Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-206
iQA 20C. országos ülés márt ab. Er durfte es als eine eroberte Provinz behandeln und die ganze alté Verfassung abschaffen. Mit deutscher Güte und deutscher Grossmuth Hess er dem Lande seine Verfassung und begnügte sich mit der Erbfolge für den Stamm seines Hauses." No hát, t. ház, ha az ember elolvassa a naplóban a mostani beszédeket,amelyek a 25. §.mellett tartattak, akkor lehetetlen mindenikében egy-egy palimpsest nem látni, a honnan, ha eltöröljük az új irást, ott lesznek a Ninive szavai—és ha arról, miket a honvédelmi minister ur mondott és a határozati javaslatával, melyet Gajári Ödön képviselő ur benyújtott, ha letöröljük az új szavakat, ott lesznek a pátensek és utasítások, melyekkel törvények helyett akarták Magyarországot kormányozni, a mit a nemzet eltűrni nem akart. (Ugy van! Ugy van! a szélső balo 1 dalon.) Hát, t. ház, most igyekszem rövidre venni beszédemet, az idő is előre jár. (Halljuk! Halljuk!) Csak egynehány dologról akarok szólani, a melyekről megemlékezni kötelességemnek tartom. (Halljuk!Halljuk!) Ilyen az, hogy megtámadták e házban itt többször és rendreutasítás tárgyát is képezte azon stylus, a melyben az ellenzék beszél s azt mondták, hogy ez nem méltó a parlamenthez. No hát, t. ház, méltóztassanak megengedni, hogy ne foglalkozzam egész tüzetesen azzal a szép és magas niveaun álló stylussal, melyet a túloldalról felhoztak; mert én nem fogok most sem veszett czinegével, sem fehérvári bicskával, sem pedig medveczukorból készült nem tudom miféle mumussal bővebben foglalkozni, hanem csak azon magas niveaun álló beszédek stylusának legkimagaslóbbjávai f.igok foglalkozni, tudniillik a kalapácscsal. (Halljuk! Halljuk!) Ez a kalapács összefüggésben van azzal a hivatással is, a melyet épen előbb jeleztem a cultusminister úrra és államtitkárjára nézve, azon szent és nemes őrködési hivatással a magyar cultura és magyar nyelv fejlődése és a magyar művelődésnek minél tágabb kiterjesztése fölött. Evvel összefüggésben van azért, mert az ugyanazon részről jött, hogy hiszen, hogy én is parlamenti stylusban szóljak, hogy akarnának germanisálni ők, a kik a magyarosodást terjesztették Magyarországon. Legyünk egyszer tisztában a germanisatio fogalmával. Hiszen nincs senki közöttünk, a ki valaha azt állította volna, hogy helytelen a magyarra nézve, hogy a német műveltség forrásából merítsen, nincs senki, a ki azt mondotta volna, hogy nem hasznos a német nyelvet, sőt másokat is megtanulni; senki sem mondotta, hogy ne rokonszenvezzünk leginkább a német műveltséggel és hogy ne legyünk hálásak a német műveltség iránt. De nálunk a germanisatio nem azt jelenti, hanem nálunk annak egészen különös értelme van. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azok, a kik a germanisatiónak apostolai voltius 19-én kedden. 1889. tak s azt hirdették, mit mondtak ? Azt, itt van a magyar nemzet, ez egészen barbár, ennek túlságos magyar alkotmánya van, nincs fogékonysága a szabadság iránt, mért visszaél vele. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: A képviselő urak szakaszonként mindig conversálnak a ház különböző oldalán s ha az illetőket mindig rendreutasítanám, egyre szónokolni kellene. Ha a conversálás túlságba megy, akkor közbe kell lépnem. Győry Elek: mindezek alatt azok mindi<; azt értették, hogy tehát civilizálni kell a magyar nemzetet, arra pedig szükséges a katonai suprematia, szükséges a német nyelv és szükséges az absolntismus; szükséges megtagadni a nemzetnek jogait, szükséges megtagadni a magyar nemzetnek igényeit a műveltségre. Ez volt mindig a germanisatio.Tehát mindig a centralisatio, absolutismus és a katonai suprematiával összekötött fogalom volt a germanisatio. Ezt gyakran megkisérlették. Midőn a nemzet éberebb pillanataiban, midőn nem ily többség képviselte, ellenállt ily törekvéseknek, akkor is mindig igyekezett megtrtani egy pontot, a honnan ismét tovább fejlődhessék és polyp-karjait kiterjeszsze az egész országra. És ma hogy vagyunk? Még nincs eltörölve 1848: XXI. törvéuyczikk i. §a, a mely azt mondja, hogy a nemzeti szin visszahelyeztetik ősi jogaiba. Nézzen szét a közös hadseregben, lel-e ott mást, mint fekete-sárgát? Az 1867. törvény paritást és dualismust hirdet; hát ennek igyekezett valaha megfelelni a hadsereg ? Nem akar-e külön válni a nemzettől a hadsereg, folyton őrzi a Nagyományos szellemet s azt akarja, hogy mindig német és fekete-sárga maradjon. Ha a tisztek magyarul társalognának azon városban, a hol vannak, ha a legénységet magyarul tanítanák, ha magyar volna a commando és levelezés: ez volna, mint Hoitsy t. barátom mondta, a magyarosodás legnagyobb emeltyűje és a nemzetiségi viszályok legnagyobb elsimítója. Midőn itt nemcsak a tisztjelöltekről van szó, hanem a legutolsó közlegényt is habt, acht-ra, Gewehr aus-m és Meldung-ra tanítják és ezzel vesztegetik el azt a drága időt, a mely alatt a katonai szolgálatot kellene megtanulniok, oly éket vág a hadsereg a nemzeti cultura testébe, mely ma csak vékony rést üt, de a rés folyton nagy T obb lesz ama kalapácsütésektől, melyeket önök a magyar culturára mérnek. (Élénk helyeslés szélső balon.) A ki a nemzeti fejlődés, a nemzeti eszme megerősödésének még csak fejlődő virágába bele engedi ültetni a germanisatio petéit, az Magyarország pusztulását elősegíti (Zajos helyeslés a bal- és szélső balfelöl) és ép azért ezzel nincs joguk dicsekedni. Végezetül még csak azt akarom mondani, t. ház, hogy mikor önök mindezt felhozzák, mikor
