Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-189

gg 189. országos ülés február üft-áu, kedden. 188». reá nem erőszakolnak: mindaddig ebben a magyar állami nyelv czélzatos háttérbe szorítását avagy a germanisálás csiráját keresni és találni nem lehet. Ezzel határozottan ellentétben állanak a legutóbbi húsz évnek előttünk fekvő tapasztalatai, melyek ép annak ellenkezőjét bizonyítják. (Igazi TJgy van! jobbfelöl.) Ezen húsz év alatt, melynek első idejében — gyakorlati akadályok folytán — a közös hadsereg hivatalos nyelve sokszor még annak a hatóságokkal szemben külső érintkezési nyelve is volt, nemzeti culturánk oly erősödését és nemzeti államnyelvünk oly fejlődését és olyatén érvényre jutását constatálhatjuk, melyből elvitázhatatlanul foly, hogy a hadsereg hivatalos nyelve mindezekre gátló befolyással nem lehetett. (Igás! TJgy van! jdbbfélöl.) De én ezen tapasztalatok nélkül sem merném bevallani azt — még ha föltehető volna is — a mit kizártnak látok, hogy a közös hadsereg hivatalos nyelvében a germanisatio veszélye rejlik. Ez annyi volna,, mint a nemzeti culturánk és nemzeti nyelvünk intensivitásában nem bízni, annak belső erejét megtagadni; és egyalkalommal szándékosan elfeledni azt, hogy ez a nemzet nemcsak az elnyomatás és erőszak szomorú, de a nemzeti érzület elaltatásának sokkal veszélyesebb korszakában is képes volt nemzeti culturáját és nyelvét megőrizni és fejleszteni. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl. Ellenmondás balfelöl.) Mert épen nemzeti culturánk és nyelvünk belső erejébe vetett és pedig tapasztalati tényeken alapuló meggyőződésünk egyrészről, másrészről pedig annak megfontolása, hogy a közös hadsereg igazgatásánál az egységes érintkezési közvetítő föntartására nyomós okok forognak fönn: biztosítanak bennünket egyfelől az elnémetesedés ellen, másfelől pedig eme hivatalos nyelv jellege és alkalmazási módja bizonyítékul szolgál azon felfogásunk mellett, hogy ebben nem kell czélzatosságot keresni sem az államjogi sérelemre, sem pedig a germanisatióra. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Azonban ha ez igy van is, ma még sem szabad elsiklanunk azon gyakorlati nehézségek fölött, melyekkel hazai ifjúságunk szemben állani fog, ha tiszti minősítését német nyelven leteendő vizsgán kellend igazolnia. Ha igaz is az, hogy e monarchiában egyes nemzetek és különféle nyelvű nemzetiségek között a közvetítő társadalmi és kereskedelmi nyelvül túlnyomóan a német nyelv a használatos ; ha igaz is az, hogy e nyelvet épen ezért anyanyelvükön kivül ugy a magyarok, mint a horvátok, valamint a monarchia túlsó államában levő külön nyelvű nemzetiségűek nagy általánosságban beszélik; és ha épen ezen okból a törvényhozás már évekkel előbb szükségét látta annak, hogy a német nyelv a középiskolákban mint kötelező tantárgy, eme gyakorlati iránynak megfelelőleg tanittassék ; azért még sem szabad figyelmen kivül hagynunk azt, hogy ez utóbbi törvényhozási intézkedéssel sem ma, sem pedig a jövőben nem fogjuk elérni azt, hogy ifjaink a középiskolából a német nyelv olymérvű ismeretével kerüljenek ki, hogy ne csak a társadalmi érintkezés köznapi beszédformáiban legyenek jártasak, de egyúttal képesek legyenek arra, hogy előttük ezelőtt teljesen ismeretlen tárgyakból tudományos képzettségüket e nyelven akadály nélkül kimutathassák. Ha egyrészt concedálnunk is kell annyit, hogy a tiszti minősítésnek egyik kelléke az, hogy az illető a hadsereg hivatalos nyelvében annyi jártassággal bírjon, hogy miatta a hadsereg igazgatásának fonala meg ne akadjon, avagy össze ne zavartassák: másrészt tekintettel kell lennünk arra, hogy ismereteknek idegen nyelven való bebizonyítása sok tekintetből oly nehézséget képezhet, melyet minden törekvés és szorgalom mellett sem lesznek képesek azok, kik a nyelv teljes ismeretével nem birnak, legyőzni. A főczél nem is a német nyelv bírása. A főczél a hadászati és harczászati ismeretekben való kellő jártasság. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Az első postulatum tehát az, hogy az egyévi tényleges szolgálatra jogosult ifjúságunk részéről, a német nyelv tudása nagyobb mértékben ne követeltessék, mint a mennyire azt a szolgálat érdeke mulhatlanul megkívánja. (Helyeslés a jobbés baloldalon. Közbeszólás a szélső balról: Iktassák törvénybe!) Erről is szólok, t. ház. Ezen postulatumban •— úgy vélem — mindannyian megegyezünk. Legalább azok, a kik a hadsereg német hivatalos nyelvében államjogi sérelmet nem látnak. Most már csak ezen postulatum gyakorlati érvényesítésének módozata iránt lehet nézeteltérés közöttünk. (Halljuk! Halljuk!) Többen — a mint e házban történt felszólalásokból következtetni lehet — azon meggyőződésben vannak, hogy ennek csakis egyetlen megoldási módja van. Tudniillik a magyar oktatás, a magyar tiszti vizsga behozatala. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én e kívánalom jogalapját nem tagadom, sőt elismerem ; eszembe sem jut állítani, hogy kivitele iránt a védszervezet szempontjából aggály merülhet fel; sőt én is állítom azt, a mit a t. képviselő urak a túloldalon állítottak, hogy ebből a közös hadseregre és egyáltalán a védszervezetre semmi veszély nem háramlanék. (ügy van! a bal- és szélső balon.) Csak egyet tagadok; és ez az, hogy a fennálló jogok érintetlenül hagyása mellett a nyelv-