala a vezére. (Derültség balfelöl.) A hadsereg túlságos szaporítása rontja a nemzetet; rovására van a nemzet szabad fejlődésének, drágítja a munkát, fogyasztja a pénzt, akadályozza a családalapítást s a történelem tanúsága szerint épen a katona-államok állottak mindig legközelebb a bukáshoz. Azt hiszem, t. képviselőház, hogy az eddig mondottakkal eléggé rámutattam azon consequentiákra, melyekkel a német nyelvnek a magyar ifjakra való erőszakolása a hadseregnél jár. Nem is foglalkoznám e helyen tovább a német nyelv tanításának kérdésével, ha nem kényszerítene arra a cultusminister urnak azon válasza, melyet e hó 3-án Kiss Albert t. képviselőtársam beszédére adott. (Halljuk!) Szó volt azon beszédben és a cultusminister ur válaszában a német nyelv tanításáról középtanodáinkban. Hát engedje meg a t. cultusminister uránnak kijelentését, hogy akkor adott válasza két igen nevezetes hibában szenved. Az egyik, hogy a gymnasiumi, középtanodai tantárgyakat minden jelentőségés rangfokozat nélkül egymás mellé helyezi s nem tesz különbséget a között, mely tantárgyak adandók elő középtanodáinkban tisztán a hasznosság s melyek a szükségesség szempontjából. így vetvén fel a kérdést, be fogja látni a t. cultusminister ur, hogy gynmasiurnáinkban pl. a physicának, vegytannak, számtannak a tanítása, nem egyenlő jelentőségű a német nyelvnek a tanításával. Mert stricte tudományos képzettségre szüksége van minden magyar állampolgárnak, aki valamely tudományos pályára, mint kenyérkereseti pályára készül. Tehát szüksége van e tudományok alapvetésére is. Azért a földrajz szükséges tantárgy. A történelem szükséges tantárgy. A physica, chemia stb. szükséges tantárgyak. A német nyelv azonban csak hasznos tantárgy, (Ugy van! a szélső baloldalon,) ha csak valaki azon rögeszmét nem táplálja, hogy a német nyelv a tudományok sine qua nonja, a míveltség a németség nélkül csak üresség. (Tetszés a bal- és szélső balon.) Ha e szerint a cultusminister ur a német nyelvnek taníttatását középtanodáinkban KÉPVH. NAPLŐ 1887—92. X. KÖTET. csupán a hasznosság szempontjából fogja fel, akkor e tekintetben a mi támogatásunkra is számíthat, de akkor vonja vissza rendeletét s ne taníttassa a német nyelvet, a csak hasznos tantárgyat, a többi szükséges tantárgyaknak a rovására, (Helyeslés balfelöl) mert ilyetén törekvései a mi padjainkon csakreactiót szülhetnek. (Ugy van! Ugy van! bal felől.) Másik észrevételem vonatkozik a cultusminister urnak azon mondására, hogy „előbbvaló az állam biztonsága, mint a cultura." Sajnálom, hogy a cultusminister ur e mondását itt e házban, máikét vagy három izben is ismételte. Hát a dolog ugy van, t. képviselőház, hogy a fegyver, a haderő az állam biztonságának csak egyik, de nem legfőbb, sőt igen sok esetben, csak kétes eszköze. Példa rá Königgrätz. De a mi egy nemzetnek létét valóban biztosíthatja, az csakis a cultura, melynek alapja romlatlan nemzeti érzet, tiszta erkölcs, határtalan szabadságszeretet. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hisz ha nincs cultura, önök maUchatius-ágyukkal és Mannlicher-puskákkal nem brillírozhatnának; ha nincs haladottabb culturánk a mezei gazdaság, az ipar s kereskedelem terén, a delegatio, a parlament nem szavazhatott volna meg épen a haderőnek annyi sok milliót, melyek fájdalom, akárhányszor elfecsérelt millióknak bizonyultak be. (Ugy van! a szélső baloldalon ) A nemzetek ereje, ha valaha, ugy épen ma az alattvalók anyagi s erkölcs-szellemi hatalmában rejlik, csak a közös hadseregnél rejlik az — ugy látszik — még mindig a régi ezopfban és rideg katonai mechanismusban. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Midőn Franczia- s NémeTörszág közt a háború kitörőben volt, Bismarck azt mondotta: „Igaz, hogy Francziaország talán nagyobb haderővel rendelkezik, de nekünk képzettebb tisztjeink vannak !* Tehát nem culturalis szempontra fektette a harcz kimenetelét'? S midőn önök ma kényszereszközökkel, büntetéssel, fenyegetésekkel, a mívelt ifjúságot csaknem hajánál fogva a hadsereg kötelékébe vonszolják, nem culturalis momentumra gondolnak, mely a hadsereget is kell hogy uralja, vezesse. Mi is akarjuk, hogy az értelmi ifjúság lépjen be a hadseregbe s foglalja le azon helyet, mely ott méltán s jogosan megilleti; de mi ezt nemzeti alapon, büntetések és kényszerítő eszközök nélkül akarjuk; mi egy olyan hadsereget akarunk, mely a legfőbb hadúr parancsára örömmel, ujjongva menjen trónt s hazát védelmezni s ha kell meghalni; önök pedig akarnak egy nagy, de önmagával tehetetlen, egy élet és tűz nélküli szolgahadat. Ez köztünk a különbség. (Ugy van! Ugy van! a szélső balon.) Még csak az igen t. ministerelnök urnak egyik-másik mondására akarok néhány szerény észrevételt tenni. (Halljuk!) Ha jól emlékszem, gr. Apponyi Albert egyik nagyszabású beszédére, 2