Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-206

206. országos ülés márczhis 19 én, kedden. 1889. 107 fedezéséről és biztosításáról gondoskodni a helyi érdekeltségnek volt feladata, 1.550,000 forint értéket képviselnek az engedélyokmány szerint. Már most raikép történt erről gondoskodás. Állami utón segélykép adatott 300,000 forint. (Mozgás a szélső baloldalon és felkiáltások: Más vicinális vasútnál nem fordult élő! Zaj a jobboldalon,) Az állam épen, mintáz 1885 iki XVIII. tör vény czikk­ben is megörökítve van, külön segélyképen, melyet soha semmiféle vicinális vasútnak Magyarorszá­gon ily módon nem adott, külön segélyképen adott 300,000 forintot, azon kivül postaváltság fejében az 1880-iki törvény értelmében kilométe­renkint 2,213 forintot, a mi összesen 145 kilo­méternyi hálózatnál 393,385 forintot tett ki. Ez normális. Azon kivül Bihar vármegye közönsége közgyűlési!eg megszavazott az illetékes minister jóváNagyásával 700,000 forintnyi subventiót. Bihar vármegye közönségének ezen rendkívüli áldozat­készségét az illető mini?iterium jóváNagyta. Az ily áldozatok meghozatala legalább elvileg szintén az 1880. törvényben már meg van engedve. Hogy az áldozat aránylag oly nagymérvű legyen, arra a törvényhozás alkotásakor — biztosan tudom — nem is gondolt. De elvégre a kormány ezen áldo­zatot jóváNagyta és megengedte, hogy Bihar vár­megye közgyűlése Bihar vármegye közönsé­gét ezen 700,000 forinttal megterhelje. Ezek vol­tak a direct jótétemények, melyekben ezen vasutvállalat részesittetett. Azonban indireet és nagyobb jótéteményekben részesittetett még ezen felül, oly jótéteményekben, melyekre a vicinális vasutak történetében még példa nincsen. Mindenek­előtt a vasúti vállalat az engedélyokmány szerint a forgalmi eszközök beszerzésének kötelezettsége alól felmentetett. A forgalmi eszközök beszerzé­sének feladatát az állam magára vállalta. (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Van neki elég!) Ezen áldozat az állam részéről közte és a vállalkozók közt 300,000 forint értékűnek becsültetett meg annak idejében és az a megállapodás történt, hogy forgalmi eszközök fejében az állam 300,000 forintnyi törzsrészvényt fog kapni. Továbbá meg­állapittatott az -- a mint legalább én vagyok értesülve és itt talán megengedem, hogy nem egé­szen jól vagyok értesülve némely csekélyebb fon­tosságú részletben, de Wekerle államtitkár ur kegyes lesz majd felvilágosítani — liogy Bihar vár­megye 700 ezer forint áldozat fejében ne kapjon semmiféle recompensatiót még törzsrészvényekben sem, hanem a 700,000 forintnak megfelelő törzs­részvényekből 300,000 forintot forgalmi eszközök czímén, maga az állam vegyen át, a 400,000 forint pedig visszaadatik a vállalkozóknak s a vármegye ekként ne kapjon semmit. Ilyenformán, ha e pont­ban is jól vagyok értesülve — mert egyéb pontok iránt jól értesültem — akkor, t. ház, ez a vicinális vasút megfundáltatott akként, hogy törzsrészvé­nyeiből a vidékbeli érdekeltség alig fogadott magára valamit, hanem azt mind az államnak és vármegyének terhére Nagyta. Tudom, hogy a hely­beli érdekeltség is aláirt pár százezer forintot — 200 és egy pár ezer forintot — a törzsrészvények biztosítására és ellenjegyzésére, de ezen helyi érdekű vasút törzsrészvényeinek — legszigorúbb számítás szerint is — 907o-a az állam és a vár­megye terhére esett és pedig a vármegye terhére akként, hogy nem részesült ennek fejében semmi recompensatióban még az Isten tudja mikor jöve­delmező törzsrészvények alakjában sem. T. ház! A vasút ily nagymérvű és ismétlem, a mi vicinális vasutaink történetében soha elő nem fordult jótétemények és az állam terhére hozott ily nagy áldozatok mellett elvégre 1887-ben ki­építtetett és a forgalomnak átadatott s a mint át­adatott, a ministerelnök ur, mint volt birtokos, a 23,000 frfcot rögtön megkapta. (Helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások a szélső balon: Sápi Sáp!) Hogy a t. ministerelnök urnak e huszonháromezer forint ekkor és ekként kifizettetett, a nagyváradi kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság 13998. sz. a. végzéséből tűnik ki. Ismétlem azért, hogy valaki minister, lehet a mellett birtokos, iparos, vállal­kozó, (Egy hang a szélső balon: Vállalkozó nem lehet!) lehet az is, de ministeri, általában közman­datariusi állását saját ipari, birtokosi vállalatainak előmozdítására, tehát kizsákmányolására felhasz­nálni nem lehet, (Mozgás.) A kérdés az, ez esetben történt-e ilyen, vagy sem. A minister ur ugy is mint ministerelnök, ugy is, mint belügyminister, részt vehetett azon kormányzati előmunkálatok­ban, melyek teljesíttettek szükségképen abból a czélbók hogy e vasútvonal létrejöjjön; törvény­javaslat csak ministertanácsban határozható el, ép ugy, mint az engedély az állam ily nagy megtér­heltetésével járó megadása is; a vármegye ily nagy megterheltetést csak ugy vehet magára, ha a belügyminister jóváNagyja; abban az időben maga Tisza Kálmán volt ministerelnök és belügy­minister. Kérdem tehát tőle, de esetleg a köz­munka- és közlekedésügyi ministertől is: 1. A ministerelnök ur, ugy is, mint belügy­minister, közvetve vagy közvetlenül részt vett-e azon ministertanácsi tárgyalásban és határozatban, melylyel az 1885: XVIII. törvényezikk elhatá­roztatott és illetőleg a Nagyvárad-Kóth-pusztai vasút engedélye az államot terhelő oly rendkívüli áldozatok mellett Móricz Pál orsz. képviselő, Kohner Adolf fiai és Brüll Henrik és fiai vállal­kozó uraknak kiadatott? 2. A ministerelnök ur, mint belügyminister, közvetve vagy közvetlenül gyakorolt-e befolyást arra nézve, hogy Bihar vármegye közönsége az úgynevezett bihari vasutak czímén 700,000 frt terhet a kormány jóváNagyásával magára vállal­14*

Next

/
Thumbnails
Contents