Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-189

189. országos Ülés február äl-án, kedden. 1888. l íritkább esetben lesz egy század fölötti parancsnokságra hivatva. Azért el kell tekinteni a bevett chablonoktól, a miket a hadsereg tiszti iskolájából kikerült tiszti tanárok egyszerűen alkalmaznak; és oly paedagogiai irányt általánosítani, mely a tartalékos és hivatásbeli tiszt sokban azonos, azonban végelemezésben egészen különböző rendeltetéssel biró tudás-körét élesen megkülönbözteti. Ezért a tartalékos tisztek képzése oly elemekre bizandó, kik komoly tudatával bírnak e különbségnek. A vizsgáló-bizottságnak pedig, kik a minősítést megállapítják, fölül kell állaniok azon, hogy bármily melléktekintetek, mint polgári társadalmi állás, conventionalis műveltség, avagy vallás iránti előítéletek érvényre ne jussanak. (Nagy zajbalfelöl. Felkiáltások: Jó volna!) Szem előtt kell tartaniok e bizottságoknak, hogy jövőre nem csupán a kardbojt odaítélése fölött határoznak, de ítéletükkel egyúttal súlyos consequentiák járnak. Mindezek oly feltételt képeznek, mely nélkül e szakaszt senki nyugodtan meg nem szavazhatja. Csakhogy az iránt már csakugyan nem lehet kétségünk, hogy ezen feltétel valójában teljesíttetni fog. A honvédelmi miniaternek és a t. kormányok ez irányban tett kijelentései mindnyájunkat megnyugtattak. (Nagy derültség a szélső balon. Zaj.) És ha a vizsga és tanítási rendszer megváltoztatására vonatkozó kijelentéseket a vizsga nyelvére nézve teendő könnyítésekkel egybevetjük, megnyugodva lehetünk arról, hogy a hazai ifjúságnak legnagyobb része ellenében, mely ezen rendelkezések hivatását józan érettségnél fogva átérteni képes, a második évi szolgálatra sem ok, sem alkalom fenforogni nem fog. (Derültség bal- és szélső bálon.) A dolog súlypontja azonban a kötelező tiszti vizsgánál igen érthetőleg egész hord erejével a nyelvkérdésben nyomul előtérbe. (Halljuk! Halljuk!) Senki sem lehet nemcsak e t. házban, de az egész országban, a ki e kérdések napirendre hozatalát igazoltnak nem tartaná. Addig, míg az egyévi önkéntességi intézmény annak csak egyik eonsequentiájával: a rövidebb szolgálati idővel alkalmaztatott és a tiszti minősítés megszerzése egy permissiv jogosultság volt, ezen sokoldalú megfontolást érdemlő kérdés fölött lehetett, talán czélszerü is volt, elsiklani; de ma, midőn a tiszti minősítés megszerzése obligatorius kötelezettséget fog e javaslat elfogadásávalképezui, a tiszti vizsga nyelvének ügyével úgy államjogi, mint gyakorlati szempontból annak egész terjedelmében kell foglalkoznunk. Hogy a tiszti vizsga nyelve és a közös hadsereg hivatalos nyelve között bizonyos benső összefüggés van, az tagadhatlan. És hogy ennélfogva KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. IX. KÖTET. az államjogi szempontok, melyek e kérdésnél figyelembe veendők ép ugy vonatkoznak a vizsga nyelvére, mint magára a hadsereg hivatalos nyelvére is, azt elvitázni nem lehet. Az is nyilvánvaló — és gondolom nemcsak előttem — hogy a közös hadsereg hivatalos nyelvére nézve közjogi állásunk és az ebből folyó államjogi felfogás szerint a magyar nyelvnek a némettel szemben teljes egyenjogúsága van. (Felkiáltások szélső bálfelöl: Lenni kell!) Azonban ez a kérdés sem az 1868-iki, sem a későbbi törvényhozási intézkedések folyamán tanácskozás tárgyává sem tétetett, azon teljesen törvényes indokból, mert a hivatalos nyelv ügyét, mint a hadsereg belszervezetéhez tartozó s igy a legfőbb hadúrnak föntartott jogosítványt, a törvényhozás érintetlenül hagyni kívánta. (Élénk ellenmondások bal- és szélső bálfelöl.) Nekem egyáltalában nem lehet hivatásom ítéletet mondani arról, hogy az akkor helyesen történt-e vagy nem. Valamint legkevésbé sem lehet szándékom most azt vitatni, hogy azon gyakorlati szempontok,melyek a német hivatalos nyelv megtartására vezettek, eléggé fontosak voltak-e arra nézve, hogy a hivatalos nyelv úgy állapíttassák meg, a mint azt a legfőbb hadúr megállapítani jónak íätlict» Egy azonban előttem kétségtelen. És ez az, hogy mindaddig, mig ez a hivatalos nyelv csak egy egységes érintkezési közvetítő gyanánt szerepel és mint ilyennek részére a magyar államnyelvvel szemben semminemű praerogativa nem vindicáltatik, ebből közvetlen államjogi sérelem nem támad ; annál kevésbé, mert mint említeni szerencsém volt, a közös hadsereg nyelvkérdésének igy történt megoldása ellen, törvényeinkre alapított kifogást nem tehetünk. (Igaz! Ugy van! jobbjelöl.) A hadsereg hivatalos nyelve részére praerogativák vindicálásáról akkor lehetne szó, ha a közös hadsereg hivatalos nyelve, az állammal és hatóságainkkal való külső érintkezésében is föntartatnék. Thaly Kálmán I Ugy is van! A honvédelmi ministernek németül írnak! Gajári Ödön:. . . avagy ha a magyar állam törvényes államnyelve csakis oly figyelemben részesülne, mint az egyes ezredek legénységi anyanyelve, a mire nézve — mely ellen pedig az első időben lehettek és voltak is jogos panaszaink — ma már a régihez hasonló eseteket felhozni nem lehet. Mig ennélfogva a hadsereg hivatalos nyelve megmarad lényegében mily rendelkezéssel bír, vagyis a monarchia két államában levő különféle nyelvek közötti érintkezésnek a hadsereg belső körében való egységes közvetítője és expansiv jelleget föl nem ölt, vagy pedig ily jelleget 9