Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-190
88 190 országos ülés február 2<-én, szerdán. 1889. mint viszont az absolut hatalom fogalma tökéletesen ellenkezik az alkotmányossággal. (Igás! Ugy ^van! a szélső baloldalon.) Mielőtt azonban annak bizonyítására térnék át, hogy a magyar országgyűlés elejétől fogva a legújabb időkig mindig birt befolyással a királyi vagy fentartott jogok szabályozására és azok gyakorlatának ellenőrzésére, legyen szabad először a felségjog, vagy a mint törvényeink gyakran nevezik, fentartott jog vagy királyi jog fogalmát, terjedelmét, természetét meghatározni. Mit nevez a magyar közjog felségjognak? Erre feleletet ad az Í848 : III. t.-cz. 9. §-a, a melyben világosan meg van mondva, hogy mindazon ügyek, melyek az előbbi, 7. és 8. §-okban foglaltatnak és a melyek a királyi jogok gyakorlatának tárgyát képezik, ő felsége által személyesen intézendők. Egy előbbi törvény pedig nevezetesen az 1741. törvény kiköti azon felül, hogy a felségjogokat csak a koronás király gyakorolhatja, annálfogva a trónörökös, mielőtt megkoronáztatott, illetőleg hitlevelet adott ki és az alkotmányra megesküdött, a tulajdonképen i felségjogokat nem gyakorolhatja. Két feltétel van tehát a törvénybe iktatva arra, hogy valamely jög királyi jog legyen és azt a király gyakorolhassa. Először is a királynak már megkoronázva kell lennie, másodszor azon jogokat személyesen kell gyakorolnia; annálfogva valamint elébb a kormányszék által, úgy 1848 óta a ministerium, vagy az egyes ministerek által nem gyakorolhatja, azokra nem ruházhatta ezekre nem ruházhatja által. Es ez annyira igaz, hogy midőn 1741 -ben az országgyűlés Mária Terézia királynak férjét, Ferencz lotharingiai herczeget társuralkodóvá választotta, egyenesen kikötötte, hogy a legfőbb hatalmat és felségjogokat csak a koronás király gyakorolhassa Valamint 1848-ban, akkor,amidőn a király távollétében István nádor királyi helytartó bizonyos, a nádort és helytartót különben nem illető rendkívüli hatalommal ruháztatott fel, hasonlóképen világosan kimondatott, hogy a tulajdonképeni felségjogok, a melyek a 7. és 8. §-okban foglaltatnak, mindamellett csak ő felsége által gyakorolhatók. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És melyek már azon jogok, a melyeket részint a törvény, részint a törvényes gyakorlat felségjogoknak nevez? Ezek úgy akülviszonyokra, mint a belügyekre vonatkoznak. A nemzetközi viszonyokat illetőleg felségjog a hadüzenés és a békekötés, valamint átalán fogva az idegen államokkal kötendő szerződések kötési joga. A király nevezi ki a külállamokhoz a maga képviselőit és fogadja viszont a külhatalmasságok követeit. A belügyekre térve át, a mi a törvényhozást illeti, ő Felségének joga van az országgyűlést összehívni, elnapolni és feloszlatni. Ot illeti a törvények szentesítésének joga, valamint viszont a hozott határozatoktól megtagadhatja a helybenhagyást. A végrehajtó hatalom körében, a király a végrehajtó hatalom feje. Mint ilyet, őt illeti a legfőbb felügyeleti jog; ő nevezi ki az állam fő tisztviselőit, az ország zászlósait, a bírákat, királyi ügyészeket; ő gyakorolja a megkegyelmezési jogot ő adományozza a nemességet, a czímeket és rendeket. Az egyházügyi téren ő Felsége nevezi ki a katholikus főpapokat és erősíti meg a görög keletieket, a protestánsok irányában pedig gyakorolja a főfelügyeleti jogot. A mi a katonaságot illeti, a király a hadseregnek főparancsnoka; ő nevezi ki a tiszteket és az idézett 11. §. értelmében ő intézi mindazon ügyeket, .melyek a hadsereg belszervezetére, vezényletére és vezérletére vonatkoznak. Azt hiszem, t. képviselőház, ezek azonjogok, melyeket a magyar közjog felségjogoknak nevez. Lássuk már most, vájjon igaz-e, a mit előbb állítottam, hogy ezen jogokra a magyar országgyűlés elejétől fogva birt, ugy törvényalkotás, mint ellenőrzés tekintetében befolyással. A mi nevezetesen a hadizenés és békekötés jogát illeti, az 1608. évi koronázás előtti 2. törvényczikk értelmében a király Magyarországon az országgyűlés tudta és beleegyezése nélkül nem indíthat háborút az 1681. évi IV. törvényczikk szerint pedig a béke feltételeit tartozik az országgyűléssel közölni. Az 1741. évi XI. törvényczikk értelmében ő Felsége a külügyeknél magyar embereket alkalmaz, az 1791. évi XVII. törvényczikk szerint pedig a magyarok befolyásával intézi a külügyeket. Az országgyűlésre vonatkozó felségjog anynyiban szenvedett ugy a régebbi időkben, mint 1848-ban korlátozást, hogy az országgyűlés kimondta, hogy a kit a trónöröklés megillet, 6 hónap alatt tartozik koronázó ülést hirdetni, valamint az 1848-iki törvény azt rendeli, hogy a feloszlatott országgyűlés után a király 3 hónap alatt taitozik új országgyűlést hivni össze. A mi a végrehajtó hatalmat és annak körét illeti, számos törvény rendelkezik arról, hogy a király az egyházi javadalmakat csak érdemes honfiaknak, idegeneknek pedig ne adományozhassa. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És hogy a katonai ügyekre nézve is bir a magyar országgyűlés befolyással, erre nézve ugy a múlt századokban, mint a jelen században is találunk törvényeket. így nevezetesen, hogy csak a jelen századbelieket idézzem, az 1807 : 1. törvényczikk 9. §-a értelmében ő Felsége a magyar ezredekhez az azokban dívó nyelveket beszélő tiszteket
