Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-187
44 187. országos ülés február 28-án. szombaton, 1889. nézve kisebb, mint a szinnai szolgabÍróság és ezek közül 64 olyan is van, a melynek nem csak terjedelme kisebb, de népessége is csekélyebb. Ezek között előfordulnak olyanok is, melyek egyáltalában véve nem állanak arányban sem a népesség, sem a kiterjedés tekintetében. Ilyen például a károlyfalvi járásbíróság, melynek területe 5 D mértföld, népessége 14 ezer ; az Ipolysági területen fekvő Korpona 5 • mértföld, lakosai száma 13 ezer; felvinczi járásbíróság területe 4n mértföld, lakosainak száma 12 ezer; abalatonfüredijárásbirósági terület kiterjedése4D mértföld,13 ezer lakossággal. Nem akarom untatni a t. házat azzal, bogy még többet is felolvassak, veszem a lőcsei törvényszéket. A lőcsei törvényszék területe 63 b mf., tehát nem egészen még egyszer annyi, mint a homonnai járásbíróságé; népessége 172,000 és területén 8 járásbíróság van, mind telekkönyvi hatósággal ellátva; e szerint 8 • mf. esik mindegyik járásbíróság területére és körülbelül 21,000 ember lakik, mint a szinnai járásbíróság területén. Ha mindezeket tekintetbe veszszük, azt hiszem, az igen t. igazságügyministersem fog nekem ellenmondani, ha azt állítom, hogy akkor, midőn a szervezés alkalmával a szinnai járás területéből külön járásbíróságot nem szervezett, nem járt el igazságosan és hogy az 1875: XXXVI. t.-cz.4. §-a értelmében ezen a bajon már eddig is segíteni kellett volna. Miután pedig ez nem történt, az igen t. igazságügyminister ur legsürgősebb feladatai közé számítsa, annál is inkái)}), mert a kormány gondoskodását erre a járásra semmi irányban sem terjesztette ki soha, sem a népnevelés, sem a magyarosodásáéin az anyagi jóllét, sem a szellemi fejlődés érdekében mitseni tett. Sőt t. ház, még egy páratlan sérelmét sem orvosolta. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanis ezen járásnak 33 községe a járással területi kapcsolatban, sőt még társadalmi összeköttetésben sem álló nagymihályi választókerülethez van politikai tekintetben csatolva s igy több mint ezer választó politikai jogának gyakorlása tekintetében oly vidékhez van kötve, mely lakásukhoz legalább is 80 kilométernyi távolságra fekszik. És hogy ha ezek politikai jogaikat akarják gyakorolni, akkor az 1000 méter magas Vihorlát hegyláncznak vagy déli oldalán kell keresztül menni, Unghmegyének bereznai és szobránczi, vagy pedig az északi oldalon, Zemplénmegye homonnai választókerületén keresztül. Hát t. ház, én igen méltányosnak tartom, hogy ezen járásnak legalább ezen egy kérvénye a t. ház pártfogására találjon (Helyeslés baloldalon) és hogy ezen sérelem orvosoltassék; (Helyeslés) annál is inkább, mert nem lehet megengedni nekünk azon, nézetem szerint helytelen felfogás elterjedését, hogy a magyar kormány nem akar segíteni ezen járás kivételes helyzetén, talán a nép iránti ellenszenvből. Pedig, t. ház, nemcsak az egyenlően osztó igazság, de a politikai eszélyesség is azt követeli, hogy a szinnai járás területén járásbíróság szerveztessék; mert míg az ország minden vidékén 1867 óta a magyarság hatalmasan tért hódított, erőben, hatalomban gyarapodott, addig itt számban tetemesen megfogyott, erőben, hatalomban pedig alászállott. Ugyanis 1848 előtt a járásnak egész területe magyar földesurak tulajdona volt, kik ottani birtokaikon laktak és fenntartották a velük együtt élő szláv ajkú lakosság közt a hagyományos magyar szellem befolyását. Azóta a helyzet megváltozott annyiban, hogy ottan a magyar földbirtokos osztály majdnem teljesen kipusztult, tigy, hogy ma már az én tudomásom szerint egyetlenegy volt nemesi birtok magyar tulajdonosa sem lakik ezen a területen. A birtok legalább háromnegyed részben urat cserélt és a régi birtokosok örökébe legnagyobb részben nem magyar állampolgárok, de Magyarországon kívül élő idegenek jöttek, a kik birtokaikat külföldi, a magyar nyelvet nem értő, a magyar nyelven és érzelmen kívül nevelkedett gazdatisztek által kezeltetik, az egyetlenegy Lobkovitz herczeg kivételével, a kinek nyelvre és érzelemre egyaránt magyar gazdasági felügyelője van. A magyar kézen maradt csekélyebb terjedelmű birtokokat pedig részint a volt úrbéresek, részint a Gácsországból idetelepedett vállalkozók bírják. Most tehát, t. ház, az összes magyarság ezekből áll: a szolgabírói hivatal három tagból álló személyzete, 18gör. kath. pap, egy róm. kath. plébános, 6 körjegyző s az ő segédjeik, egy gazdasági felügyelő, a járási orvos és a gyógyszerész. (Felkiáltások balfelöl: Hát a tanító ?) Magyar tanító ott nincs. (Mozgás balfelöl.) Ha ezekhez hozzá veszek 3 — 4 embert, a kit vagy szándékosan nem említettem, vagy kijelentem, vagy történetesen nem ismerek; akkor én ott az összes magyarságot többre nem tehetem, mint legfelebb 35—40*férfiura és családjaikra. T. ház ! Ott, a hol a földbirtok nagy része idegen kezekben van, a hol a magyarság száma megfogyott és tekintélye, befolyása is hanyatlott, a járásbíróság nem tisztán igazságügyi, hanem nemzeti feladatot is teljesít. (Tetszés balfelöl.) És midőn az igen t. igazságügyminister ur a járás jogos kérelmét teljesíti, nemcsak az ottani magyarságnak számát emelné, hanem annak erkölcsi s szellemi befolyását is erősíti. (Élénk helyeslés balfelöl) És t. ház, ez a nép, melynek érdekében a
