Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-203

203. országos ülés márezlus lá-én, csütörtökön. 1889. 7 gattak, fosztogattak, koldusbotra juttattak, Amerikába való kivándorlásra kényszerítettek, az adóvégrehajtók hadának martalékul. oda dobtak (Tetszés a hátoldalon.) De a földmíves osztályra való hivatkozás nem is szerenesés. (Halljuk! Halljuk!) A földmíves osztály a nemzet életfájának törzse, az értelmi ifjúság, az egyetemi polgárság, annak virága. (Tetszés bal felől.) Foszd meg a fát virágától, megfosztottad legfőbb ékességétől. Foszd meg a virágától, megfosztottad gyümölcsétől. (Helyeslés balfelől.) Az értelmi ifjúságban rejlik a nemzet jövője, jövőjének nagysága, (Helyeslés balfelől) ők hivatvak arra, hogy egykoron helyeinket itt elfoglalva, a nemzetnek jogot és törvényt szabjanak. (TJgy van! balfelöl.) Ha az európai culturnemzetek sorában becsülettel akarjuk helyünket megállni — kímélni kell értelmi ifjúságunkat; a kedvezmények, miket nekik nyújtanak, nem őket illetik, magasabb nemzeti érdekek, a nemzet jövőjére való tekintetek parancsolják azokat, (Ugy van! balfelől.) És miképen fog, t. ház, azon második szempont eléretni, hogy tudniillik a magyar értelmi ifjúság a közös hadseregben őt megillető számbeli positiót elfoglalja, ha a 25. §., illetve Gajári Ödön képviselőtársam határozati javaslata változatlanul elfogadtatik s törvényre emelkedik? (Halljuk! Halljuk!) Ugy, hogy a magyar értelmiség ifjai belépnek a közös hadseregbe mint germanisált magyarok s vissza kerülnek mint germánok, (ügy van!.balfelől) Nem mentünk tehát egy lépést sem előre, ott leszünk, a hol voltunk. (TJgy van! balfelől.) Mi, az ellenzék, t. ház, akarunk erős hadsereget: hisz a korona érdeke, alkotmányunk szentsége, határaink integritásának megvédelmezése tekintetéből nem riadtunk vissza eddig* s nem riadunk vissza a jövőben sem még a legnagyobb áldozatoktól sem. (ügy van! balfelől.) Hisz király, alkotmány, s a haza integritása minden magyar embernek szentháromsága. (Helyeslés balfelől.) De azt nem lehet, azt nem szabad felejtenünk, hogy a véderőnek megajánlása vagy megtagadása a törvényhozás részéről egy alkotmányos aetust involvál magában; s midőn mi azon feltételeket pertractáljuk, melyek teljesítése mellett önkéntes ifjaink a közös hadseregben a tiszti rangot elnyerhetik, azt más szempontból nem tehetjük, mint a mtly a magyar állameszmének, a magyar alkotmánynak s már létező törvényeinknek megfelel. (Élénk helyeslés balfelöl.) Hallottuk mondani s a kormányhoz közel álló lapokban is olvastuk, hogy ha a magyar ifjúságban volna ambitio s a közös hadseregben a tiszti bojt elnyerésére önszántából aspirálna: — akkor erre a 25. § ra egyáltalán nem lett volna szükség. Erre válaszom igen könnyű és egyszerű. A magyar ember soha sem félt és ma sem fél a katonáskodástól. Hisz mi magyarok egytől-egyig született katonák, még pedig a legjavabeli huszárok vagyunk, (ügy van! balfelől.) Keresztlevelünket nem egy ellenségnek irtuk vérrel a hátára, (Halljuk! Halljuk!) eredetünket ma sem tagadjuk meg. Csak szóljon a király, hogy fiaim, baj van, biztosítom a honvédelmi minister urat, hogy mi magyarok mindnyájan ott leszünk s mig csak egyetlen egy magyar ember él, addig szeretett, imádott királyunkat baj nem érheti. (Élénk helyeslés balfelöl.) De mindaddig, t. ház, mig a közös hadseregben csak császár-királyt ismernek el s nem egyúttal császárt és magyar királyt; mig a dualismusnak megfelelően, a magyar elem a közös hadseregben az osztrák elemmel egyenjogunak s egyenrangúnak el nem ismertetik; mig oly esetek megtörténhetnek, hogy osztrák tisztek magyar fiukat tél idején, a kaszárnya udvarán a kúthoz állítanak, meztelenre vetkőztetnek s kútból merített jéghideg vizzel veder számra öntöztetnek; mig tél idején osztrák tisztek magyar fiukat büntetésből mezítláb a legnagyobb hóban exereiroztatnak, a mig csak lábaik nem vérzenek; mindaddig, mig az osztrák tiszti szótárból az ungarischer Hund, és ungarischer Rebell ki nem töröltetnek, mindaddig, mig ez a 25. §. a ház asztaláról le nem vétetik, vagy az ellenzék akarata szerint idomittatik : addig magyar fiu a közös hadseregben magát jól és otthonosnak érezni nem fogja; addig a magyar fiúk a közös hadseregben csak muszájkatonák lesznek. (Ugy van! balfelöl.) Mert a magyar fiukban van nemzeti önérzet, van nemzeti büszkeség, van becsvágy s az osztrák soldatesca ilynemű brutalitásának magát alávetni soha nem fogja. (Ugy van! balfelől.) Azt mondja erre a t. honvédelmi minister ur, hogy hiszen kisebb-nagyobb kellemetlenségek minden pályán előadják magukat; (Halljuk! Halljuk!) az embernek csak f;

turnie kell, és a mi fő, kitartónak kell lennie. O is volt katona, tűrt és kitartott s ime most magyar honvédelmi minister lett belőle. Hát én elhiszem a t. honvédelmi minister urnak, hogy sokat tűrt és sokáig kitartott; s ép azért szabadjon őt kérnem, tegye lehetővé hogy a közös hadseregben szolgáló magyar ifjak közöl azoknak sem kelljen többet tűrniök, többet szenvedniük, kiket véletlenül nem hívnak báró Fejérvárynak. (Tetszés balfelől.) Nem született, t. ház, olyan prókátor, ki eldisputálhatná, hogy a 25. §-ban kettős, még pedig flagrans jogsérelem foglaltatik; az egyik, mely kényszeríti az egyéves önkénteseket, hogy a tiszti vizsgát le kell tenniök ; a másik, hogy ezt csak ugy tehetik le, ha a német nyelvet elsajátították. (ügy van! balfelől.) A szabad elhatározás jogába ütközik az egyik, a magyar államnyelv souvereni-