Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-190
1{X). országos ülés február 27-én, szerdán. 1889. 83 ben levő szülőkre nehezedő valóságos teher. Mert ennek folytán későbben léphet ki az ifjú választott életpályájára. És a kormánynak a cultusminister ur által tegnap jelzett azon czélha vett intézkedése, mely szerint az egyetemi tantervnek és időbeosztásnak megfelelő módosítása által ezen időhaladék félévre szállíttatnék le, mérsékli ugyan a teher nagyságát, de meg nem szünteti. Ez komoly teher, mely alól a legszorgalmasabb tanuló sem vonhatja ki magát. Ezt kicsibe venni nem lehet. Végül a törvény értelmében az egyéves önkéntesnek tetszésétől függ: tegyen-e az év végével tiszti vizsgát vagy sem. Ellenben a törvényjavaslat értelmében már megköveteltetik az illetőtől a tiszti vizsga sikeres letevése, ellenkező esetben még egy évet kelletvén a tényleges szolgálatban maradnia. A törvényjavaslatnak ezen rendelkezése az, melynek eshetőleges utóhatása mesterségesen túloztatván, némileg megmagyarázhatóvá teszi azt, hogy a törvényjavaslat ellen megindított izgatás az ifjúságban oly fogékony talajra talált és általában oly mérvéket öltött, melyeket, ha tárgyilagosan bíráljuk a dolgot, alig tudnánk megérteni. Ezen intézkedés az, melylyel szemben, igaz, a legtöbb jóhiszemű aggály is nyilvánult. Nézetem szerint pedig ezen aggályok legalább is túlzottak. Mert én meg vagyok győződve, hogy a törvényjavaslat ezen intézkedése, mivel ezt tegnap a honvédelmi minister ur is mondotta, a legritkább esetben fog alkalmazást nyerni. A támadás a törvényjavaslat azon rendelkezése ellen két szempontból intéztetett. Az első az, hogy az olyan ifjú, ki belépésekor nem birja a német nyelvet, ha különben képesített volna is, miután a hadsereg hivatalos nyelve a német, nem fogja a vizsgát sikerrel letehetni s kénytelen lesz még egy évet szolgálni. Ez a kérdés gyakorlati oldala. Hogy ezt megítélhessük, ismét szembe kell állítanom a jelenlegi állapotot azzal, mely a törvényjavaslat törvényerőre emelkedése után a tartaléktisztek kiképezésére és a vizsgára vonatkozólag kiadandó rendeletek alapján fog előállani. Ma, tagadhatatlan, oly ismeretek is követeltetnek a vizsgánál, melyek a beavatott szakemberek nézete szerint is a tartaléktisztek szolgálatképessége szempontjából feleslegesek. Ezzel szemben a honvédelmi minister ur tegnap részletesen előadta, hogy az ezen újabb törvény alapján kiadandó utasítás szerint a tantárgyak tetemesen egyszerűsittetni fognak s a fősúly a gyakorlati kiképzésre fog helyeztetni. Ez tehát nagy mérvben könnyíteni fogja a jövőben a tiszti vizsga letehetését. (ügy van! TJgy van! a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) ( Ma benfoglaltatik a vizsgára vonatkozó utasításban, hogy a német nyelv ismerete csak olv mérvben követelhető, hogy az illető a szolgálatnak megfelelni képes legyen, de hogy a vizsgánál egyes kérdések fejtegetése közben megengedtetik j neki, a mennyiben más nyelven jobban birja ! magát kifejezni, azt használni. Ezzel szemben a nyelvre vonatkozólag már előttünk fekszik azon, a véderő-bizottság által elfogadásra ajánlott határozat alapeszméjéből kiinduló, de a vizsga letehetése szempontjából az államnyelv használatát illetőleg sokkal tovább menő és szabatosabban szerkesztett határozati javaslat, melyet Grajári képviselő ur nyújtott be s a melyet a honvédelmi minister ur, mint keresztülvihetőtmaga részéről is elfogadott; a mely tehát, ha a ház által elfogadtatik, azt fogja eredményezni, hogy a nyelv szempontjából is csökkenni fognak a vizsgázó ifjúra nézve a nehézségek. Tudjuk mindnyájan, hogy a most előadott nehezebb feltételek mellett is, mintegy 25—30%-a az önkénteseknek tényleg sikerrel letette a tiszti vizsgát akkor, midőn e mellett egyetemi tanulmányait is folytatta; valamint tudjuk azt is, hogy azon 70% sem mind azért nem tett vizsgát, mert nem lett volna arra képes, de mert a tartalékban való további szolgálat szempontjából béke idején kényelmesebbnek tartotta magára nézve,hanem lesz tisztté. (ügy van! a jobbaloldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) így állván a dolog, t. ház, én átallanám a művelt magyar ifjúságról, szemben a külfölddel, szemben a monarchia másik államának ifjúságával azt a szegénységi bizonyítványt kiállítani, hogy annak minden egyes tagja nem volna képes a kizárólagosan katonai kiképeztetésére fordított teljes év végén, ha csak egy kis szorgalmat fejt ki, a vizsgát sikerrel letenni, midőn a tantárgyak részben olyanok, melyeknek elemeit már a középiskolákban tanulta. (TJgy van ! a, jobboldalon.) Most lássuk a második szempontból kiindult támadást, melynek, ha alapos volna, már igazán sokkal nagyobb hordereje volna. Mondatik ugyanis, hogy az, miszerint ezentúl minden önkéntesnek igyekeznie kell — ha csak 2 évet nem akar szolgálni — a tiszti vizsgát letenni és így bizonyos fokig legalább a hadsereg szolgálati nyelvét, a németet elsajátítani: a magyar cultura hanyatlására, a magyar nemzetnek jellegéből való kivetkőztetésére, a nemzet germanisatiójára fog vezetni. Valóban szánandó nemzet volna az, t. ház, még mesterségesen sem lehetne azt soká fentartani, a mely nemzet jellegét, nemzeti culturáját képes volna elveszíteni azért, mert összes had| köteles ifjúságának mintegy 3 százaléka anyaI nyelvén kivül jól-rosszul még egy idegen nyelvet 11*
