Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-190

g2 l'JO, orsuftgos ülés február 27^én, szerdán. 1S89. annak kinyomatását és a közgazdasági bizottsághoz utasítását elrendelni. Továbbá van szerencsém beterjeszteni a mezőrendőrségről szóló törvényjavaslatot és indokolását és miután ezen törvényjavaslatot szükséges ugy jogi, mint közigazgatási szempontból megbírálni, kérem a t. házat, hogy annak előleges tárgyalása végett egy külön 21 tagú bizottságot méltóztassék választani, mely bizottságba az említett három szempont megbírálására hivatott képviselők lennének beválasztandók. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen törvényjavaslatnak kinyomatását és az érintett új bizottsághoz utasítását elrendelni. (Helyeslés.) Elnök: A kereskedelmi utazók árúmintáinak ideiglenes vámmentessége iránt Kémetalfölddel kötött egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat és indokolása ki fog nyomatni, a ház tagjai között szét fog osztatni és a közgazdasági bizottsághoz utasittatik. A mezőrendőrségről szóló törvényjavaslat és indokolása szintén ki fog nyomatni, a ház tagjai között szét fog osztatni és ha a t. ház beleegyezik, egy 21. tagú bizottság lesz annak idején választandó s ehhez fog azután a törvényjavaslat előleges tárgyalás végett utasíttatni. (Helyeslés.) Több előterjesztés nem lévén, következik a napirend, az indítvány- és interpellatiós könyv felolvasása. Josipovich Géza jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az indítvánkönyvben újabb bejegyzés nincs. Az interpellatiós könyvben a következő újabb bejegyzés foglaltatik: 1889. február 27-én, Justh Gyula, a mezőkegyesi csatorna ügyében, a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi s a közmunka- és közlekedésügyi minister urakhoz. Elnök: A képviselő ur az ülés végén fogja interpellatióját megtehetni. Következik a napirend további tárgya: a véderőről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása és pedig a 24. és 25. §-ok. Gróf Tisza Lajos képviselő urat illeti a szó. Gróf Tisza Lajos: T. ház! (Halljuk!) Mert ugy vagyok meggyőződve, hogy a törvényhozó testület tanácskozásai eredményre csak akkor vezethetnek, ha kellő higgadtsággal és tárgyilagossággal folynak, (Helyeslés) mely nézetemben, mint a legutóbbi ülések már bizonyítják, azt látom, a ház t. tagjai is osztoznak; kerülni fogok minden vonatkozást az e törvényjavaslat tárgyalása alatt, nem kizárólag e kérdésre vonatkozólag mondottakra vagy történtekre, még annyiban sem fogok ezekre reflectálni, a mennyiben egyenesen személyemet érinthették volna. Bizonyára senkinek sem fog eszébe jutni bárkit is abból ítélni meg, a mit a szónoklat hevében reá vonatkozólag egyik vagy másik ellenvéleményű szónok mellesleg mond. Meglehetős hosszú múlt van már mögöttem, mindenki meggyőződhetik abból — ha ugyan érdeklődik iránta — hogy bármikor és bármily szerény állást foglaltam is el a közügyek terén, azt az állást mindig komolyan vettem és kötelességemet pontosan teljesíteni volt mindig törekvésem. (Tetszés jobbfelöl.) E törekvés vezet ma is, midőn meg akarom kisérleni én is, még ha elmondottak ismétlésébe kell is esnem, hogy a törvényjavaslat idevonatkozó intézkedéseinek, melyeket a sok azokhoz nem tartozó dolgok belekeverésével ugy összebonyolítottak és elhomályosítottak, hogy valóban nem csoda, ha a közönség már nem képes magát tájékozni, valódi értelmét helyreállítsam és megvilágítsam. Erre a legjobb módnak tartom megvonni főbb vonalaiban a párhuzamot a fennálló törvény intézkedései és a törvényjavaslatban foglalt intézkedések között: A törvény értelmében a bizonyos képesítést, kimutatni tudó ifjúság azon előnyben részesül, hogy csak egy évig kell tényleges katonai szolgálatút teljesítenie. Ezen intézkedés fentartatik a törvényjavaslatban is. Továbbá a törvény értelmében szabadságában áll az ifjúnak megválasztani a csapattestet, melynek kötelékébe tartozni és a katonai állomás helyét, a melyen az egyévi szolgálatot teljesíteni kívánja, megengedtetvén neki egyúttal, hogy ez idő alatt egyetemi tanulmányait is folytathassa. Ezzel szemben a törvényjavaslat szerint is szabadon választhatja a csapattestet az illető, de már az állomási helyet nem, mert az kívántatik, hogy kiképeztetését lehetőleg saját csapattesténél nyerje és hogy ez annál sikeresebb legyen, ezen évet kizárólag a katonai ismeretek megszerzésére fordítsa. A törvényjavaslat ezen intézkedése miatt tétetett tegnap szemrehányás a ministerelnöknek. Hivatkozván ugyanis a szónok a ministerelnöknek egy 1868-ban tartott beszédére, a melyben a mellett nyilatkozott, hogy az ifjak az önkéntesség éve alatt is folytathassák tanulmányaikat, következetlenséggel vádolja őt azért, hogy most 20 év múlva a kormány ily javaslatot terjeszt be. Szerintem e vád alaptalan. Az önkéntesi intézmény akkor új volt, tapasztalatok rendelkezésre nem állottak. A mi bizonyos feltevésben teljesen indokolt lehetett akkor, annak ellenkezője 20 évi tapasztalat után, azon feltevések be nem következvén ép oly indokolt lehet ma. Nem első ós nem egyedül álló eset az a törvényhozás eljárásában is, hogy a meghozott törvény az évek során tett tapasztalatok alapján a szükséghez képest módosittatik. Ezért senkinek eszébe nem jutna a törvényhozást következetlenséggel vádolni. Ez azonban korántsem akarja azt jelenteni, hogy be ne látná mindenki azon teher nagyságát, mely ebből az ifjúságra hárul. Ebben van szerintem is az ifjúságra és bizonyos fokig, a kivált korlátoltabb anyagi helyzet-