Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-203
208. országos ülés márczins 14-én, csütörtökön. 1889. 5 hozó terme nem komoly tanácskozás színhelye, hanem korcsma volna. (Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Rendre! Kérjük az elnököt, utasítsa rendre a képviselőt!) Csak annyit akartam ezúttal kijelenteni. Elnök : Megvallom, a zajban nem értettem jól a képA 7 ise>ő ur szavait, de a felkiáltásokból ugy hallom, hogy korcsmai jelenetnek nevezte az e teremben folyt tanácskozást. Ezt szó nélkül nem Nagyhatom és ki kell nyilatkoztatnom, hogy a képviselő urnak ezen kifejezése nagyon túlzott volt, mert bár igaz az, hogy a kedélyek gyakran izgatottak voltak és a szenvedély néha magas hullámokat vetett — a mint ez másutt is megtörténik — de azért a tanácskozás még sem fajult korcsmai jelenetté. (Élénk helyeslés. Ugy van!) Ki következik ? Nagy István jegyző: Kudlik János! Kudlik János: T. ház! (Halljuk!) Az előttünk fekvő törvényjavaslat oly közelről érinti az államnak közjogi, katonai, politikai és eulturalis érdekeit, hogy kérnem kell a t. házat, ha szavazatomat indokolandó, becses türelmét én is igénybe venni bátorkodom. (Halljuk! Halljuk! balfelől) Én polgári és társadalmi szempontból kívánok a tárgyhoz szólni. Igaz ugyan, t. ház, hogy abban a hosszú nagy vitában a parlamenti tehetségek ezen óriási összemérkőzésének, az elvek és szent meggyőződések ezen izgalmas óráiban nem mindenki rendelkezik a szó hatalmának ama ostromágyújával. a melylyel egy Apponyi Albert, egy Szilágyi Dezső, egy Horvát Boldizsár, egy Ugron Gábor rendelkezik. (Halljuk! Halljuk!) Azonban a ki nem rendelkezik ágyukkal, használjon kisebb kaliberű lövegeket, de megkell a többségnek oda át mutatnunk, hogy olyan könnyen nem adjuk meg magunkat; (Helyeslés a bal- és szélső balfelöl) mert félünk, nehogy alkotmányunk virágos kertjében kárt okozzanak, százados alkotmányunk vetését tönkre tegyék. (Helyeslés a bal- és szélső balfelől.) Ma kétszeres kötelessége minden ellenzéki képviselőnek résen állania, mert a mit a többség előkészít, az valóban jogfeladás, alkotmányunk flagrans megsértése. (Ugy van! balfelől.) Ez pedig mindig a parlamenti léhaságnak, lelkiismeretlenség signatumja, (Ugy van! balfelől) melyet minden áron meg kell akadályoznunk. (Helyeslésbalfelől.) Tegye meg kötelességét ki-ki a maga módja szerint, mert ebben a harczban a legkisebb erőt sem szabad kicsinyleni. (Élénk tetszés bal-és szélső balfelől.) Mi is adott hát létet annak a szerencsétlen °2D. §-mik*? Az indokolás szerint nem más, mint háború idején a közös hadseregnél, a honvédségnél, sőt a honvédelmi minister ur nyilatkozata szeszerint a népfelkelésnél is mutatkozó tiszthiáuy Erre bátor vagyok a minister urat kérdezni, vajon hát ez az osztrák-magyar közös hadsereg mai vagy tegnapi keletű; vajon a katonai fensőbb, lígynevezett vezénylő köröknek csak most jut eszökbe, csak most látják, hogy van ugyan hadsereg, de a hadseregnek háború idején nem lennének elegendő tisztjei? Vajon a delegatiók, a magyar parlament azért áldoztak milliókat és milliókat, hogy most annyi elfecsérelt milliók után, még egy jól szervezett hadseregről sem beszélhessünk? Vajon nem ismétigaznak bizonyul-e be, hogy az osztrák-magyar hadvezénylet egy lófej jel mindig hátra van? Ha a bécsi katonai intéző körök szükségét látták annak, hogy a hadilétszám kerete tágittassék, nem kellett-e volna ennek megfelelően egyidejűleg a szükséges tisztilétszámról is gondoskodni ? Nem vagyunk-e ismét annak a nagy valószínűségnek kitéve, mitől Isten őrizzen, hogy ha ma háborúba keveredünk, a port ismét becsületesen elverik a hátunkon? (Ugy van! balfelől) Ámde akkor az is bizonyos — ezt jó lesz a katonai intéző köröknek is fontolóra venni — hogyha azt a közös hadsereget még egyszer megverik, akkor mi sem a korona, sem alkotmánynak, sem területi integritásnak védelmét arra a közös hadseregre többé nem bízhatnék. (Ugy van! balfelől.) Azonbau helyezkedjünk, t. ház, azon álláspontra, melyeta 25. §-ra, illetőleg az önkéntesi intézmény szigorítására nézve az indokolás maga elfoglal. '(Halljuk! Halljuk!) Az önkéntesi intézmény szigorítását — az indokolás szerint — két szempont teszi szükségessé. Az egyik, hogy háború esetén ugy a közös hadsereg, mint a honvédségnél tiszthiány fogna mutatkozni s ez csak aképen orvosolható, ha a tiszti vizsga letétele minden egyes önkéntesre nézve kötelességszertívé tétetik. A másik, hogy épen ezen kényszer folytán a magyar értelmi ifjúság a közös hadseregben az őt jogosan megillető számbeli positiót elfoglalja. A mi az első pontot illeti, (Halljuk I Halljuk!) én ugy gondolkodom, hogy vagy mutatkozik a hadseregnél tényleg oly nagymérvű tiszthiány, mely miatt háború esetén bekövetkezhető katastrophától kellene tartanunk, vagy nem. Ha nem, akkor az önkéntesi intézmény szigorítása magától elesik, mert hiszen ok nélkül csak nem fogjifk ifjúságunknak épen legértelmesebb részét büntetni. (Ugy tan! balfelől.) Ha igen, akkor meg a paedagogia legelemibb követelményei sürgetik, hogy könnyebbítsük meg nekik mindazon feltételek teljesítését, melyek a tiszti rang elnyerhetésére okvetlenül szükségesek. (Ugy van! balfelöl) Nem könnyebben felelnek-e meg e feltételeknek, ha a tiszti vizsgát magyarul teszik le, mint ha németül kényszeríttetnek azt letenni? A 25. §. az önkénteseket, az ország ifjúságának értelmiségét egy» szerre kettős kényszer alá veti; mind a kettő ép oly méltatlan, mint jogtalan. A haza, az országvédelme szempontjából katonaságra, hadseregre szükség van. El kell ismernem a törvényhozás
