Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-206

206. orsüáeros filés márczins 19 én, kedden. 1380. 103 és 1808-iak, a melyekben intézkedés történik a magyar nyelvről a hadseregre vonatkozólag, de hát mit érnek ezek a törvények, hiszen sohasem hajtatnak végre Austriával szemben. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Nos tehát, t ház, meg kellett érnünk, hogy saját honvédelmi ministerünk hirdesse azt, hogy Magyarországnak legerősebb jogait, legerősebb jogbiztosítékait lehet egyszerűen confiscálni azért, mert Austriával szemben nem voltak képesek a törvényeket végrehajtani, nem voltak képesek egyszerűen azért, mert a hadseregre nézve még az állandó gyakorlat sem határoz, elég az, ha végre nem hajtatik a törvény. És ha még ehhez hozzávesszük, t. ház, a mit az igen t. honvédelmi minister ur a császári és királyi czím használatára vonatkozólag mondott, hogy tudniillik azt nem fogadta el a hadsereg, csak a diplomatia. És ha látjuk, hogy egyedül a közös Kriegsminister, a Reiehskriegsiuinister ur az. a kinek visitkártyájára rá van nyomva a „k. undk.", de a többi semmibe sem veszi akkor: megérjük a dicső szabadelvű korszak 14-ik évében, hogy nyíltan kimondatik e házban, hogy magyar törvényes magyar törvényhozás a hadseregre nézve nem létezik, (Élénk helyeslés szélső balfelöl) hogy a közös hadsereg a törvényen felül áll, hogy a magyar törvénytár azokra nézve nem jogforrás, hanem egyedül a „k. k. Armee-Verordnungsblatt" az irányadó. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mikor ilyeneket kell hallanunk, t. ház, mikor ilyeneket olvas a tárgyalásokról a nemzet, akkor ne mondják, hogy az ellenzék izgat, hogy az idézi fel a felháborodást, mert ha nem kergetné minden hazafi arczába a vért e közjogi theoria, akkor ez ország nem sokáig tartaná fenn magát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Sőt ma is hallottuk Vadnay Andor képviselő úrtól — azt hiszem, ő mondta — de hallottuk a t. honvédelmi minister úrtól is azt, hogy minő gondolat tőlünk, kívánni azt, hogy a szolgálati nyelv magyar legyei), minő borzasztó nemzetiségi harczok és bajok támadhatnak ebből. Ez is oly dolog, t. ház, a mire azt kell mondani, hogy sajnos, az a szellem, melyről beszédem kezdetén megemlékeztem, nem először teremtett már ily mérges gyümölcsöket, az a szellem mindenkor megjelent, mely azt mondta, hogy e nemzet már elvesztette alkotmányát, az a szellem, mely mindenkor megvolt, mikor a magyar nemzet a maga alkotmányát védte. Ott van az 1790-iki inaugurális diploma terve, melynek 7. pontjában a nemzet azt kérte, hogy vétessék fel a koronázási dijdomába az, a mit azóta is minden alkalommal követel az, a ki a haza igazi érdekei iránt érzékkel viseltetik. Az említett pont azt mondja: „Omnes etiam Hungari in legionibus germanicis actu militantes ad Hungaricas et vicissim extranei in hungarij cis legionibus militantes ad germanicas iegiones I stante adhnc diaeta hac transferentur, omuis deni| que miles extraneus ex Regno educatur, neque I unquam quocunque sub tituio, nisi quapiam ex | ratione desiderante Regno praevie juramento tune etiam obstringendus, ad idein inducet, qua etiam cessante subito exire tenebitur, secus pro hoste patriae habebitur." így tehát azon nagyon megtámadott rendek í 790-ben a koronázási diploma tervében először azt mondták: tessék a magyar katonaságot haza hozni, az idegent kivinni, megesketni a magyar katonákat a magyar alkotmányra és a ki ezt nem teszi, ; zt mint ellenséget, kergessek ki az országból. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Nem vitatom, hogy vájjon most helyes és czélszerű volna-e ezt a kérdést felvetni, nem vitatom azt sem, hogy vájjon most nekünk, vagy szomszédainknak van-e igazuk a tekintetben, hogy a közös hadsereg igy maradjon-e vagy nem, kifejeztük e feletti nézetünket s azt hiszem sem szomszédaink, de önök közül sem lesznek többen, a kik azt állítanák, hogy mikor a magyar nemzet nemessége ezt követelte, jogot követelt, hazafiasán cselekedett és nemesen gondolkozott. (Helyeslés. Ugy van! a szélső baloldalon.) És hogy mit mondtak azok, a kik ezt akkor elítélték és vakmerőnek tartották, az meg van írva nem abban a Bábelben, a melytől a t. honvédelmi minister ur fél, hogy a magyar szolgálati nyelv bekövetkezik, hanem megvan irva Ninivében, nem abban, melyet a sóstenger elnyelt .és én nagyon szeretném, ha az én beszédemnek és idézetemnek oly hatása volna, hogy az önök hatalmát valamikor a sóstenger elnyelné. Azt mondják, ebben a „Ninivé

A-beii, milyen borzasztó seandalumok vannak, azok az oppositionalis férfiak mily dolgokat követelnek a koronázási diplomában és még azt is merik követelni, hogy a magyarokat ide hozzák és a németeket kikergessék. Fel fosom olvasni azon a civilisált nyelven, mely a t. honvédelmi minister urnak olyan kedvesen hangzik. (Olvassa.) Es ist hieraus klar, dass die Rädelführer in Ungarn die Furie des Nationalhasses vom Schiafe aufweeken wollen. Aber wer findet Worte, das-s Benehmen dieser Menschen in seiner gafizen Schamlosigkeit und Unvernunft darzustellen. Bedenkt man denn gar nicht die Sehrecklichen Folgen, welche ein solches Benehmen zwischen gaazen Nationen hervorbringen könnte." Azután megoktatja, mint minket a felségjogról, megoktatja a magyar aulicus szabadelvű és kormánypárt, hogy „Deutsche Kaiser und deutsches Blut hat Ungarn noeh einer mehr als hundertjährigen Knechtschaft aus der Tiranney orientaliseher Barbárén errettet" és megmondja nekik, hogy „ein deutscher Kaiser hatte Ungarn erobert, denn er gewann es den muselmänischen Barbárén