Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-189

76 189. orsiágos ülés február 26-6n, kedden. 1889. orvosok is, mert tudjuk, hogy az önkéntesek, mint hivatalnokok és orvosok is teljesíthetik szolgálati kötelezettségűket. Végre hangsúlyoztam azt, hogy minden magyar ember megkövetelheti, hogy a tiszti vizsgát magyar nyelven tehesse le. Természetesen itt azt is értettem, hogy az előadás magyar legyen és hogy magyar tankönyvek álljanak rendelkezésükre. És ha valóban kell tiszt, akkor ez az igazi mód a kérdés megoldására, (Ugy van! a bal- és szélső balóldalm.) Mutatja ezt a honvédség, a hol azon adatok szerint, a melyeket a honvédelmi minister ur a véderőbizottsághoz benyújtott a Ludovikára vonatkozólag, 1887-ben az egyéves önkéntesek 96, nyolcztized százaléka, 1888-ban pedig 95, háromtized százaléka tette le a tiszti vizsgát. No hát ennél többet kívánni nem lehet, mert száz közt mindenesetre lesz három-négy fiatal ember, ki nem bir kellő hajlammal arra, hogy képes legyen tisztté lenni és nagyon szomorú bizonyítékot állítnánk ki azzal az osztrák-magyar tiszti karnak, hogyha kimondanék, hogy minden fiatal ember, a ki a középiskolát végezte, képes háború esetén mint tiszt részt venni a hadjáratban. Egyébiránt a honvédségnél elért ezen eredmény beszél leghangosabban a mellett is, hogy az egyévi önkéntesek egy év alatt tanulmányaikat folytathassák. Mert miféle ok forgott volna fenn ott, a hol százból kilenczvenhat fiatal ember te^zi le a tiszti vizsgát, tehát bebizonyította, hogy képes két urnak szolgálni, mondom, miféle okiorgott volna fenn, hogy ezek nem folytathatták volna tanulmányaikat ? (Ugy van! Ugy van ! a bal és szélső baloldalon.) És ezekben, t. ház, gruppiroztam azt, a mit az általános vitánál bátor voltam e szakaszok ellen felhozni. És mi volt erre a felelet? A felelet tulaj donképen nem állott egyébből, mint abból, hogy nincs elég tiszt. De hogy miért nincs elég tiszt és hogy miben áll a dolog, erről egyetlen szót sem hallottunk. Felhoztam akkor, hogy 82-ben, a védtörvény-novella tárgyalása alkalmával senki sem említette azt, hogy nincs a monarchiának elegendő tisztje. 1882 óta pedig a hadsereg keretét semmiképen sem bővítették ki; a hadilétszám, mely a keretek számára befolyással bir, mint méltóztatik tudni, jövőre is csak 800,000 ember marad. Honnan jön tehát a tiszti hiány egyszerre ? A népfölkelést említik. Hiszen kérem, az egyéves önkéntesek, kik ezen törvény értelmében lesznek kiképezve, csak 12 év múlva lesznek népfölkelők. De tovább megyek; talán méltóztatnak reáemlékezni, hogy néhány év előtt majdnem három egész önkéntes korosztály áthelyeztetett a közös hadseregből a honvédségbe, a mi bizonyosan nem történt volna, hogy ha a hadseregben olyan roppant szükség lett volna azokra a volt önkéntesekre. Különben most már ez a fogyaték is pótolva van. Nagyon szeretném tudni, hogy miért kell most egyszerre több tiszt, mint ezelőtt kellett? Erre feleletet eddig nem kaptunk. Csak egy szónok felelt erre: Vadnay Károly képviselő ur. Az övé az egyetlen indokolás, a mit e kérdésre vonatkozólag a több heti általános vitában hallottam s mely tőlünk követeli a szakasz megszavazását és a magyar nyelv megtagadását. A képviselő ur a következőket mondta (olvassa,): „Czélja a póttartalék nagymérvű megszaporítása, melyet kellő számban tisztekkel kell ellátnia, különben nem menne vele semmire. Azon kell tehát lennie, hogy a tiszti vizsga útjába, még ha megrögzött czopfja volna is, ne vessen nagyban nehezítő akadályokat." Ebből tehát megtudjak azt, hogy a póttartalék szaporítására kellenek a tisztek. Ha Vadnay t. képviselő ur megnézte volna a törvényjavaslat 5-ik §-át, a melyben a következő áll: „A póttartalék a közös hadseregben és a honvédségben háború idején keletkező fogyatékok pótlására szolgál", saját érdekében cselekedett volna. A póttartalék nem orgamsált sereg vagy csapat, hanem az egy massa, az egy reservoir, a melyből annyi embert sajátítanak ki, a mennyi a háborúban előforduló fogyatékok pótlására szükséges. Azokból csapatokat nem képezünk, a melyeknek tisztekre volna szükségök. Ha ily argumentumokkal jönnek, akkor senki sem követelheti tőlünk azt, hogy mi itt vakon megadjuk magunkat. (Helyeslés bal- és szélső baloldalon.) A többi dolgokra, a mik az általános vitában mondattak, bár érdekes felszólalások is voltak s kiváltképen gróf Pongrácz t. képviselő ur pengetett nagyon érdekes eszméket, nem reflectálok, annál inkább, mert már ugy is hosszú idő múlt el azóta és ez felszólalásomat is nagyon hosszúra nyújtaná. Egy állításra azonban mégis szükségesnek tartom reflectälai. Ugyanis hallottam mondani és a véderő-bizottságban is többször szóba jött, hogy hisz NémeTörszágban is az önkéntesekre nézve most ugyanazon változtatásokat és megszorításokat szándékoznak életbe léptetni, mint nálunk Austria-Magyarországon. Mondhatom, t. ház, hogy ez nekem bizonyos tekintetben — bevallom — inponált és ha NémeTörszág ezt tényleg megtette volna, akkor ez az én magamt irtására e törvényjavaslattal szemben némi befolyást gyakorolt volna. De épen pár nappal ezelőtt jelent meg a német „Wehr-Ordnung" és vele kapcsolatban a német „Heer-Ordnung", a mely az egyévesi intézmény azon reformjait tartalmazza, a melyre oly sokat mondókig lett hivatkozás téve. Bátor leszek egészen röviden összehasonlítani az eddig NémeTörszágban érvényben levő egyéves önkéntesi intézményt azon intézménynyel, a mely jövőben létesíttetni szándékoltatik.