Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-189

IS*, országos ülés február 2t-án, kedden. 1889. Eddig NémeTörszág egyéves önkéntesi intézménye körülbelül ugy volt szervezve, mint nálunk, avval az egy kivétellel, hogy azok, a kik a tiszti vizsgát az önkéntesi év végével letették, nem lettek azonnal tisztek, hanem csakis altiszteknek neveztettek ki a tartalékban. A többi egyéves önkéntesek, a kik le nem tették a tiszti vizsgát, szintén a tartalékba jöttek. Továbbá megvolt az egyéves önkénteseknek engedve, hogy ezen év alatt tanulmányaikat folytathassák. Azt, hogy az egyéves önkéntes tisztté legyen, soha senki sem követelte. És nem is lehet azt követeim, a mit a t. ministerelnök ur szintén hangsúlyozott 1868-ban a már említett beszédében, a mikor gróf Andrássy akkori ministerelnöktől azt kérdezte, hogy talán csak nem követelik azt az önkéntesektől, hogy a tiszti vizsgát feltétlenül letegyék? És gróf Andrássy felelete után a mostani ministerelnök egyenesen kiemelte, hogy „meg van nyugtatva",hogy az egyévi önkéntesektől nem követelik a tiszti vizsga letevését. NémeTörszágban nem követelték a tiszti vizsga letevését, hanem a ki tartalékos tiszt akart lenni, annak „kérni" kellett, hogy az önkéntesi szolgálati év befejezése után a jövő,második vagy harmadik évben hívják be egy 8 heti hadgyakorlatra és csakis akkor, ha ezt kellő eredménynyel bevégezte és a tisztikar őt megválasztotta, hozatott a német császárnak javaslatba az, hogy tisztté neveztessék ki. Az önkéntestől tehát nem kívánták azt, hogy tisztté legyen, hanem a tartalékba küldték ; és ha egy sem kérte volna a behívást, egy sem lett volna tisztté. Most NémeTörszág még tovább megy. A „tiszti vizsga" az egyéves önkéntesekre nézve egyáltalában megszűnt. Az év végén nem teszik le a „tiszti", hanem csak a „tiszti-aspiransi" vizsgát; akár letették ezt, akár nem, azután átteszik őket a tartalékba. Ha már most tiszt akar lenni, nem elég többé, ha egy 8 heti gyakorlatra jelentkezik, hanem két egymásután következő évben kell 8 heti gyakorlatra bevonulnia. Az első gyakorlat alkalmával még tovább instruálják, elméletileg és gyakorlatilag, csakis altiszti szolgálatot végez és csak akkor teszi le a „tiszti vizsgát". Tehát csak az teszi le a tiszti vizsgát, a ki önként jelentkezik. De akkor még mindig nem nevezik ki tisztté, hanem a második évben megint kell 8 heti szolgálatra jelentkeznie. Ott megint kipróbálják s ha ott is megfelelt s a tisztikar megválasztotta, akkor hozzák javaslatba ő Felségénél tisztté való kinevezés végett Tehát épen azoknak, kik tisztekké akarnak lenni, gördítik utjokba a legnagyobb akadályokat. Továbbá most is, mint azelőtt, folytathatják az egyéves önkéntesség alatt tanulmányaikat. Ha NémeTörszág e két különböző instructióját összehasonlítjuk, láthatjuk, hogy NémeTörszág liberálisabb most, mint azelőtt volt. Mig eddig NémeTörszágban oly önkéntes, ki tiszti vizsgát le nem tett, nem lehetett altiszt, az új instructio szerint az is lehet altiszt, a ki a tiszti aspiráns vizsgát le nem teszi. Ennek van jelentősége; mert ha NémeTörszág, a hol Bismarck is kijelentette, hogy a hadsereg főerőssége az altiszti karban fekszik, ha NémeTörszág kijelenti, hogy az egyéves önkéntesből lehet egy év alatt altisztet képezni, akkor az ugy is van. S azért nálunk is lehetne azokból, a kiknél látjuk, hogy tiszti rangra nem alkalmasak, mindjárt altiszteket képezni. De kérdem, ha NémeTörszág az önkéntességre nézve ily liberális, talán ott nincs tiszthiány? Nagyon is van! Épen a múltkor említettem, hogy a német hadügyminister nem rég rendeletet adott ki, melyben kívánja, hogy a legnagyobb súly helyeztessék kitűnő altisztek megszerzésére és a hadseregben való visszatartására, hogy azok háború esetén a nagy tiszti hiányt, mint tiszthelyettesek, legyenek képesek pótolni. Azonkivitl a német hadügyminister kijelenti azt is, hogy még a tettleges állományban is a gyalogságnál egy nagy tiszt hiány van. Égy pár sort felolvasok e rendeletből, mely különben a német költségvetéshez van csatolva. Azt mondja a német hadügyi kormány: „Az altiszti t állomány betöltése különös fontosságot nyer a gyalogsági tisztekben érezhető hiány mellett. A békekiképzés körül a gyalogságnál idősb altiszteknek kell a tisztek feladatait részben átvenniük, mozgósítási viszonyban pedig nagyszámban találnak alkalmazást, mint tiszthelyettesek. Ennélfogva nemcsak az altisztikar teljesszámúsága, hanem minél jobb elemeknek az altiszti pályára leendő megnyerése és azon való megtartása is a legnagyobb fontosságú dolog Erre azonban elkerülhetetlennek látszik, hogy az altisztek előléptetési s így ellátási kilátásai is javíttassanak. A gyalog ezredeknél és a vadász zászlóaljaknál hiányzó másodhadnagyok kétharmadának illetményei arra fordíthatók, hogy létszámon ki vüli alőrmesterek, mint tiszthelyettesek látassanak el belölök, kik a közemberek állományában jönnek számításba." Ez a porosz hadügyminister rendeletéből van idézve, mely egy pár hónappal ez előtt adatott ki és még mielőtt az egyévi önkéntesi intézmény megváltoztatására hozott rendelet napvilágot látott volna. Látszik ebből, t. ház, hogy bár NémeTörszágban ugy háborúban, mint békében nagy a tiszthiány, még sem gondol arra, hogy ily erőszakos módon nyerjen tiszteket, hanem inkább szemelőtt tartja annak a NémeTörszágnak, mely culturailag sokkal kifejlettebb és nálunk gazdagabb ország, culturális és gazdasági érdekeit. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) NémeTörszág a szükséges szakaszparancsnokokat más utón nyeri. Kérdem én most a t, házat, hogy ha nálunk —-