Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-190
190. országos ülés febrnáx 27-én, szerdán. 1889. 85 benyújtott határozati javaslat, melyhez épen ezért részemi ől is hozzájárulok. Helytelenül mondatott tegnap, hogy a mi e határozatban foglaltatik, az a ma fennálló utasításban is benne van. Mert hiszen — úgymond — a ki a német nyelvet nem birja tökéletesen, az az egyes nehezebb tantárgyak fejtegetésénél ma is használhatja anyanyelvét. Hát, t. ház, én megengedem, hogy nem elégít ki mindenkit a határozati javaslat, de ez nem jogosít senkit fel arra, hogy ne akarja észrevenni és elhallgassa a különbséget, melynek horderejét épen állami szempontból nem lehet kicsibe venni, hogy a határozati javaslat, mig egyfelől a nem német nyelv vizsga közben való használatának tágabb tért biztosít, mint a ma érvényben levő utasítás, addig másfelől egyenesen kimondja azt, hogy ez a nyelv a magyar állampolgárokra nézve kizárólag a magyar államnyelv. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ne vegye rossz néven az, a ki tegnap a kormányról azt mondta, hogy nem őszinte, hogy félrevezetni akar, ha ezen intentiót ez esetben az ő részén látjuk. (Tetszés jobbfelöl) Azt állítani tehát, hogy ezen törvényjavaslat, melynek kapcsán a kiegyezés óta először szerepel a közös hadseregre vonatkozólag a magyar nyelv, mint államnyelv, a jelen állapottal szemben viszsxalépés, hogy ez a magyar államiságot sérti, hogy ennek intézkedései germanisatióra vezetnek, higgadt megfontolás után valóban nem lehet. (Élénk helyeslés jobbfelől. Ellenmondás balfelöl.) Ezekben igyekeztem kimutatni, t. ház, hogy mennyiben áll a törvényjavaslat ide vágó intézkedéseire a germanisatio vádja (Halljuk!) és mi azon újabb valóságos teher, mely e törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése folytán, szemben a mai törvénynyel, az ifjúság vállára fog nehezedni. Most még az a kérdés, van-e szükség ez intézkedésre és méltányos-e az ifjúságot ebből folyólag terhelni? Nem lévén szakember, nem érezhetem magamat hivatva a mérsékelt ellenzék tisztelt szakképviselőjével a részletekre nézve vitába bocsátkozni; azt azonban mégis meg kívánom jegyezni, hogy én egy intézményt azért, mert az nem szolgai másolata a NémeTörszágban behozott intézménynek, elítélni nem tudok, minden államnak meg vannak az ő sajátos viszonyai és követelményei. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Különben legközelebb is látunk példát arra is, hogy a katonailag legszervezettebb állam a német, tőlünk vesz át valamit s nem mindig feltétlenül rossz az, a mit mi kezdeményezünk. Én még elevenen emlékezem azon ellenzésre, mely a Manlicher-fegy verek behozatala ellen többek részéről itt a házban is kifejtetett s ime most egy év múlva a német kormány, ha jól vagyok értesülve 4-00,000 darabot rendelt meg azokból. (Igás! ügy van! jobbfelől. Felkiáltások a szélső balon: Nagy kaliberűt.) Egyébiránt senki által kétségbe nem vont tény az, hogy a közös hadsereg tiszti létszáma távolról sem felel meg a hadsereg hadi létszámának. (Halljuk! Sálijuk!) Ez komolyan megfontolandó, mert az elvitázhatlan kötelessége a törvényhozásnak, hogy ha az állam védelmének minden más szempontot háttérbe szorító fontosságánál fogva szükségkép megalkotta azon törvényeket, melyeknek alapján a háború kitörése esetén a nemzet polgári foglalkozású fiainak százezrei behivandók a zászlók alá: gondoskodjék arról, hogy azok a háborúnak különben is válságos esélyei közepette, a kellő vezénylet hiánya miatt, még szükségtelen koczkáztatásoknak is kitéve ne legyenek. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Hadászati szempontból tagadhatatlanul a legsikeresebb megoldás volna, mint ezt a honvédelmi minister ur is elmondotta, a hadi létszám kereteit béke idején felállítani s állandóan fentartani. Ezen módnak azonban valóban az lenne következése, (Halljuk! Halljuk!) a mitől egyes szónok már az eddigi katonai intézkedések folytán is félni látszik, hogy a monarchia s ebben Magyarország a pénzügyi terhek súlya alatt összeroskadna. (ügy van! jobbfelöl.) Más módot kell tehát erre találni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyedül lehető: apellálni a nemzet müveit fiatalságának hazafiságára és kötelességérzetére, (ügy van! jobbfelöl) felhívni arra, hogy azon előnyök fejében, melyeket az államtól nyert, a mely számára milliók árán fentartott felsőbb tanintézeteiben módot nyújtott arra, hogy a nagy közönségből kiemelkedve, magasabb műveltségre tehessen szert, teljesítse azon viszonszolgálatot, hogy a véderő kötelékében értékesítse magasabb képzettségét és annak megfelelő állásban szolg'álja az államot; (Helyeslés jobbról) vegye szivére azon kevésbé szerencsés helyzetben levő honfitársai sorsár, kik különben a kellő vezetés hiányában, esetleg szükség nélkül is czéltalanul vérzenének el a har ez mezőn. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elmondottam, hogy ez áldozattal és pedig mily áldozattal jár, azt kicsinyelni egy józan ember sem fogja, de én meg vagyok győződve, hogy a magyar művelt ifjúság zöme azt önérzetesen meg fogja hozni; mert bizom abban, hogy a mint a mesterségesen felkorbácsolt hullámok le fognak ismét maguktól csillapodni, az ifjúság be fogja látni, hogy ha komolyan készül a tiszti vizsgára és azt sikerrel leteszi, midőn egyfelől szolgálatot tesz az államnak, másfelől saját jól felfogott érdekében cselekszik. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Azon tegnap itt kifejezett nézetet pedig épen nem oszthatom, hogy ha az önkéntesek nagyobb számban fognak a tiszti karba belépni, az állal a tiszti kar lealacsonyittatik. Ellenkezőleg azt hiszem,
