Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-190

190. országos Ülés február 21-én, szerdán. 1889. SS és altiszteket fog kinevezni. Az 1830: VII. törvény czikk 12. §-a értelmében nemcsak a szorosan vett magyarországi, hanem a határ őr vidéki magyar ezredekhez is törzstisztekül, valamint tábornokokul magyarokat tartozik kinevezni; ugyanezen rendelkezést ismétli az 1840: II. törvényczikk. És hogy ezen törvények végrehajtását az országgyűlés a múltban valóban ellenőrizte is, mutatják nemcsak azon törvények, melyek az előbb alkotott, de végre nem hajtott törvények foganatosítását sürgetik, hanem mutatja azon számtalan sérelmi felterjesztés, melyeket az erre vonatkozó törvények végre nem hajtása miatt az országgyűlés a fejedelemhez intézett. S hogy állunk, t. ház, e tekintetben 1848 után? Az 1848 iki törvényhozás, mint mindnyájan tudjuk és elismerjük, lényeges változtatást a magyar közjogon nem tett, mert mindössze a collegialis, kormányszéki kormányzat helyett a felelősséget lehetővé tevő ministerialis kormányrendszert hozta be; de sem a király, sem a nemzet jogait illetőleg semmi változtatást nem tett, a miből önként következik, hogy az országgyűlésnek mindazon jogai, melyeket régebben a felségjogokat illetőleg is gyakorolt, megmaradtak, a mit nemcsak az általam idézendő 48-iki törvénybői, hanem az azóta hozott egyéb törvényekből és az azóta folytatott gyakorlatból is be fogok bizonyítani. Ugyanis az 1848: III. törvényczikk azt rendeli, hogy mindazon ügyek, melyek előbb a kormányszékek által intéztettek, a felelős ministerium által intézendők, beleértve a katonai és honvédelmi ügyeket is; továbbá felsorolván a szoros értelemben vett felségjogokat is, a 7.§-ban kiköti azt, hogy ezen jogokat is ő Felsége csak az illető felelős minister ellenjegyzése mellett gyakorolhatja, (ügy van! a szélső haloldalon.) És hogy a magyar országgyűlés ugy 48-ban, mint azóta is igy értelmezte a felségjogokat, illetőleg a maga hatáskörét, arra bizonyságul szolgál, — hogy a 48-iki időből idézzek két példát — az, a mit már említeni volt szerencsém, tudniillik, hogy meghatározza azon időt, a mely alatt az országgyűlés feloszlatása után a király új országgyűlést összehívni tartozik, valamint az, hogy megszorítja a királynak kegyelmezési jogát, a mennyiben kijelenti, hogy a főrendi ház által elítélt minstereknek a király csak általános bűnbocsánat esetén kegyelmezhet meg. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azóta pedig csupán egy esetet fogok idézni, de a mely azon állításomnak bizonyítására elegendő, hogy azóta is, — tudniillik 1867 óta — az országgyűlés gyakorolta azon jogát, mely szerint a szükséghez képest a királyi felségjogot is szabályozhatja. Nevezetesen a tisztviselők minősítéséről szóló törvény meghatározván azon kellékeket, a melyekkel a biKÉPVH. NAPLÓ. 18S7—92. IX. KÖTET. I ráknak és a kir. ügyészeknek birniok kell, ez : által kimondotta, hogy ő Felségének nincsen joga ezen minőséggel nem biró egyéneket birói vagy kir. ügyészi hivatalra emelni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) \ És, hogy ezen felfogásnak az azóta követett eljárás is megfelel, arra legyen szabad egynéhány esetet idéznem. (Halljuk!) Midőn a kormány a boszniai és herczegovinai háborút megindította, akkor hangot adván az általános felháborodásnak, a mely e miatt országszerte keletkezett, számon kértük a kormánytól ezen hadjárat indító okát, A kormány nem azzal állott elő, hogy a hadüzenés és a háború folytatásának joga felségjog, a melyhez tehát az országgyűlésnek nincs szava; legfeljebb akkor és annyiban, a mennyiben ujonczokat vagy pénzsegélyt kér a kormány, illetőleg a fejedelem. Nem ; hanem azzal igyekezett igazolni, illetőleg kimenteni a maga ténykedését, hogy az occupatiót részint politikai, részint hadászati indokokkal támogatta, azon kivül pedig a berlini congressus mandátumára is hivatkozott. Mikor — nem emlékszem, melyik esztendőben — még boldogult barátunk, Simonyi Ernő interpellálta a király személye körüli akkori ministert, báró Wenckheim Bélát, egy arra méltatlan egyénnek nemesi rangra emeltetése miatt, oly egyénnek nemesi rangra emelése miatt, a kinek a büntető bírósággal összeütközése volt, báró Wenkheim Béla szóval említette ugyan, hogy a nemesség adományozása királyi jog, de egyúttal mégis szükségesnek tartotta saját magát igazolni., érezvén, hogy ezen felségjog gyakorlásáért a minister mindenképen felelős, (Ugy van! a szélső baloldalon) azzal igyekezvén menteni magát, hogy ő az illető megye főispánjától azon egyénre nézve felvilágosítást kért, minthogy pedig a jelentés kedvező volt, nem habozott volt azt ö Felségének ajánlani. Egy másik alkalommal én magam támadtam meg az akkori igazságügyministert, azért, hogy 120 pályázó közül, a kik között érdemes, régi vidéki törvényszékibirák voltak, mégis egy vidéki fiatal polgármestert nevezett ki a budapesti törvényszék tagjává. A minister ur, mindamellett, hogy hivatkozhatott volna arra, hogy a birák kinevezése felségjog, bölcsen hallgatott, érezvén, hogy e kinevezésért ő a felelős. Volt még egy eset, ez pedig nevezetesen 75-ben történt, a mikor is a tornamegyei, talán szini kerületben végbement választások alkalmával elkövetett vesztegetések következtében a kir. ügyész szükségesnek látta az illetők ellen bűnvizsgálatot indítani. Ezen bűüvizsgálatot az igazságügyminister ajánlatára, felterjesztésére ő Felsége megszüntette. Akkor, ha nem csal emlékezetem, Komjáthy Béla t. barátom inter12