Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-189

74 189. országos ülés február 26-án, kedden, 1889, Az igen t. minister ur beszédében mondta azt, hogy az egyéves önkénteseknek instruetiója lehetőleg oly tiszteknek fognak átadatni, a kik a magyar nyelvet birják, de még ezt sem mondta ki teljesen határozottan, annál kevésbé beszélt magyar előadásokról. Harmadszor azt mondta Gajári t. képviselő ur, hogy a vizsgáló-bizottságok ugy állíttatnak össze, hogy ott legyen valaki, ki a magyar feleleteket meg tudja érteni. No, t. képviselőház, hát ez sem új, hisz eddig is meg volt engedve, hogy egyes tantárgyak részletes fejtegetéseinél a magyar nyelv használható s nem lehet feltenni, hogy ha magyar fiuk magyar nyelven vizsgáznak, ne hittak volna oda oly valakit, a ki ezt megértette volna, mert akkor ez felhatalmazás lett volna az illető vizsgát letevőnek azt és arról beszélni, a mit és a miről akar. (Ugy van! balfelöl.) Én tehát, t, képviselőház, mint már mondtam, e határozati javaslatban semmi újat nem látok. Arra, a mit oly roppant módon híresztelni hallottunk, hogy mi minden lesz ebben a határozati javaslatban, lehet azt mondani, hogy vajúdtak a hegyek s megszületett egy egér. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Arra, a mit az igen t. honvédelmi minister ur mondott, beszédemfogjaafeleletetképezni,aztpedig, amit az igen t, cultusminister ur felolvasott, megvallom, nem értettem jól s azért bátor volnék a ház igen t. elnökéhez azon kérést intézni, méltóztassék a cultusminister által felolvasott iratot kinyomatni, hogy a tárgyalás folyamán arra is tekintettel lehessünk. Ezek után, t. képviselőház, áttérek tulajdonképeni feladatomra, a véderő-bizottságnak kisebbsége által beadott különvélemény indokolására. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, t. képviselőház, hogy e különvélemény azt kívánja, hogy az egyéves önkéntes-intézmény hagyassék meg mai alakjában, de azonkívül vétessék fel a törvénybe, hogy a vizsgát az egyéves önkéntesek a magyar állam nyelvén, vagy a hadsereg szolgálati nyelvén, németül tehessék le. Gyurkovics György: Hát horvátul nem? Bolgár Ferencz: Midőn a magyar államnyelvről beszélek, ebbe a horvát nyelvet is bele-, értem. (Helyeslés a baloldalon.) Én azt helyesnek tartom, ha a horvátok annyira ragaszkodnak a maguk nyelvéhez és ép azért reménylem, hogy ők e ragaszkodást nálunk is méltányolni fogják és akkor, a mikor mi a magyar állam nyelve mellett küzdünk, nem fognak a mi indítványunkkal szemben állást foglalni és nem fognak segíteni a magyar nyelvet leszavazni. Én, t. képviselőház, egy tévedés folytán már az általános vita alkalmával is indokoltam ezt a különvéleményét a véderő-bizottság kisebbségének s mindent, a mit akkor mondtam, ma is szórólszóra fentertok, annyival is inkább, mivel nem láttam egyetlen állításomat sem megezáfolva. Nem fogom újból ismételni azt, a mit az általános vitában mondtam, annál kevésbbé, miután a több heti vita alkalmával majdnem mindén képviselő, a ki felszólalt, beszélt az egyéves önkéntesek kérdéséről is és abban az alakban, a melyben a kormány ezt a kérdést felállítja, nincs annak egyetlenegy zuga sem, mely teljesen megvilágítva ne lett volna. Csakis egyszerűen arra szorítkozom, hogy még egyszer csoportosítom azon érveket, melyek engem ezen szakasz el nem fogadására vezetnek. Bátor voltam először, t. ház, autoritativ forrásokból kimutatni, hogy az egyéves önkéntesi intézmény első sorban culturális és közgazdasági érdekekre vezethető vissza és csak másodsorban katonai érdekre. Ezt mindig szem előtt kell tarteni akkor, ha az egyéves önkéntesi kérdésről beszélünk. Másodszor, t. ház, hangsúlyoztam, hogy én nem tartom szükségesnek azt, hogy az egyéves önkéntesek szolgálati évük alatt tanulmányaikat ne folytathassák. (Helyeslés a baloldalon.) A tartalékos tiszti intézmény tisztán hadi czélokra van teremtve és használhatósága, vagy nem használhatósága felett csakis a hadjáratokból lehet ítélni. S ép ugy a boszniai hadjárat, mint a későbbi herczegovinai lázadás megmutatták, hogy az egyéves önkéntesi intézmény teljesen megfelelt hivatásának és midőn 1882-ben a véderőtorvénynovella tárgyaltatott, nem emelkedett egy hang sem, a mely azt állította volna, hogy az egyéves önkéntesekből kikerülő tartalékos tisztek nem feleltek volna meg a követelményeknek; ellenkezőleg meg vagyok győződve, hogy e házban mindenki csak dicsérőleg hallott beszélni tartalékos tiszteinkről. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Gajári t. képviselő ur kiemelte azt — nagyon helyesen — hogy a tartaléktiszteknek a hivatásszerinti tisztek békefoglalkozásával semmi dolguk sincs. Én, tehát nem látom be, hogy miért lenne most egyszerre szükséges az, hogy az egyéves önkéntesek tanulmányaikat ne folytathassák. Nem mondom, hogy az által a minőségük, kivált theoreticai képzettségük nem emeltetnék, de az egyéves önkéntesekre és ezek szüleire ebből oly károk háromolnának, melyek semmi arányban sem állnak azon előnyökkel, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) melyek itt elérhetők. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Különben is, t. ház, mindig mindenki szem előtt tartotta azon felfogást, hogy Magyarországban az intelligens elemet kímélni kell; már pedig erre nem kis dolog, ha existentiáját csak egy évvel később fogja tudni megalapítani és ha ezen ifjakat szüleik egy évvel tovább kénytelenek eltartani,