Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-206
110 206. országo-t ülés márczins 19 én, kedden. 1889. (Élénk helyeslés jobbfelöl) hogy ilyen indokolás alapján Magyarország ministerelnökének valaki szemébe merje mondani, hogy magánérdekből tett valamit. (Hosszas zajos helyeslés és felkiáltások jobbfelöl : Gyalázat! Szégyen! Hosszantartó zaj és mozgás a szélső baloldalon.) T. képviselő ur, t. ház, én higgadt igyekszem lenni, mi most nagyon nehéz. (Élénk helyeslés. Ugy van! jobbfelöl. Nagy zaj és felkiállások a szélső baloldalon: Látjuk!) Igen, t. képviselő urak, nem tréfa az, ilyesminek a hallatára higgadtan maradni, hallgatni a képviselő uraknak közbekiáltásait; heteken, hónapokon keresztül vádolnak hazaíiatlansággal, vádolnak mindennel, mivel esak becsületes embert sérteni lehet (Élénk helyeslés jobbfelöl) és akkor utoljára Eötvös Károly képviselő nr lép fel és ily vádat hoz a nemzet szine elé. Engedelmet kérek, hogyha ekkor az ember felháborodik, ezt ne méltóztassék rossz néven venni. (Zajos helyeslés. Ugy van! jobbfelöl. Nagy mozgás a szélső baloldalon.) Eu, t. ház, azt a politikát nem irigylem, mely idáig megy és a magam részéről csak kötelességszeiííleg járok el, midőn megerősítem azokat, a miket a t. ministerelnök ur azon vicinális vasút engedélyezésére nézve most előadni méltóztatott. Miután pedig a képviselő ur, ha jól emlékszem, mert nem olvastam az interpellatiót, esetleg az iratok előterjesztését is kívánta, azt hiszem, az interpellatióra legméltóbb válasz lesz az, ha kijelentem, hogy a mint a t. ház elhatározza, én az iratokat itt a ház elé bármikor letehetem. (Hosszantartó zajos éljenzés jobbfelöl. Nagy mozgás a szélső baloldalon.) Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Éljenzés jobbról.) Eötvös Károly: T. ház! Árra a feleletremely eta t. ministerelnök ur a dott, készen v oltam, arra számítottam. Arra a feleletre, melyet a t. közlekedésügyi minister ur adott, nem számítottam, az engem meglepett. (Felkiáltások jobbfelöl: Meglepte? Lesz majd más is! Nagy mozgás a szélső baloldalon.) Az engem meglepett és megmondom miért. Én nem vádoltam senkit. (Zajos felkiáltások jobbfelöl: Hát mi volt az ? Retirál! Nagy mozgás a szélső baloldalon.) Én azoknak a t. képviselőtársaimnak a judr ciumában nem szeretnék osztozni, a kik helyesnek találnák, hogy az ilyen dolgok a föld alatt tenyészszenek és a kik arra alkalmat nem adnának, hogy tisztáztassék, a minthogy az bizonyosan egyikmásik oldalról napfényre jött volna. (Felkiáltások a jobboldalon: Jöhetett volna bátran!) Biztosítom a t. képviselő urakat, hogy ha én felelek, az nem lesz olyan kellemetlen, mintha helyettem tizenketten felelnének. (Felkiáltások a jobboldalon: Tessék!) No ha tetszik, meglesz. Ezt a kérdést tisztába akartam hozni, ha az önök szavai és a t. közlekedési minister ur szenvedélyessége miatt nem lehet tisztába hozni, akkor folytatjuk a tárgyalást. (Felkiáltások a jobboldalon: Lehet!) Elnöki Kérem a képviselő urat, tisztába lehet hozni, megtörténtek a felvilágosítások, nincs kétség. Eötvös Károly: A mennyire tisztába lehet hozni, tisztába hozom. Felelek mindenekelőtt a ministerelnök urnak a nyilatkozatára. 0 azt mondja, hogy a törvény megengedi, hogy rendkívüli segélyek adassanak helyi érdekű vasutaknak ott, ahol közérdek hozza magával, hogy ez a törvényben benne foglaltatik, azt én is tudom, a rendkívüli segély korlátait is tudom. De még egyet tudok, azt, hogy a ministerelnök ur nem mutat fel esetet arra, hogy ilyen nagymérvű lett volna a segélyezés. (Felkiáltások a jobboldalon: Hát Torontálban? Hát Szilágy megyében ? pedig ott nincs birtoka a minist erei nőknek!) k ministerelnök ur azt mondja — mindig csak magáról a tárgyról beszélvén s nem személyi oldaláról —azt mondja, hogy a 300,000 forint rendkívüli segélyt stratégiai, tehát közérdekű szempontból adta meg s azzal az állam 660,000 frt külön költségtől menekült meg. Azt tudom, hogy a törvényjavaslat indokolásában ez az állítás benfoglaltatik és csak felteheti a ministerelnök ur rólam, hogy mielőtt szavaimat felemelném, én is megnézem; hanem azt is tudom, hogy az az egész indokolás tökéletes valótlanság. (Élénk ellenmondások, mozgás, nagy zaj jobbfelöl.) Nem a ministerelnök urnak a valótlansága, hanem annak a törvényjavaslatnak és az abban foglalt indokolásnak a valótlansága. Vadnay Andor: Ez ám az őrült róka \(Zaj. Mozgás balfelöl. Felkiáltások a szélső baloldalról: Rendre !) Elnök: Ezért a kifejezésért a képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Eötvös Károly: Lehetetlen, hogy a t. képviselő urak emlékezzenek arra, hogy az a 660,000 forint honnan eredt és hogy az esetleges kártól hogy szabadult meg az állam és leheflen, hogy emlékezzenek azon törvényjavaslat indokaira, azért felhozom. Az indokolásban az állíttatik, hogy stratégiai szempontból már régóta szükségesnek mutatkozott Püspök-Ladánytól Debreczenig, egy második pár sínt lerakni, a mi az államnak 660 ezer forintjába kerülne. E helyett most már NagyVáradtól Ér-Mihályfalváig építenek ki egy vasutat. Bocsánatot kérek, én elismerem, hogy az is stratégiai szempontból, látom a törvényjavaslatból, mutatkozik szükségesnek, de hogy a kettő egy és ugyanaz legyen és hogy az egyik a másikat pótolhassa, azt csak a Lipótmezőn tessék mondani. (Zaj. Mozgás jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Az egyik hadtani szempont abból áll, hogy Budapest és Debreezen közt a hadiszerek, anyagok és a legénység szállítása fokozott mérvben
