Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-190

gg 190. orsziígos Blés fébr hogy a tiszti karnak a nemcsak kizárólag katonailag müveit elemmel való felfrissítése csak jó hatással lehet arra és az annyit emlegetett exclusivitást a polgári elemtől való elzárkozottságot fogja mérsékelni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ezen meggyőződésben én a törvényjavaslatnak az önkéntesi szolgálatra vonatkozó szakaszait a Gajári képviselő ur által beadott határozati javaslattal kiegészítve elfogadom. (Zajos helyeslés jobbfelöl. Hoch! Máltások bal- és szélső hatféléi.) Madarász József jegyző: Irányi Dániel! Irányi Dániel: T. képviselőház! (Halljuk! ,Halljuk!) Miután az általános vita alkalmával szerencsém volt mindazon ellenvetéseket megdönteni, a melyeket a külön magyar nemzeti hadsereg ellen felhoztak és felhozni szokás, nem szándékozom az ezen tárgyban előttem szólott t. képviselő ur által mondottak czáfolatába ez alkalommal külön bocsátkozni, hanem bele megyek rögtön a mai vita tárgyát képező 25. §. taglalásába. (Halljuk! Halljuk!) A mit a t, képviselő ur a nyelv kérdésében adott elő, arra beszédem folyamában meg fogja találni a feleletet. T. ház! A 25. §-nak kétségtelenül legfőbb pontjai azok, melyek az egyéves önkéntesek által leteendő tiszti vizsgára, annak le nem tétele esetében a második évi szolgálatra és arra vonatkoznak, hogy az ifjak az egyévi önkéntesség alatt rendes tanulmányaikat nem folytathatják. Én kizárólag csakis a tiszti vizsgáról s az ennél használt nyelvről kívánok szólni. (Halljuk! Halljuk!) Ezen nyelv, a mint mindnyájan tudjuk, a német; a magyarnak használata csak kivétel, illetőleg kisegítőképen lévén megengedve. Ezen mostani állapotot fentartatni, illetőleg a törvényhozás által helybenhagyatni kívánja azon határozati javaslat, melyet a véderő-bizottság jelentése végén előterjeszt és amely szerint felkéri a képviselőházat, utasítsa a honvédelmi ministert, hasson oda, hogy az egyévi önkéntesek a kiadandó utasításban jogot nyerjenek arra, hogy az elméleti tiszti vizsgán, illetőleg az egyes tantárgyak részletes fejtegetéseinél az állam nyelvét használhassák. Megvallom, t. ház, midőn ezen határozati javaslatot először olvastam, mélyen megbotránkoztam. Hát odajutottunk, odajutott Magyarországnak, a közel ezer éve fennálló, 16 millió lakost számláló alkotmányos államnak törvényhozása, hogy ne merje törvénybe iktatni azon feltételeket, melyek alatt fiait a hadseregbe besoroztatni engedi, (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalmi) ne merje törvényben kijelenteni, hogy a magyar ifjú a magyar ezredekben magyar nyelven tehesse le a vizsgát ? Valóban, uraim, a, kik ily javaslattal lépnek magyar létükre a magyar törvényhozás elé, (Felkiáltások a szélső balon: Nem magyarok, osztrákok! Magyarkák! Osztrák-magyarok!) azok bátran 'kérdezhetik önmaguktól a költővel: „Mi vagyunk-e r 27-én, szerdán. 1S89. még ahét vezérnek sarjadéki,büszke szittyavér?" (Élénk helyeslés, a szélső balon.) Ezen határozati javaslat ellenében a tegnapi napon Gajári Ödön t. képviselőtársam egy másik határozati javaslatot nyújtott be, a mely azonban, ha jól vizsgáljuk meg, ugyanazon tartalmú, mint a véderő-bizottság határozati javaslata. Horánszky Nándor: Sokkal veszedelmesebb, majd kimutatjuk! (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Szalay Imre: Rosszabb annál! Irányi Dániel: Más szavakkal ugyanazt tartalmazván, mit amaz, azon különbséggel, hogy kétértelmű homályos szerkezete által tévútra kívánja vezetni a nemzetet. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon. Egy hang a szélső baloldalon: Megfelel a mai szellemnek!) Ugyanis mit olvasunk ezen határozati javaslatban? Azt, hogy az ifjak a tiszti vizsgát német nyelven tegyék ugyan le, annak folyamában azonban az állam nyelvét is használhassák. De hogy mely tárgyakban és mily mértékben fog megengedtetni nekik a magyar nyelv használata, arról nincsen szó, az az összeállítandó bizottság belátásától és önkényétől fog függni. (Zajos helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Abban azonban mind a két határozati javaslat megegyez, hogy egyik sem kívánja azon látszólagos, úgynevezett kedvezményt törvénybe igtattatni, hanem beéri azzal, hogy az a kiadandó utasításban foglaltassák. T. képviselőház! Azt mondják, azt hajtogatták az általános vita folyamában, s ugy tegnap, mint a mai napon is, hogy ez az eljárás az 1867 : XII. törvényczikkből foly. Ismerem ezen törvényczikket én is; hisz annak eltörlése képezi törekvéseinknek főezélját; de habár az okoskodás és czáfolás kedvéért annak álláspontjára helyezkedem is, még sem adhatok igazat önöknek. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Ugyanig mit mond az idézett törvény 12.§-a? Azt, hogy a hadsereg kiegészítésének, az ujonczok megajánlásának és a megajánlás feltételeinek meghatározása az országgyűlésnek van fentartva, anélkül, hogy csak egy szóval is korlátozná azon feltételeket, a melyeket az országgyűlés az ujonczok megajánlásánál szabhat. Miért, mi czímen lenne tehát a megállapítható feltételek közül kizárva az, hogy az országgyűlés a tiszti vizsgánál a magyar nyelvet kötelezőnek kimondja? Úgyde — folytatják tovább t. ellenfeleink — ugyanazon törvényczikk 13. §-a szerint a véderő szervezésének ugy Austriában, mint Magyarországon egyenlő elvekre kell fektetve lennie. Nem szándékozom azon kifogással élni, hogy a törvény rendelete szerint csupán a két állam ministerei vannak utasítva arra, hogy egyenlő elvek szerinti törvényjavaslatokat terjeszszenek elö; arra sem helyezek különös súlyt, mert bizo-