Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-203

': 208. országos ölés roárczius 14 •én, csütörtökön. 1889. azon jogát, hogy minden fiát, a ki csak arra alkal­mas, fegyver alá szólíthatja; de azt a jogát soha el nem ismerhetem, hogy bárkit is kényszereszkö­zökkel tiszti ruhába bujtasson. Ez az egyik kény­szer. Elismerem a törvényhozásnak .azon jogát, hogy megköveteli, miszerint a magyar állam nyel­vét minden magyar állampolgár értse, beszélje, de hogy büntetéssel kényszen'tsenvalakit egy idegen nyelvnek az elsajátítására, ezt a jogát soha élnem ismerhetem. (Helyeslés balfelől.) Ez a második kényszer. Azt mondják Tisza Kálmán párthívei, hogy hiszen az önkéntesek az egyes katonai tantárgyak­ból magyar nyelven fognak vizsgázhatni; (Halljuk! Halljuk/) ha mondják, miért nem akarják, hogy az ő mondásukból törvény legyen (Tetszés balfelől) s mért folyamodnak az utasítások szappanbuboré­kaihoz? Azt is mondják, hogy a német nyelvből az önkéntesektől csak igen keveset fognak kívánni. (Halljuk! Halljuk.') Hát, t. képviselőház, az a kevés, az egy igen elasticus fogalom; a kevés alatt érthetek kettőt, százat, ezret, milliomot; attól függ, minő számhoz arányítottam. És annak a kevés német nyelv tudásnak, mit az önkéntesektől köve­telni fognak, ki szabta meg eddig a határait? Hol vannak az utasítások? Nem nevetséges, sőt meg­botránkoztató, hogy nemcsak a ministerelnök ur, nemcsak a pártja, de még a honvédelmi minister ur is utasításokkal iparkodnak a magyar törvény­hozást megnyugtatni, oly utasításokkal, melyeknek szövegét, tartalmát még maguk sem ismerik. És még akarják, hogy mi higyjünk ezen utasítások­nak : akkor csakugyan ránk illenének a szentírás szavai: Nem találtam ily hitet Izraelben! (Helyes­lés balfelől.) De hát fogadjuk el, hogy a magyar önkén­teseknek csak keveset kell tudniok németül. Akkor kérdem, vájjon ennek a kevés német tutiásnak mi hasznát veszik majd a hadseregnél háborúban? (Halljuk! Hall juh!) Hisz ha véletlenül oly szakasz­hoz osztják be egyiket vagy másikat, melynek legénysége túlnyomóan németekből áll: ezek annak a magyar önkéntesből lett közös hadseregbeli tiszt­nek der die das nélküli németségét vagy nem értik, vagy egyszerűen kinevetik, (ügy van!- balfelől.) lla a szakasz túlnyomóan tót legénységből fog állani, akkor épenséggel meg lesz a bábeli zűr­zavar; magyar legénységnél pedig a német nyelv használása inkább csak leverőleg hatna. Mi követ­kezik ebből, t. képviselőház? (Halljuk! Halljuk!) Csekély véleményem szerint két dolog. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik, hogy ha már közös hadsere­günkvan, annak bizonyos tekintetben egységesnek is kell lennie; ezen egység pedig teljes kifejezést nyer az által, hogy a közös hadseregnél az úgy­nevezett commando német. De itt még azontúl kívántatik, hogy az önkéntesek a szükséges katonai ismeretek, hadi tudományok elméletét magyar nyel­ven vagy német nyelven sajátították el, ez, ugy hiszem, a közös hadsereg egységét nem alterál­hatja. (Ugy van! balfeől.) A.másik, hogy kutatnunk kell, vájjon akár béke, akár háború idején hol van a tulaj donképeni szóbeli érintkezés a legénység és a fővezérlet közt? (Halljuk! Halljuk!) Vájjon ott-e, a hol az a legénység és alsóbb rangú tisztek, vagy pedig a hol a tisztek és a fővezérlet érintkeznek egymás­sal? Azt hiszem, ez utóbbi eset áll fönn. (Ugy van! balfelöl.) Ha igen, akkor nem annak szüksége forog fönn, hogy az altisztek tanuljanak meg németül, hanem ellenkezőleg, a vezénylő főtisztek tanuljanak meg magyarul. (Helyeslés balfelől.) Ne azt követel­jük, hogy néhány száz osztrák generális kedvéért 10 — 20,000 magyar ifjút, ha másképen nem megy, még büntetésekkel is kényszerítsiink a német nyelv megtanulására, hanem az a néhány száz generális, kikre a katonáskodás kenyérkereseti pálya, tanulja meg 30—40,000 ember kedveért a magyar nyelvet. (Helyeslés balfelől.) Mert nem a had­sereg van a generálisokért, hanem a generálisok vannak a hadseregért. (Ugy van! balfelől.) Ez volna, a közös hadseregnél a nyelvkérdésnek egyszerű megoldása. (Helyeslésbalfelől.) Ha pedig ez keresztül vihető nem volna, a minthogy a 25. §. jelen értel­mében nem is lesz soha keresztülvihető, akkor csakugyan nem maradna egyéb hátra, mint az önálló magyar hadseregnek a felállítása. (Igás! Ugy van! balfelől) De még más consequentia előtt sem zárkóz­hatom el ezen 25-ik §-nál. Tekintsük a közös hadsereget, annak szellemét, belszervezetét, in­structióit, életét, ugy a mint tényleg van. (Halljuk! Halljuk!) Vájjon hiszi-e maga a honvédelmi minis­ter ur, hogy egy közös hadseregbeli tisztnek csak kevés német nyelvre van szüksége? Ha azért a magyar önkéntestől mégis csak kevés német nyel­vet kivannak, ha elzárják előttök a katonai rang­fokozatok elnyerhetésének hosszú lánczolatát: akkor a magyar értelmi ifjúságból háború idején nem is akarnak mást, mint káplárokat és strázsa­mestereket; (Ugy van! balfelől) ezek háború idején a legexponáltabb helyek; önök tehát a magyar ifjúságot csak ágyútölteléknek akarják; a főbb tiszti helyeket háború idején majd betöltik osztrák tisztekkel, ezek meg lesznek kiraélve, a magyar anyák gyermekei pedig fel lesznek áldozva. (Ugy van! balfelől.) Ez az elkeserítő, ez a megalázó ;•„ magyar értelmi ifjúságra. (Ugy van! balfelől) S ezt nevezi a t. kormánypárt engedménynek, kiváltságnak, jótéteménynek s még merészel a népre hivatkozni, azt mondván, ha a földmíves nép gyermekei szolgálhatnak 3 évig, akkor az úrfiak mért ne szolgálhatnának 1 évig vagy büntetésből 2, esetleg 3 évig. (Halljuk! Halljuk!) Önök meré­szelnek a népre hivatkozni, melyet csak a válasz­tások alatt ismernek, melyet 14 év alatt nyomor-

Next

/
Thumbnails
Contents