Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-206
206. országos ülés márczhis 19 én, kedden. 1889. 107 fedezéséről és biztosításáról gondoskodni a helyi érdekeltségnek volt feladata, 1.550,000 forint értéket képviselnek az engedélyokmány szerint. Már most raikép történt erről gondoskodás. Állami utón segélykép adatott 300,000 forint. (Mozgás a szélső baloldalon és felkiáltások: Más vicinális vasútnál nem fordult élő! Zaj a jobboldalon,) Az állam épen, mintáz 1885 iki XVIII. tör vény czikkben is megörökítve van, külön segélyképen, melyet soha semmiféle vicinális vasútnak Magyarországon ily módon nem adott, külön segélyképen adott 300,000 forintot, azon kivül postaváltság fejében az 1880-iki törvény értelmében kilométerenkint 2,213 forintot, a mi összesen 145 kilométernyi hálózatnál 393,385 forintot tett ki. Ez normális. Azon kivül Bihar vármegye közönsége közgyűlési!eg megszavazott az illetékes minister jóváNagyásával 700,000 forintnyi subventiót. Bihar vármegye közönségének ezen rendkívüli áldozatkészségét az illető mini?iterium jóváNagyta. Az ily áldozatok meghozatala legalább elvileg szintén az 1880. törvényben már meg van engedve. Hogy az áldozat aránylag oly nagymérvű legyen, arra a törvényhozás alkotásakor — biztosan tudom — nem is gondolt. De elvégre a kormány ezen áldozatot jóváNagyta és megengedte, hogy Bihar vármegye közgyűlése Bihar vármegye közönségét ezen 700,000 forinttal megterhelje. Ezek voltak a direct jótétemények, melyekben ezen vasutvállalat részesittetett. Azonban indireet és nagyobb jótéteményekben részesittetett még ezen felül, oly jótéteményekben, melyekre a vicinális vasutak történetében még példa nincsen. Mindenekelőtt a vasúti vállalat az engedélyokmány szerint a forgalmi eszközök beszerzésének kötelezettsége alól felmentetett. A forgalmi eszközök beszerzésének feladatát az állam magára vállalta. (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Van neki elég!) Ezen áldozat az állam részéről közte és a vállalkozók közt 300,000 forint értékűnek becsültetett meg annak idejében és az a megállapodás történt, hogy forgalmi eszközök fejében az állam 300,000 forintnyi törzsrészvényt fog kapni. Továbbá megállapittatott az -- a mint legalább én vagyok értesülve és itt talán megengedem, hogy nem egészen jól vagyok értesülve némely csekélyebb fontosságú részletben, de Wekerle államtitkár ur kegyes lesz majd felvilágosítani — liogy Bihar vármegye 700 ezer forint áldozat fejében ne kapjon semmiféle recompensatiót még törzsrészvényekben sem, hanem a 700,000 forintnak megfelelő törzsrészvényekből 300,000 forintot forgalmi eszközök czímén, maga az állam vegyen át, a 400,000 forint pedig visszaadatik a vállalkozóknak s a vármegye ekként ne kapjon semmit. Ilyenformán, ha e pontban is jól vagyok értesülve — mert egyéb pontok iránt jól értesültem — akkor, t. ház, ez a vicinális vasút megfundáltatott akként, hogy törzsrészvényeiből a vidékbeli érdekeltség alig fogadott magára valamit, hanem azt mind az államnak és vármegyének terhére Nagyta. Tudom, hogy a helybeli érdekeltség is aláirt pár százezer forintot — 200 és egy pár ezer forintot — a törzsrészvények biztosítására és ellenjegyzésére, de ezen helyi érdekű vasút törzsrészvényeinek — legszigorúbb számítás szerint is — 907o-a az állam és a vármegye terhére esett és pedig a vármegye terhére akként, hogy nem részesült ennek fejében semmi recompensatióban még az Isten tudja mikor jövedelmező törzsrészvények alakjában sem. T. ház! A vasút ily nagymérvű és ismétlem, a mi vicinális vasutaink történetében soha elő nem fordult jótétemények és az állam terhére hozott ily nagy áldozatok mellett elvégre 1887-ben kiépíttetett és a forgalomnak átadatott s a mint átadatott, a ministerelnök ur, mint volt birtokos, a 23,000 frfcot rögtön megkapta. (Helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások a szélső balon: Sápi Sáp!) Hogy a t. ministerelnök urnak e huszonháromezer forint ekkor és ekként kifizettetett, a nagyváradi kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság 13998. sz. a. végzéséből tűnik ki. Ismétlem azért, hogy valaki minister, lehet a mellett birtokos, iparos, vállalkozó, (Egy hang a szélső balon: Vállalkozó nem lehet!) lehet az is, de ministeri, általában közmandatariusi állását saját ipari, birtokosi vállalatainak előmozdítására, tehát kizsákmányolására felhasználni nem lehet, (Mozgás.) A kérdés az, ez esetben történt-e ilyen, vagy sem. A minister ur ugy is mint ministerelnök, ugy is, mint belügyminister, részt vehetett azon kormányzati előmunkálatokban, melyek teljesíttettek szükségképen abból a czélbók hogy e vasútvonal létrejöjjön; törvényjavaslat csak ministertanácsban határozható el, ép ugy, mint az engedély az állam ily nagy megtérheltetésével járó megadása is; a vármegye ily nagy megterheltetést csak ugy vehet magára, ha a belügyminister jóváNagyja; abban az időben maga Tisza Kálmán volt ministerelnök és belügyminister. Kérdem tehát tőle, de esetleg a közmunka- és közlekedésügyi ministertől is: 1. A ministerelnök ur, ugy is, mint belügyminister, közvetve vagy közvetlenül részt vett-e azon ministertanácsi tárgyalásban és határozatban, melylyel az 1885: XVIII. törvényezikk elhatároztatott és illetőleg a Nagyvárad-Kóth-pusztai vasút engedélye az államot terhelő oly rendkívüli áldozatok mellett Móricz Pál orsz. képviselő, Kohner Adolf fiai és Brüll Henrik és fiai vállalkozó uraknak kiadatott? 2. A ministerelnök ur, mint belügyminister, közvetve vagy közvetlenül gyakorolt-e befolyást arra nézve, hogy Bihar vármegye közönsége az úgynevezett bihari vasutak czímén 700,000 frt terhet a kormány jóváNagyásával magára vállal14*
