Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-203

': 208. országos ölés roárczius 14 •én, csütörtökön. 1889. azon jogát, hogy minden fiát, a ki csak arra alkalmas, fegyver alá szólíthatja; de azt a jogát soha el nem ismerhetem, hogy bárkit is kényszereszközökkel tiszti ruhába bujtasson. Ez az egyik kényszer. Elismerem a törvényhozásnak .azon jogát, hogy megköveteli, miszerint a magyar állam nyelvét minden magyar állampolgár értse, beszélje, de hogy büntetéssel kényszen'tsenvalakit egy idegen nyelvnek az elsajátítására, ezt a jogát soha élnem ismerhetem. (Helyeslés balfelől.) Ez a második kényszer. Azt mondják Tisza Kálmán párthívei, hogy hiszen az önkéntesek az egyes katonai tantárgyakból magyar nyelven fognak vizsgázhatni; (Halljuk! Halljuk/) ha mondják, miért nem akarják, hogy az ő mondásukból törvény legyen (Tetszés balfelől) s mért folyamodnak az utasítások szappanbuborékaihoz? Azt is mondják, hogy a német nyelvből az önkéntesektől csak igen keveset fognak kívánni. (Halljuk! Halljuk.') Hát, t. képviselőház, az a kevés, az egy igen elasticus fogalom; a kevés alatt érthetek kettőt, százat, ezret, milliomot; attól függ, minő számhoz arányítottam. És annak a kevés német nyelv tudásnak, mit az önkéntesektől követelni fognak, ki szabta meg eddig a határait? Hol vannak az utasítások? Nem nevetséges, sőt megbotránkoztató, hogy nemcsak a ministerelnök ur, nemcsak a pártja, de még a honvédelmi minister ur is utasításokkal iparkodnak a magyar törvényhozást megnyugtatni, oly utasításokkal, melyeknek szövegét, tartalmát még maguk sem ismerik. És még akarják, hogy mi higyjünk ezen utasításoknak : akkor csakugyan ránk illenének a szentírás szavai: Nem találtam ily hitet Izraelben! (Helyeslés balfelől.) De hát fogadjuk el, hogy a magyar önkénteseknek csak keveset kell tudniok németül. Akkor kérdem, vájjon ennek a kevés német tutiásnak mi hasznát veszik majd a hadseregnél háborúban? (Halljuk! Hall juh!) Hisz ha véletlenül oly szakaszhoz osztják be egyiket vagy másikat, melynek legénysége túlnyomóan németekből áll: ezek annak a magyar önkéntesből lett közös hadseregbeli tisztnek der die das nélküli németségét vagy nem értik, vagy egyszerűen kinevetik, (ügy van!- balfelől.) lla a szakasz túlnyomóan tót legénységből fog állani, akkor épenséggel meg lesz a bábeli zűrzavar; magyar legénységnél pedig a német nyelv használása inkább csak leverőleg hatna. Mi következik ebből, t. képviselőház? (Halljuk! Halljuk!) Csekély véleményem szerint két dolog. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik, hogy ha már közös hadseregünkvan, annak bizonyos tekintetben egységesnek is kell lennie; ezen egység pedig teljes kifejezést nyer az által, hogy a közös hadseregnél az úgynevezett commando német. De itt még azontúl kívántatik, hogy az önkéntesek a szükséges katonai ismeretek, hadi tudományok elméletét magyar nyelven vagy német nyelven sajátították el, ez, ugy hiszem, a közös hadsereg egységét nem alterálhatja. (Ugy van! balfeől.) A.másik, hogy kutatnunk kell, vájjon akár béke, akár háború idején hol van a tulaj donképeni szóbeli érintkezés a legénység és a fővezérlet közt? (Halljuk! Halljuk!) Vájjon ott-e, a hol az a legénység és alsóbb rangú tisztek, vagy pedig a hol a tisztek és a fővezérlet érintkeznek egymással? Azt hiszem, ez utóbbi eset áll fönn. (Ugy van! balfelöl.) Ha igen, akkor nem annak szüksége forog fönn, hogy az altisztek tanuljanak meg németül, hanem ellenkezőleg, a vezénylő főtisztek tanuljanak meg magyarul. (Helyeslés balfelől.) Ne azt követeljük, hogy néhány száz osztrák generális kedvéért 10 — 20,000 magyar ifjút, ha másképen nem megy, még büntetésekkel is kényszerítsiink a német nyelv megtanulására, hanem az a néhány száz generális, kikre a katonáskodás kenyérkereseti pálya, tanulja meg 30—40,000 ember kedveért a magyar nyelvet. (Helyeslés balfelől.) Mert nem a hadsereg van a generálisokért, hanem a generálisok vannak a hadseregért. (Ugy van! balfelől.) Ez volna, a közös hadseregnél a nyelvkérdésnek egyszerű megoldása. (Helyeslésbalfelől.) Ha pedig ez keresztül vihető nem volna, a minthogy a 25. §. jelen értelmében nem is lesz soha keresztülvihető, akkor csakugyan nem maradna egyéb hátra, mint az önálló magyar hadseregnek a felállítása. (Igás! Ugy van! balfelől) De még más consequentia előtt sem zárkózhatom el ezen 25-ik §-nál. Tekintsük a közös hadsereget, annak szellemét, belszervezetét, instructióit, életét, ugy a mint tényleg van. (Halljuk! Halljuk!) Vájjon hiszi-e maga a honvédelmi minister ur, hogy egy közös hadseregbeli tisztnek csak kevés német nyelvre van szüksége? Ha azért a magyar önkéntestől mégis csak kevés német nyelvet kivannak, ha elzárják előttök a katonai rangfokozatok elnyerhetésének hosszú lánczolatát: akkor a magyar értelmi ifjúságból háború idején nem is akarnak mást, mint káplárokat és strázsamestereket; (Ugy van! balfelől) ezek háború idején a legexponáltabb helyek; önök tehát a magyar ifjúságot csak ágyútölteléknek akarják; a főbb tiszti helyeket háború idején majd betöltik osztrák tisztekkel, ezek meg lesznek kiraélve, a magyar anyák gyermekei pedig fel lesznek áldozva. (Ugy van! balfelől.) Ez az elkeserítő, ez a megalázó ;•„ magyar értelmi ifjúságra. (Ugy van! balfelől) S ezt nevezi a t. kormánypárt engedménynek, kiváltságnak, jótéteménynek s még merészel a népre hivatkozni, azt mondván, ha a földmíves nép gyermekei szolgálhatnak 3 évig, akkor az úrfiak mért ne szolgálhatnának 1 évig vagy büntetésből 2, esetleg 3 évig. (Halljuk! Halljuk!) Önök merészelnek a népre hivatkozni, melyet csak a választások alatt ismernek, melyet 14 év alatt nyomor-