Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-190

g4 190, országos ülés február 27-én, szerdán. 1889. is kell, hogy ismerjen. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) A statistieai adatok szerint ugyanis, az utóbbi 6 év átlagát véve, az ujonczoknak nem egészen 3% vette igénybe az egyéves önkéntesi állás előnyeit. (Igaz! Ugy van ! jobbfelől.) De hát különben is ki merné azt alítani, t. ház, hogy azon magyar ifjak, kik az általános védkötelezettség behozatala óta letették a tiszti vizsgát, nem épen oly jó magyarok, mint azok, kik mint altisztek vagy közlegények léptek át a tartalékba, (Élénk helyeslés jobbfelől) vagy hogy ez országban azok, kik teljesen birják a német nyelvet e miatt nem ép oly jó hazafiak és magyarok, mint a kik csupán anyanyelvüket beszélik, sőt hogy épen ezek nem többet tehettek és tettek a magyar cultura fejlesztésére, mint azok, kik csak anyanyelv őket ismerik. (Élénk helyeslés jobbfelől ) Általában merem állítani, hogy a nemzetnek a germanisatio veszélyével való ijesztgetése oly mumus, mely, úgy látszik, izgatási eszköznek még mindig beválik ugyan, de elvesztette létjogát. (Helyeslés jobbfelöl.) Thaly Kálmán közbeszól: Optimisnius! Gr. Tisza Lajos: De távolról sem akarom ezzel azt állítani, hogy nemzeti egyediségünk felett őrködnünk ne kellene; csakhogy ne vívjunk szélmalom elleni harczot egy képzelt veszedelem ellen; (Igaz! Ugy van! jobbfelől) nehogy az alatt hátunk megett észrevétlenül burjánozzék a komolyabb baj. (Ugy van! jobbfelöl.) De nem akarok ezúttal nemzetközi állásunkra bővebben kiterjeszkedni, habár ebből kifolyólag igen nyomós érveket lehetne felhozni; (Halljuk!) csak annyit kívánok megemlíteni, hogy beékelve a népőriások közé, egyik igen nagy hátrányunk, hogy aránylag csekély számban vagyunk; pedig a nemzetek tekintélyére és siílyára nézve manapság nagy tényező a lélekszám. Nekünk első kötelességünk, hogy számba vegyük önmagunkat: saját országunkban, több vidéken idegen ajkú nép között elszórva él a magyar és nem egy példa van reá, hogy beolvasztatik az őt környező más ajkú elem által. Ezen elszórt faj rokonainkat összeszedni, a magyarságnak jóformán már a bölcsőnél megtartani, fölnevelni, ez oly fontos feladat, melyet, ha következetesen és okszerűen, lankadatlanul teljesítünk, többet használunk a nemzet izmosodásának (Élénk "helyeslés és tetszés jobbfelől) és állami léte biztosításának, mint akárhány, a germanisatio ellen tartott lendületes szónoklattal, (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől) vagy akár az önálló külön magyar hadsereg felállításának a jelen viszonyok között való követelésével. (Igaz! Ugy van.' jobbfelöl.) Ha Magyarország azon helyzetben volna, hogy a törvényjavaslatban említett 103,000 évi újonczot saját magyar ifjúságából ajánlhatna, bizonyára önmagától megoldódnék a magyar hadsereg kérdése. (Helyeslés jobbfelől.) Igaz tény az, hogy vannak nálunk sokkal kisebb és kevesebb népességgel biró államok és azoknak mégis van önálló hadserege. (Ugy van! balfelöl.) Tökéletes igazuk van azoknak, a kik azt mondják, hogy ugy van; de kérdem: vájjon azok, kik ezen kisebb államok viszonyaira hivatkoztak, mernék-e azt állítani, hogy azok oly íontos tényezők az európai kérdések eldöntésében, mint Magyarország, bár hadserege közös a monarchia másik államával ? (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Kérdés, hogy a mai viszonyok között, a nagy birodalmak közé beékelve ezen Magyarországnak a nemzetközi viszonyokban határozottan befolyásos, bár közvetett állása nem változnék-e számba nem jövő, bár közvetlen állássá,ha kibontakozva az őseink bölcsessége által létrehozott pragmatica sanctio kötelékeiből, teljesen önmagára volna hagyva, lenne bár önálló hadserege. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) A mi pedig azokat illeti, kik állításuk szerint az 1807-ik XII. t.-cz. alapján állanak és mégis azt követelik, hogy a nyelvkérdésben hozandó bizonyos intézkedések magába a törvénybe vétessenek fel, azokat ép ugy, mint azt tegnap Grajári • képviselő ur tette, egyenesen az 1867-ik XII. egyoldalúkig meg nem változtatható törvényczikk 11. §-ára utalom. Az határozottan kimondja, hogy a mi a hadsereg „egységes vezérletére, vezényletére és beiszervezetére vonatkozik, ő Felsége által intézendőnek ismertetik el. (Ellenmondás balfélöl.) így fogta fel azt a törvényhozás az 1868-iki XL.t.-cz. megalkotásánál és igy fogta ezt fel az 1879: Ll. t.-cz. megalkotásánál is. (Ugyvan! jobbfelől.) Epén ezért sem az 1868-ik XL-ik. sem az 1879 ik Ll-ik törvényezikkben a nyelvkérdésről, mely kizárólag vezényleti és belszervezeti kérdés, semmi intézkedés nem történt (Ugy van! jobbfelöl) és ez irányban mindaddig, mig az 1867-ik XII. t.-ez. érvényben van, törvényhozási intézkedés nem is történhetik. (Helyeslés jobbfelől.) E kérdést tisztán csak az ő Felsége, mint legfőbb hadúr által szentesített az illető ministerek javaslatai alapján készült utasítás szabályozhatja. (Helyeslés jobbfelöl.) Ebben tehát a törvény értelmében a törvényhozó testületek tovább nem mehetnek, minthogy a nekik felelős kormányférfiakat utasíthatják oda, hogy hatáskörükben eszközöljék ki, miszerint ezen a téren oly intézkedések történjenek, melyek a magyar állam állami minőségének a hadsereg keretében a nyelv tekintetében is a lehetőségig kifejezést adjanak (Helyeslés jobbfelöl) és a melyek a nélkül, hogy a hadseregben a szolgálat pontosságát megzavarnák, a magyar állampolgároknak a tiszti vizsga letételében oknélküli nehézségeket ne okozzanak. (Helyeslés jobbfelöl.) Ennek a törvényes álláspontnak, ennek a felfogásnak felel meg a Gajári képviselő úr által