Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-206
Ü2 m OWiftgOS ttlés márezius 19-én, kedden. 1889. mélyes támadás nem volt természetem soha (Élénk derültség jobbfélöl) rosszul mondtam, joguk volt önöknek nevetni. (Félkiáltások jobbfélöl: Bizony volt!) Majd felelek mindjárt; következik most valami, a mire tán majd nem nevetnek. (Halljuk!) Ily természetű személyes támadás nem volt szokásom soha: hanem ha a közmunka- és közlekedésügyi minister ur előáll azzal, hogy ilyen vád e házban még nem emeltetett, akkor figyelmeztetem, hogy volt e padokon valamikor egy párt, a melyet balközépnek hivtak; voltak annak tagjai olyanok, mint Tisza Kálmán, Csernatony Lajos és többen, a kik nem ilyen vádakat, (Felkiáltások a jobboldalon: Alaposakat!) hanem olyanokat, mint a temesvári fakérdést és Isten tudja milyeneket, (Felkiáltások jobbról: Alaposakat! Voltait indokok!) hanem olyanokat emeltek, melyeknek bizonyító adatai nem voltak a kezükben, melyeket szedtek az utczán, melyeknek következése elvégre sem lett más, mint az, hogy a megtámadott félnek — pedig én nem támadtam, csak kérdeztem — alkalom adatott becsületességét, jóhiszeműségét és tisztakezűségét az ország előtt bebizonyítani. Ha a ministerelnök ur ezt bebizonyította, én azt mint hazafi - nekem is ministerelnököm -- örömmel veszem tudomásul; de megjegyzem hangsúlyozva, hogy daczára annak, hogy itt komolyan számbavehető összegről nincs szó, eljárása mint ministerelnöké és belügyministeré, alakilag incorrect volt e kérdésben, (Igaz! Ugy van! szélsőbalon. Zaj. Mozgás.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép viselőház! (Ralijuk! Halljuk!) A mi személyemet illeti, arra többet nem szólok; elmondottam, a mit elmondani szükségesnek tartottam. Arra nézve, hogy beszédemből rosszul idézett, utalom a képviselő urat a gyorsírói feljegyzésekre s itt a ház előtt biztosíthatom, hogy nem fogom azokat még csak megnézni sem, hanem kérem, hogy azok ugy, a mint feljegyeztettek, adassanak oda a képviselő urnak. Ez az egyik. A másik HA • a képviselő ur alaki szempontból támadja meg eljárásomat. Bocsánatot kérek, nincs igaza. Előadtam, hogy minő magatartást követtem azon alkalmakkor; előadtam továbbá, hogy az érdekeltségi távolmaradás akár bírónál, akár még inkább közigazgatási testületnél, megyében és városokban, még eddig tudtommal nem ment annyira, hogy ne lehessen azt a közérdekkel megegyeztetni, hogy valaki, ha egy megyének egy vidékén lakik, vagy bír, olyan útnak létrejöttét előmozdítsa, a mely történetesen az ő birtokát is érinti. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Ez tiszta tény. A t. képviselő ur továbbá azt mondja, hogy a stratégiai czél ott nem létezik, ez a vasút nem helyettesítheti a püspök-ladány-debreczeni vonalat. T. baráton^ a közlekedési minister ur hajlandónak nyilatkozott, ha a t. ház kívánja, az iratokat a ház asztalára letenni; azért is nem felelt a részletekre. Különben előre biztosíthatom a képviselő urat — nem tudom, el fogja-e ismerni azokat tekintélynek, szemben az ő nézetével, de én kénytelen vagyok elismerni — hogy a hadsereg élén álló és annak ily kérdéseivel foglalkozó egyéniségeknek nyilatkozatai szolgáltak itt alapul, a kik ugy fogták fel a dolgot, hogy stratégiai szempontból a nagyvárad-mihályfalvi összeköttetés sokkal többet ér, mint a püspök-ladány-debreczeni. Ezt is meg fogja láthatni a képviselő ur az iratokból, ha előterjesztetnek. (Egy hang a szélső baloldalon: Az más irány!) Engedelmet kérek a t. képviselő úrtól a mi stratégiai mozgalmainknak iránya mindig az, hogy északra és északkeletre mehessünk. Malmost egy összeköttetés megvan : Püspök-Ladánytól Debreczenig. Az pedig, a mely Nagy-Váradtól Ermihályfalváig megy, az északkeleti irányban menő vonal és egyúttal még a nagyvárad-debreczeninek is összekötő vonala. Ezt akartam mondani. (Élénk helyeslés jobbfélöl.) Elnök: Baross Gábor, közmunka- és közlekedésügyi minister ur kivan szólni. Baross Gábor, közmunka- és közlekedésügyi minister: T. képviselőház! Egy pillanatig sem szeretném, hogy azon körülmény félremagyaráztassék, hogy a részletes választ a magam részéről a t. képviselő urnak meg nem adtam. (Halljuk!) Nem tettem ezt azért, mert a mint igen helyesen méltóztatott a ministerelnök urnak mondani, az iratok a t. képviselő urnak, de bárkinek is rendelkezésére állanak és meggyőződhetik belőlük a dolgok valódi állásáról. De miután a t. képviselő ur rossz néven vette, hogy részletesen nem nyilatkoztam, röviden a következőket leszek bátor előterjeszteni, (Halljuk!) mert, t. ház, én azt hiszem, egy pillanatig sem szabad ezen kérdésnek egyetlenegy részletét is kellő felderítés nélkül Nagyni, (Helyeslés.) A t, képviselő ur téved annyiban, hogy két külön dolgot egybefoglalva méltóztatik tárgyalni. A nagy-várad-érmihályfalvai vonal — mint a ministerelnök ur helyesen mondta — tényleg hadászati szempontból különös fontossággal bir. Bizonyítják ezt azon különleges építési feltételek is, melyek erre a vonalra nézve megállapittattak. A nagyvárad-érmihályfalvai vonalnak kiépítése következtében fölöslegessé vált a püspökladánydebreczeni második sínpárnak lefektetése és csupán kitérőket kellett létesíteni, melyek a forgalom igényeinek teljesen megfelelnek és pedig azért, t. képviselő ur, mert ha méltóztatik egy tekintetet vetni a térképre, az érmihályfalva-nagyváradi vonal a létező államvasuti és északkeleti vasútvonalnak egy háromszögét metszi keresztül és egyenes irányt képez Debreozeu felé (ügy van!
