Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-190

190. országos ülés feljraár 2I-éu, szerdán. 1889. 87 nyitásom nem kívánja azt, hogy a törvény ezen kívánságot csakis a ezélszerííség szempontjából állította fel; hanem azt kérdezem önöktől, uraim, hogy mit nevezünk a törvény alkotásánál elvnek ? Nemde azon lényeges rendelkezést, mely a kitűzött czél elérésére okvetlenül szükséges. És mi már a véderő szervezésének a czélja? Azt gondolom, a hadsereg harczképessége. (Ugy van! a szélső balon.) De csökkenteni fogja-e a hadsereg harezképességét az a körülmény, hogy a magyar ifjak a magyar ezredekben, magyar nyelven teszik le a tiszti vizsgát? (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) Nem inkább fokozni fogná azt, a mennyiben több magyar ifjú fogván elnyerni a tiszti rangot, ez által magának a hadseregnek értéke is emelkedni fog, (Ugy van! a szélső balon) annyival inkább, mert amint mindnyájan tudjuk,különösen a tartalékos tisztek száma, főleg háború esetére, elégtelen. Azt, hogy a két törvénynek itt is, oda át is, szó szerint kelljen megegyezni, vagy pedig hogy azok lényegtelen rendelkezésekben se különbözhessenek egymástól, azt az idézett törvényszakasz nem kívánja. És hogy osztrák szomszédaink is ugy fogják fel az egyenlő elvek szerint alkotandó törvények szerkesztését, semmi sem mutatja inkább, mint maga az úgynevezett alaptörvény, mely 1867-ben alkottatott és a mely a közösügyekre vonatkozik. Ugyanis ha a magyarországi 1867: XII. törvényczikket a birodalmi tanácsban alkotott és ugyanazon év deczember 21-én kihirdetett törvény szövegével összehasonlítjuk, meg fogunk győződni arról, hogy a két törvény között számos eltérés \an, és pedig nemcsak irályi tekintetben, hanem egyéb, nem lényegtelen különbség is fenforog. Méltóztassanak meghallgatni, fel fogom olvasni azon rendelkezéseket, a melyek a két tőrvényben nem felelnek meg egymásnak. (Halljak! Halljuk!) így nevezetesen, ha a quotára nézve a két törvényhozás meg nem egyezhetnék, az arányt a fejedelem határozza meg. így áll ez a magyar törvényben, holott az osztrák hozzá teszi „jedoch nur für die Dauer eines Jahres". Nem mondom, hogy helytelenül cselekedtek szomszédaink, csak arra nézve hozom azt fel, hogy ez a megszorítás a magyar törvényben nem foglaltatik. Lényegesebb azonban az, a mi a 27. §-ban mondatik. A magyar törvényben ugyanis a közös ministereknek tiltva van az egyes országok ügyeire befolyást gyakorolni; holott az osztrák törvény csak attól tiltja el a közös ministereket, hogy az állam ügyeit vezessék, ez pedig, a mint méltóztatnak látni, igen lényeges különbség. A magyar törvény még a befolyás gyakorlásától is el kívánja zárni a közös ministereket, holott az osztrák törvény csak azt nem engedi meg, hogy a közös ügyeken kivül még az osztrák állam külön ügyeit is vihessék. Továbbá az osztrák törvényben nincs benne az a záradék, melyet a magyar törvényben találunk, hogy a kiegyezés csak azon esetre érvényes, ha Austriában is alkotmány létesül, az osztrák törvényben csak annyi áll, hogy a kiegyezési törvény az alaptörvényekkel egyidejűleg lép életbe. A magyar törvényben az mondatik, hogy Magyarország csak méltányosságból vállal adósságot; ezt az osztrákok bölcsen kihagyták. A magyar törvény meghatározza azt, hogy a delegatiók ülései felváltva Budapesten és Bécsben tartassanak; az osztrák törvényben ellenben az áll, hogy a delegatiók székhelyét a császár határozza meg. De azon kivül — hogy a példák — idézését ezzel befejezzem — az osztrák törvényben az sincs kimondva, hogy a két állam közösen érdeklő ügyekre nézve mint két egymástól független állam egyezkedik. Ezekből láthatja a t. képviselőház, hogy azon felfogás, mintha az egyenlő elvek alapján készítendő törvényeknek mindenben meg kellene egymással egyezniök, tévedésen alapul. Ezt az osztrákok példája, mindjárt 1867-ben megezáfolta. (Ugy van! Uyy van! a bal- és szélső balon.) Van azonban, t. képviselőház ezeknél színleg fontosabb érvük t. ellenfeleinknek és ez az, hogy a hadsereg nyelvének és e szerint a tiszti vizsga nyelvének meghatározása is felségjog, (Halljuk!) és minthogy felségjog, annál fogva ahhoz az országgyűlésnek semmi szava nincs. Hogy ezt igazolják hivatkoznak, a 1867-iki XII. t.-cz. 11. szakaszára, mely szerint mindaz, a mi a hadsereg belszervezetére, vezérletére és vezényletére vonatkozik, ő felségének marad fenntartva, illetőleg ő felsége által intézendő. Az a nézet, az a felfogás, azonban mintha az, amitatörvény felségjognak nevez, a törvényhozás hatásköréből teljesen ki lenne vonva, ellenkezik a magyar törvényekkel. . . . Thaly Kálmán: Ellenkezik a magyar közjoggal ! Irányi Dániel: . . • ellenkezik magával az alkotmányosság fogalmával (Élénk helyeslés a balés szélső balon.) Lesz szerencsém bebizonyítani, hogy a magyar országgyűlés ugy a régi időben, egészen 1848-ig, valamint ezen időponton innen az úgynevezett felségjogokra, azoknak törvény utján való szabályozására, valamint gyakorlatuknak ellenőrzésére mindig birt befolyással. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A minthogy, ha csak az alkotmányosságról lemondani nem akarunk, az másképen nem is lehet. Az alkotmányosság fogalma kizárja a korlátlan hatalom fogalmát, (Ugy van! a baloldalon) vala-